Navracsics Tibor beszédének szó szerinti leirata

"Hol tart ma a polgári Magyarország? - így is megfogalmazhatjuk ennek a vitasorozatnak az egyik alapvető kérdését. Én abban bízom, hogy májusra nagyjából megtudjuk adni erre a választ" - fogalmazott Navracsics Tibor a Jövőnk című vitasorozat első konferenciáján.

Dátum: 2007-01-27 15:44:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=71323
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:28:41.089041, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy miközben a körünkben levő sok híres, elismert, életművére méltón büszke embert most külön-külön - talán udvariatlanságot is elkövetve - nem köszöntöm, mégis köszönetet mondok Láng Zsolt polgármester úrnak, a második kerület polgármesterének, aki lehetővé tette, hogy ezt a gyönyörű épületet ma délelőtt a rendelkezésünkre bocsátva itt mi konferenciát tartunk. Most fejeződött be a felújítása a Marczibányi téri szabadidőközpontnak. Tulajdonképpen abszolút premier, vagy főpróbának is mondhatjuk, hiszen a hivatalos átadás előtt vagyunk. Bízunk benne, hogy politikailag nem determinálja az épületet és az épület jövőjét az, hogy mi tartunk itt először rendezvényt. Bízom abban viszont, hogy mivel az igazságosság a témája az első itt tartott konferenciának, ezért ez a ház a kerületi közéleten belül is az igazságosság és a közösségi élet egyik fókusza lehet. Köszönjük szépen, Polgármester Úr, hogy rendelkezésünkre bocsátottad ezt az épületet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bár a Marczibányi tér meglehetősen bevett fogalom a budapesti közéletben és a szlengben is, én magam, amikor az egyik barátommal rendelkezésemre bocsátotta puchói Marczibányi István életrajzát, akkor meglepődtem, én azt hittem, hogy a Marczibányi tér egy földrajzi név: "Marczibányáról" kapta a nevét. De nem, és kiderült, hogy ebből a szempontból egészen találó volt a helyszínválasztásunk, ugyanis puchói Marczibányi István, aki 1752-1810-ig élt, egy olyan, a maga idejében nagyon szép hivatali és szakmai karriert elért ember volt, aki a vagyonának jelentős részét az akkori fogalmak szerinti társadalmi igazságosság megvalósítására fordította, amikor szegényeket támogatott, szegény gyermekek számára tette lehetővé az iskoláztatást és szegény betegek számára tette lehetővé a gyógyíttatást.

Vagyis - mai szóval élve - azokat a társadalmi elosztó rendszereknek a fenntartását, azoknak a támogatását látta el, amelyekkel manapság is eléggé sokszor találkozunk problémaként a közéletben, hiszen tulajdonképpen amikor a tavaly novemberi kongresszuson felvetettük annak a szükségességét, hogy a májusig terjedő időszakban induljon egy vitasorozat jövőnk.hu címmel, akkor nagyjából úgy határoltuk be a négy témát, amely témasor úgy gondoljuk, hogy egyrészt a mai közélet állandó és megkerülhetetlen pontja, látjuk a kísérleteket egyes pártok részéről, hogy saját ideológiájuk részeként építsék be és így emeljék abszolút érvényűvé ezeket a fogalmak, nekünk azonban meggyőződésünk, hogy itt nem ideológiai kategóriákról van szó, hanem olyan általános emberi kategóriákról, amellyel kapcsolatban minden gondolkodó ember, minden közélet iránt érdeklődő embernek meg kell, hogy legyen a maga álláspontja.

Ezért gondoltuk, hogy januártól megindítunk egy vitasorozatot, négy téma köré szervezve: január az igazságosság hónapja, február az életminőség hónapja, jövő héten indulni fog az életminőség vitasorozatunk, március a közszolgáltatások, illetve ezen belül is mekkora szerepet kell vállalnia az államnak a közszolgáltatásokban a témája és áprilisban - végül, de nem utolsó sorban - a versenyképesség vitasorozatunk utolsó része.

Elképzeléseink szerint a jövőnk vitasorozat egy politikai vitairatban testesül meg, illetve ennek következtetéseit egy vitairatban jelenítjük meg, ami a májusi kongresszuson lenne az egyik háttéranyaga a küldötteinknek, lenne a háttéranyaga a szövetségünk közéletének, hogy innentől kezdve induljon meg ennek a vitairatnak a viták során történő lebontása, hogy ez a későbbiekben aztán reményeink szerint tartós és maradandó politikai program, konkrét politikai program formájában öltsön testet.

