Különleges évet búcsúztatunk

"Különleges évet búcsúztatunk mi, magyarok, hiszen idén a XX. századi magyar történelem legismertebb és legdicsőbb eseményének ötvenedik évfordulóját ünnepeltük, és ez - mondhatjuk - minden összejövetelünknek új értelmet, sajátos hangulatot kölcsönzött" - jelentette ki Orbán Viktor, a Polgári Magyarországért Díj átadásának ünnepségén. Az alábbiakban a Fidesz elnökének beszédét közöljük - teljes terjedelmében.

Dátum: 2006-12-21 20:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=69946
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:19:21.133964, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Úgy látszik, a magyar lélek már csak ilyen: vannak évek, amikor mindenről ugyanaz jut az eszébe, 2006 ilyen év. Ezért, kérem, nézzék el nekem, hogy ezen a szép díjátadón is az ötven esztendővel ezelőtti eseményekkel kezdem a gondolataimat. Annál is inkább, mert úgy látszik, a hivatalos állami megemlékezéseknek vége szakadt, pedig még lenne mire emlékezni a fél évszázada történt eseményekből - hiszen a forradalom és szabadságharc történetéhez az is hozzá tartozik, ami november 4-e után történt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jól tudjuk, hogy a történelem nem ismétli magát. Egy tizenkét éves kisfiú naplójából tudjuk például, hogy ötven évvel ezelőtt ilyentájt sűrűn hullott a hó, az utcán hócsatázó gyerekek szovjetekre - ők voltak a lányok - és magyarokra - ők voltak a fiúk - osztották a csapatukat, Szenteste hétfőre esett, és Szilveszterkor a rádióból Dobi István, a Népköztársaság Elnöke kívánt boldog Újévet.

Viszont Illyés Gyulától ismerjük a múlt másik természetét is, miszerint "a rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el sem megy; ködszerűen üli meg a tájat és az elmét."

Valóban, az idén ősszel és télen az utcákat járva az az érzésünk, hogy az ónos köddel együtt mintha a múltunk is teljes súlyával ránk telepedne. Mintha a fél évszázaddal ezelőtti fásultság nyirkos levegője venne minket körül ismét. És ezt az érzésünket csak fokozta az a szomorúság, amit a sikeres melbourne-i olimpiai szereplést ünneplők ötven esztendővel ezelőtt érezhettek, hiszen akkor veszítettük el először Puskás Öcsit - aki nem utazott haza az aranycsapattal -, idén pedig utolsó útjára kísértük.

Kedves Barátaim!

Egy ilyen évfordulón, egy ilyen esztendő végén joggal merül fel a kérdés, hogy a rögzített és megírt múlt hogyan tud megszabadítani bennünket a démonainktól?

Úgy, hogy a történelem nem egy középkori misztériumjátékhoz hasonít, amelyikben az erkölcsösség és a bűn állandó alakjai küzdenek meg egymással, ahol az Erény csap össze a Léhasággal, az Igazság a Hazugsággal, a Jóság a Gonoszsággal. A misztériumjátékban a jelmezbe bújt személynek nincs jelentősége. A politikatörténetben pedig éppen fordítva. A történelem színpadán ezekben a jelmezekben mindig hús-vér emberek lépnek az élet porondjára. A pontosan, az eseményekhez hűen megörökített történelem lerántja a jelmezt, és elénk tárja a szereplőket.

Igen, a pontosan megírt történelem megmutatja az egyén felelősségét, a szabad akarat súlyát.

Igen, a pontosan megírt történelem megszabadít minket attól a nyomasztó érzéstől, hogy a világ mitsem változik, hogy újra és újra ugyanazokkal a démonokkal kell megküzdenünk, és minden hiábavaló. Lehet, hogy a fantomainkat évszázadok óta csalásnak, hazugságnak nevezzük, de ha megmutatjuk, hogy nem démonokról van szó, hanem arcuk és nevük van, és nem is sötét erők vezetik, hanem nagyon is felfedhető, pillanatnyi hatalmi és pénzügyi érdekek, akkor a történelem feltárása elérte a célját, és megértettük a múlt üzenetét.

Kedves Barátaim!

Ma már tudjuk, hogy a rettegett fekete autók függönyei mögé rejtőző hatalom is hús-vér emberek szabad döntéseiből nyerte erejét, és a felelősöknek arcuk van: ma már egyenként megtekinthetők a múzeum falán.

És mivel nem kísértetekkel, vissza-visszajáró szellemekkel küzdünk - még akkor sem, ha száz és ezer év múlva is lesznek, akik a hazugság álarca mögé bújnak - ezért újra-és újra bátran felvehetjük velük a küzdelmet, és újra-és újra győzedelmeskedhetünk felettük. Le tudjuk őket győzni, ahogy tettük 1956 októberében, a rendszerváltoztatáskor, vagy éppen az önkormányzati választáson idén októberben.

Kedves Barátaim!

Nemcsak a hatalmon lévőknek, hanem mindannyiunknak személyes felelőssége van a jövőnk formálásában. Személyes, de eltérő súlyú felelősségünk, amivel el kell számolnunk, és amivel el fognak számoltatni.

A kormányzatnak a felelőssége az, hogy döntéseivel miként juttatta ide az országot, a parlamenti ellenzéknek, hogy mit tett ennek megakadályozására, a ma kitüntetett Terror Háza Múzeumnak az, hogyan tárta elénk a múlt döntéshozóinak a szerepét. A magyar állampolgároknak pedig az, hogy demokratikus választói hatalmukkal miként éltek, és hogy elmennek-e tavasszal a népszavazásra. A magyar állampolgárok felelőssége és lehetősége, hogy a kormányzat a hatalom megtartása érdekében hozott felelőtlen döntéseinek az árát ne velük fizettesse meg.

Ebben bizakodva várjuk a Remény megszületését! Áldott Karácsonyt és boldog Újesztendőt kívánok mindannyiunknak!"

fidesz.hu