Barack Obama lázba hozta a Demokrata Pártot

Barack Obama levette a lábukról a demokratákat, meglátták benne Hillary Clinton alternatíváját. A szavazók már rajonganak érte, azt azonban még nem döntötték el, hogy a Fehér Házban is el tudják-e képzelni az új kedvencüket.

Dátum: 2006-12-14 12:47:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=69524
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:15:07.716387, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

"Eredetileg a Rolling Stones lépett volna fel ma este, de lemondtuk, mert rájöttünk, hogy Barack Obamával sokkal több jegyet tudunk eladni" - ezekkel a szavakkal vezette fel az afroamerikai szenátor New Hampshire-i fellépését vasárnap az állam kormányzója, John Lynch. Még a sokat látott politikai elemzők is alig hittek a szemüknek: Obama beszédére csaknem ezerötszázan voltak kíváncsiak, és még fizettek is huszonöt dollárt, hogy meghallgathassák. Ráadásul százötven újságíró is ott tolongott a rendezvényen, noha a demokraták üdvöskéje még nem is döntött arról, hogy indul-e 2008-ban az elnöki posztért. Legalábbis nyilvánosan nem közölte. Politikai elemzők ma már nyolcvanszázalékos esélyt adnak ennek a forgatókönyvnek, és ha Obama a döntéséhez valamifajta megerősítést várt, hát New Hampshire-ben megkapta.

Az Egyesült Államok keleti partján fekvő állam tulajdonképpen egyfajta ugródeszka minden olyan politikusnak, aki az elnökjelöltség gondolatával kacérkodik. Négyévente a demokrata és a republikánus párt is ebben az államban tartja meg az első előválasztásokat, ezért New Hampshire jelentősége az amerikai politikai életben messze túlmutat az állam méretén. Ennek megfelelően az ott élők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy körbeudvarolják őket a politikusok. Ezt a rutinszerű körforgást most látványosan megbolygatta Illinois mindössze két éve hivatalban lévő szenátora. Politikai elemzőknek egészen a hatvanas évekig kellett visszamenniük, hogy találjanak egy, Obamáéhoz hasonlóan nagyot szóló belépőt New Hampshire-ben: ekkora sikere legutóbb John F. Kennedynek volt.

A személyiség ereje

Tény, hogy Barack Obama a Demokrata Párt szupersztárjává nőtte ki magát, miután a 2004-es bostoni elnöki konvención beszédével lázba hozta a hallgatóságot. Két évvel ezelőtt hatalmas előnnyel nyerte meg a szenátori versenyt Illinoisban, jelenleg ő a kongresszus felsőházának egyetlen afroamerikai szenátora. Származását politikai kártyaként is felhasználja. Egy kansasi anya és egy kenyai apa fia, és a multikulturális Hawaiin nőtt fel. Édesapja visszament Kenyába, amikor ő kétéves volt, így a nagyszülei nevelték.

New Hampshire egyébként vízválasztó lehet már csak azért is, mert lakosságának csaknem 95 százaléka fehér, és mindössze egy százaléka afroamerikai. Ha Obama itt jól szerepelne, jó néhány kételyt eloszlatna arról, valóban készen áll-e az Egyesült Államok, hogy fekete bőrű elnöke legyen.

Obamát több bírálat is érte villámkarrierje miatt. Vannak, akik azt mondják, túl fiatal - 45 éves -, várnia kellene a sorára, és előbb le kellene tennie a névjegyét Washingtonban. Ha viszont azt vesszük, hogy az amerikaiak mennyire kiéheztek az új arcokra a politikában, a 2008-as elnökválasztás valóban élete nagy esélye lehet. Igaz, hogy nincs nagy tapasztalata a politikában, azzal viszont tisztában van, hogy az elnökjelöltekre leadott szavazatok a legszemélyesebbek. A The Economist a közelmúltban arra emlékeztetett, hogy az amerikaiak annak idején azért szavaztak az akkor 43 éves John F. Kennedyre, mert hatott rájuk, és döntésükben a politikus addigi teljesítménye nem sokat nyomott a latban.