Miért most? Egyrészt, mint említettem, tudjuk, hogy vannak olyan politikai erők, tudjuk, hogy vannak olyan politikai személyiségek, akik álmaikban azt tervezgetik, hogy kiszorítanak minket a demokratikus közéletből. Tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik igyekeznek meghatározni olyan demokráciához köthető definíciókat, hogy mindenki beleférjen, csak éppen a legnagyobb ellenzéki erő nem. Tudjuk, hogy ez a legnagyobb ellenzéki erő ez nem csak a pártpolitikában van jelen. Tudjuk, hogy ez a legnagyobb ellenzéki erő ez a társadalom felét - vagy egyes hírek szerint már több, mint a felét - képviseli, ott vagyunk kötelesek megjeleníteni az országgyűlésben és azt vagyunk kötelesek megjeleníteni a közéletben is, a hétköznapi életben is.

Ezért úgy gondoljuk, hogy felelősséggel tartozunk a saját választópolgárainknak, felelősséggel tartozunk a saját támogatóinknak az ügyben is, hogy világosan kifejezzük, mit gondolunk ezekről a dolgokról. De felelősséggel tartozunk a velünk egyet nem értők felé is annyiban, hogy szidás nélkül, ellenségeskedés nélkül, azáltal, hogy megfogalmazzuk, hogy mi mit gondolunk, álláspontot mutatunk fel. Vitapontot mutatunk fel. Üljünk le, korrekt tárgyalásokat akarunk, de nem boszorkányüldözést. Nem egymás kiátkozását és nem egymás 'definitíve' kizárását.

A másik ok, ami miatt szükség van erre a vitasorozatra, hogy az utolsó ilyen mértékű vitasorozat a Polgári Magyarországért vitairat megelőző vitasorozata volt, amely tíz éve zajlott. Tíz éve a Fidesz Magyar Polgári - akkori nevén - Párt alapvetően fideszesekből, a hozzánk Géczi-féle ámokfutás miatt kényszerült kereszténydemokratákból és néhány más egyébként polgári gondolkodású más pártoktól, egyesületektől érkezett emberből állt, viszonylag homogén, viszonylag az ideológiai spektrummal is jól azonosítható színskáláját mutatva fel a magyar ideológiai térképnek.

Mára a Fidesz Magyar Polgári Szövetség a legnagyobb párt Magyarországon. A legnagyobb jobbközép párt a régióban, ahol otthonra lelt kereszténydemokrata, Lungo Dromos, fidelitasos, Nyugdíjas Polgári Egyesületes, kisgazda és nem akarok kifelejteni senkit, magyar demokrata, akit kitiltottak a pártjából és sok olyan polgári gondolkodású ember, aki hisz abban, hogy minden sokszínűsége ellenére ez az egység megéri, hogy egységes maradjon, egy irányba gondolkozzon, egységes álláspontot fejezzen ki.

Hol tart ma a polgári Magyarország? - így is megfogalmazhatjuk ennek a vitasorozatnak az egyik alapvető kérdését. Én abban bízom, hogy májusra nagyjából megtudjuk adni erre a választ.

Ebben a hónapban az igazságosság volt a témája a konferenciasorozatnak. Az itt következő előadásokban ezt a témakört járjuk körül és a jövő héten - mint említettem - kezdődik februári témánk, az életminőség, amit szintén egy hasonló konferencia fog lezárni.

Nem jelenti ez azt, hogy az igazságosságot le is vettük volna a napirendről. A Jövőnk Műhely igazságossággal foglalkozó tagjai ugyanúgy fogják majd folytatni kutakodásaikat, programjaikat, megbeszéléseiket, hiszen azt hiszem az igazságosság megér, még az eddigieknél is alaposabb körüljárást.

Kérem Önöket, hogy a honlapunkról, a www.jovonk.hu honlapról a továbbiakban is tájékozódjanak ebben a témakörben is, szóljanak hozzá, észrevételezzék az eddig tett megállapításainkat.

Mielőtt itt megnyitnám a konferenciát, ami az igazságosságról szól, engedjék meg, hogy a forgatókönyvünktől egy kicsit eltérően, de én azt hiszem, részben nemzetpolitikai, részben aktuálpolitikai szükségességtől vezéreltetve, és a házigazda jogán üdvözöljem Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét. És most, amikor már Románia is Európai Uniós tag, én azt hiszem, hogy talán külön aktualitást és külön hangsúlyt adhat konferenciánknak, hogy ha felkérem Miklóst, hogy pár mondatban ő is üdvözölje a konferenciát.

Miklós, parancsolj! Köszönöm szépen a figyelmet!

fidesz.hu