A sortűzre emlékeztek: Kádár bűnét semmi nem igazolhatja

Sólyom László különösen fájónak nevezte, hogy a forradalom évfordulóján "a külföldön legismertebb magyar politikusok egyike" azt tudatta a világgal, hogy a pufajkások csak a törvényes rendet védték.

Dátum: 2006-12-09 11:42:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=69224
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:12:28.150135, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

1956 öröksége azért súlyos, mert saját életünkkel szembesít - mondta a köztársasági elnök Salgótarjánban a december 8-i sortűz 50. évfordulóján tartott városi gyásznapon.

'56-ra nem lehet úgy emlékezni, hogy ne emlékeznénk egyszersmind a Kádár-korszak hosszú éveire - jelentette ki Sólyom László.

Hozzátette: 1956 nem tűri a kétértelműséget, ezért nem lehet viszonylagossá tenni az elhatárolást. "Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy nincs folyamatosság a Kádár-rendszer és mostani, demokratikus jogállamunk között".

Sólyom László beszédében kitért rá: nem tudhatjuk, hogy Kádár számára az emberéletek sokaságának kioltása közömbös eszköz volt-e hatalma megszilárdítása érdekében, hogy viaskodott-e azok árnyával, akiket számolatlanul legéppuskáztatott, de nincs semmilyen körülmény, érv, szempont, ami ezt az iszonyú bűnt igazolhatná.

A magyar nép számára az összefogás és a szolidaritás élménye volt a forradalom nagy ajándéka. Ezt kellett megtörnie Kádárnak; megtörte, és nem is állt helyre azóta sem - mondta az államfő.

Sólyom László különösen fájónak nevezte, hogy a forradalom 50. évfordulóján "a külföldön legismertebb magyar politikusok egyike" azt tudatta a világgal, hogy a pufajkások csak a törvényes rendet védték.

Nem lehet erről a nyilatkozatról hallgatni, nehogy beleegyezésnek tűnjön - tette hozzá.

Kijelentette: azt az úgynevezett törvényes rendet, amely még saját jogszabályai szerint is törvénytelenül működött, a forradalom, és mai rendszerünk szemszögéből csakis elítélni és elvetni lehet.

A salgótarjáni önkormányzat és a Pofosz Nógrád megyei szervezete által szervezett városi gyásznapon mintegy ezer emlékező előtt beszédet mondott Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, és Székyné Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere is.

Schmidt Mária felidézte: a munkástanácsok két letartóztatott tagjának szabadon bocsátását, a szovjet csapatok kivonását és a Kádár-kormány lemondását követelő, folyamatosan érkező mintegy négyezer fős tömeget csapdába csalták 1956. december 8-án Salgótarjánban. A szovjet városparancsnokság egy-egy tankot állíttatott ágyúval, géppuskával a főkapitányság épületének két végéhez, két szakasz szovjet katonát és mintegy 40 karhatalmistát rendelve melléjük. A mellékutcákat pedig lezárták, hogy a tüntetésen részt vevők ne tudjanak elmenekülni. Két sortűz dördült el.

Schmidt Mária elmondta: az első sorozat után olyan sok volt a halott, hogy a fegyvertelen tömeg fejvesztve menekülni kezdett. A tárcserék után leadott második sortűz már a földön fekvőket, illetve a menekülőket találta el. A helyszínen és a kórházban 46 ember halt meg, a többi, majdnem 100 áldozat beazonosítása máig várat magára.

Székyné Sztrémi Melinda polgármester arról beszélt, hogy Salgótarján 50 éve a félelem városa lett.

Úgy fogalmazott: az ártatlan áldozatok mártírhalála kötelez, hogy merjünk egymás szemébe nézni, legyünk képesek együtt emlékezni, mert nem hovatartozás szerint, hanem emberként emlékezünk a 10 éves kisfiúra, a 18 éves egyetemistára, a 20 éves fiatalasszonyra, a 45 éves családapára.

A rendezvényt megelőzően külön emlékezett az SZDSZ helyi szervezete a sortűz áldozataira; a szabad demokraták ezzel jelezték, hogy nem vállalnak közösséget Schmidt Máriával, akit a város vezetői kértek fel emlékező beszéd megtartására.

MTI - fidesz.hu