Clintonnak is jót tenne

Noha több név is felröppent már a demokraták lehetséges elnökjelöltjeként, mindenki Hillary Clintont tartja a favoritnak. A volt First Ladyvel, New York állam jelenlegi szenátorával csupán az a gond, hogy bár sokan kedvelik, tisztelik, sőt arról is meg vannak győződve, hogy nagyszerű elnök lenne belőle, abban már nem olyan biztosak, hogy nyerni is tud. Túl óvatos, mondják, elszalasztott egy nagyszerű lehetőséget, amikor nem szállt síkra az iraki háború ellen, és sokan emlékeznek még arra is, hogy Bill Clinton mellett a szárnyait bontogatva mekkorát bukott egészségügyi reformtervezetével a kilencvenes évek elején. A kétkedőket elsősorban az aggasztja, hogy Hillary Clinton képtelen lesz kibújni a férje árnyékából, és ezzel elég okot ad arra, hogy mozgósítsa ellenségeit, viszont keveset nyújt ahhoz, hogy a bizonytalan szavazók fantáziát lássanak benne.

A The Washington Post szerint épp emiatt a kettősség és bizonytalanság miatt jöhet jól neki, ha Obama is beszáll a versenybe. Ő lenne ugyanis az a jelölt, akivel szemben Hillary Clinton kénytelen lenne feladni az óvatoskodást, és eloszlatni a demokraták kételyeit. Az Obama-Clinton párharc a pártnak is jót tenne, hiszen megannyi címlapos történet születne a vetélkedésükből. Nem véletlen, hogy az afroamerikai szenátorral szemben megnyilvánuló elképesztő érdeklődést látva, több demokrata politikus is megjegyezte: itt az ideje, hogy Hillary Clinton aggódni kezdjen. New York szenátora az elmúlt hat évet azzal töltötte, hogy bebizonyítsa, helyt állna a Fehér Házban. Támogatta az iraki háborút, hogy megmutassa, kemény politikus, ha érdekei úgy kívánták, kereste a konszenzust a republikánusokkal, és nem mellékesen rengeteg pénzt gyűjtött össze a pártjának. Nem lenne meglepő, ha nehezen viselné, hogy egy újonc most magára irányítja a reflektorfényt.

Nincsenek csontvázak

Obama előnyére válhat, hogy mivel nincs politikai múltja, nehéz kutatómunkát igényel majd, hogy valamilyen csontvázat előkeressenek a szekrényéből, bár az amerikai újságírók minden bizonnyal lecsapnak majd a múltjára abban a pillanatban, hogy bejelenti: beszáll a versenybe.

Jelzésértéke van annak a megjegyzésnek, amellyel Obama mintegy elhatárolta magát Clintonék világától. A közelmúltban bejelentette, hogy fiatalkorában ő is kipróbálta a marihuánát, sőt le is szívta (utalva ezzel Bill Clinton emlékezetes megnyilvánulására ifjúkori drogélményeiről, a volt elnök azzal enyhítette tettét vallomásában, hogy azt mondta, ő nem szívta le).

Obamának ráadásul van stílusa, sármos, eredeti, friss és közvetlen. Elhangzik ugyan néhány kétkedő megjegyzés arról, hogy vajon a kétéves szenátori múltjával a háta mögött elég érett és tapasztalt-e az elnöki feladatokra, ám ilyenkor mindig akad valaki, aki bedobja George W. Bush elnök nevét, aki ugyancsak a tapasztalatlanságából kovácsolt erényt a kampányban. Sok konkrétumot egyelőre nem hallhattak tőle, elképzeléseit az egészségügyről, az oktatásról, a globális felmelegedésről vagy éppen az iraki háborúról csak általánosságokban tálalta. Úgy tűnik azonban, hogy a médiasztárokat megszégyenítő népszerűsége egyelőre minden más demokrata politikust elhomályosít.

Vándor Éva, Magyar Hírlap

fidesz.hu