"Megtartani szép kicsi templomunkat"
Az Ady-emlékév zárórendezvényét Csucsán tartották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében. A helybéli kicsiny református templomban együtt emlékeztek a Királyhágón innen és túl lévő gyülekezetekből érkezettek. Megrendítő volt szembesülni azzal, hogy egy gondnokon, s a kalotaszegi magyar református hívek által felújított templomon kívül szinte semmi sincsen abból, ami egykor oly mélyen beleivódott az irodalomtörténetbe.
Dátum: 2002-12-01 15:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6236
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:56:35.676167, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tóth Hajnal írása,www.mno.hu
A csucsai sziklaperemen strázsáló Boncza-kastélyt végigcirógatta a tavaszízű novemberi napfény. Ám a kastély elveszítette régi pompáját, patináját. Avagy inkább megfosztották ettől a kommunista időkben, hiszen átalakították, és elvették óromantikus hangulatát, hogy ne legyen olyan, mint amilyen volt Ady Endre idejében. A várkastély Octavian Goga- emlékmúzeum lett, melyben a magyar poétának csupán egy szoba jutott néhány dokumentummal s egy mellszoborral. Más szomorú tényező: Csucsán már egyetlen magyar ember sem él. A helybéli kicsiny kálvinista templom hűséges gondnoka is Bucsáról jár át. Egy esztendőben két-három ünnep alkalmával sereglenek össze a csucsai istenházában a kalotaszegi hívek, akiknek segítségével felújíttatott a templom...
Büszkén, szépen és fehéren
Az emlékünnepség istentisztelettel kezdődött a gyönyörű kalotaszegi kézimunkákkal ékesített református templomban. Tőkés László királyhágómelléki református püspök igehirdetésében beszélt Csoóri Sándor Csucsa hanyatlásáról szóló esszéjéről, mely egyben "levélféle" Markó Bélának. Csoóri azt írja: újra és újra remény nélküli kétségbeesés fogja el a szívét, valahányszor áthalad Csucsán. Ady Endre emlékét fölfalta Octavian Goga. Meg kell akadályoznunk, hogy Goga végleges győzelmet arasson Ady felett.
Tőkés püspök méltatta Ady prófétikus költészetét. Hozzáfűzte: "Reánk tartozik a kiáltó szónak a meghallása és továbbmondása. A kiáltó szavak épp olyan ritkák világunkban, mint a próféták szava, melyet gyakran elnyomott a hamis próféták hangoskodása." Megrendítőek voltak Ferencz László körösfői esperes szavai. "A Királyhágót átlépve ez az első református templom. Emlékeztet múltunkra, a hajdan itt élt népes gyülekezetre. Azóta minden megváltozott. A templom büszkén, szépen és fehéren megmaradt. Utolsó harangozója meghalt nemrégiben. Román pap temette el.
Azt szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy itt vagyunk, és meg akarunk maradni. Megtartani szép kicsi templomunkat. Évente két-háromszor összegyűlünk itt. Kalotaszegi hívek áldozatának köszönhetően tudtuk megjavítani a templomot. Kézimunkákat ajándékoztak, hogy szebb legyen a csucsai templom, hogy megmaradjon és emlékeztessen. Van egy bucsai egyháztagunk, aki oroszlánrészt vállal minden munkában. Ő gondnok, harangozó, ügyintéző egy személyben. Tököli Szőke György több, mint 50 esztendeje lakik párjával, Juliska nénivel ezen a vidéken. Kisebbségi sorsban megmaradt magyar reformátusnak, vállalja részét a munkában", mondta az esperes. A csucsai templom gondnokát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Károli Gáspár-emlékplakettel ajándékozta meg hűségéért. A plakettet Tőkés püspök adta át Tököli Szőke Györgynek.
Mágikus imák, vallomások
Ezután a meghívott előadók értekeztek Ady Endréről. Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség elnöke előadását Barabás Zoltán egyházkerületi szóvivő olvasta fel. Kalász idézett Németh László 1934-ben írott tanulmányából, miszerint: "Ady nemcsak keseregte a magyarságot, hanem alkotta is..." Harcában önmagára utalt költő volt. Másképpen kereste a titkokat, az élet és halál között vergődők lélekmélységeit. Segített eligazodni a magyarság, az európaiság alapvető kérdéseiben.
Koncsol László főgondnok, író, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke személyes vallomását fogalmazta meg arról, mit is jelentett és jelent számára Ady költészete gyermekkorától az egyetemi esztendőkön át napjainkig. "A mágikus imák és vallomások emlékezetembe ivódtak", mondta a felvidéki író. Szólt a szétszórattatásról, az elprédált ősvidékről, az elherdált Erdélyről, Felvidékről és Délvidékről. Sokféle módon szóratunk azóta is, jegyezte meg. Szilágyi István, kolozsvári író, a Helikon főszerkesztője utalva Csoóri Sándor esszéjére kijelentette: Ady jövője, győzelme azon múlik, lesz-e magyar, akihez szóljon, lesznek-e gyermekek a magyar iskolákban, akikhez szóljanak a strófák.
Dr. Indig Ottó előadása során képzeletbeli utazásra invitálta a jelenlévőket a régi, múlt század eleji, pezsgő életű Váradra. Amikor Ady Endre Váradra érkezett, a Várost kereste. Három és fél esztendő alatt mit kapott Váradtól, s mit adott a városnak Ady? Itt volt első kapcsolata az újságírással és a színházzal. Minden igyekezetével azon volt, hogy tehetségével szolgálja az irodalmat. Várad akkor 50 ezres lakosú város volt. Négy újságja volt, mindeniknek volt irodalmi oldala. Több szempontból is egyenrangú város volt Budapesttel. Ady megtalálta a nyitottság felé formált igényt. Társakat, barátokat talált. Megkapta a városi élet forgatagát, a tehetségeket elfogadó szerkesztőségeket. A lényegre tudott látni. Az újságíró-gyakornokból Várad nevelte ki a publicisztika "professzorát". A kis poétából igazi költővé lett. S mit adott Váradnak? A bizonyosságot nyújtotta: a vidék nem mindig jelent vidékiességet, provincializmust. Kapta a Holnap ígéretét, s adta a Holnap bizonyosságát.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta: "A két egyházkerület a peremvidéken találkozott egymással. Csucsa szimbólum, mert ide kapcsolódik Ady Endre életének utolsó szakasza. Csucsát gazdagította szellemiekben, de ő sem tudta megmenteni. A szórványvidék képe tárul elénk. Romos parókiák, beszűkült élettér, a szórvány minden keserűségével...
Innen Csucsáról annyit üzenhetünk: Istennel van reményünk. Ezt követően versműsor hangzott el Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművész előadásában. Végezetül a jelenlévők átvonultak a Boncza-kastélyba, ahol megkoszorúzták Ady Endre mellszobrát. S a kastély akkor nem tűnt sivárnak, elhagyatottnak, mert sokan fordultak felé emlékező szeretettel, csöppnyi reménységgel.