Soltész Miklós beszédének szó szerinti leirata

Kilátástalanság, félelem, lecsúszás. Ez a három szó, amely sajnos jellemzi Magyarországot - mutatott rá Soltész Miklós beszédében.

Dátum: 2007-01-27 16:31:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=71325
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:28:41.786636, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt hónapokban az emberek életét jelentősen befolyásoló törvényeket tárgyalt a Parlament, és fogadott el a kormánytöbbség. A nyugdíjtörvény, a szociális törvények, az egészségügy-törvények során mind Gyurcsány Ferenc, mind pedig a kormánytöbbség képviselői igazságos lépésként magyarázták a változtatásokat. Igazságosnak mondták a kórházak bezárását, a vizitdíj bevezetését, a kórházi ágydíj bevezetését, a nyugdíjat munkavállalókat terhelő járulékok emelését, a lakótelepeken élőket sújtó távhő emelését.

Vajon az emberek elfogadják-e ennek a szónak ilyen módon történő kisajátítását és átírását? Hogyan élik meg a rájuk zúduló terheket? Mit jelent a középosztály számára ez a fajta igazságosság, és milyen hatással lesz a szociálisan rászoruló embertársainkra? Erre kerestük a választ Vukovich Gabriellával és Rónaszékiné Keresztes Mónikával az elmúlt hónapokban, elmúlt hetekben.

Az itt jelenlévők közül - és ezért köszönetemet szeretném kifejezni - sokan megfogalmazták az igazság fogalmát, tartalmát a társadalom számára elfogadható és szükséges mértékét. Mások, akikkel az elmúlt hetekben találkoztunk - és közülük is sokan itt vannak -, inkább az igazságtalanságról beszéltek. Bármelyik társadalmi csoporttal találkoztunk, bármilyen környezetben, az egybehangzó vélemény lehangoló képet adott az országról. Lesújtó véleményt fogalmaz meg a kormány munkájáról.

Kilátástalanság, félelem, lecsúszás. Ez a három szó, amely sajnos jellemzi Magyarországot. Kilátástalannak ítélik meg a helyzetüket a mikro-, kis- és középvállalkozások, és sajnos azok a hajléktalanok is, akik vissza akarnak térni a munkába. Kilátástalannak érzik a helyzetüket a fiatalok és sokan közülük most az egyszer, kivételesen megfogadják Gyurcsány Ferenc tanácsát, és el akarják hagyni az országot.

Félelemmel várják a megszorításokat és az áremeléseket mindenhol, de leginkább a lakótelepeken és az elmaradott vidékeken élő emberek. Félnek a jövőtől a fogyatékos és a súlyosan beteg embertársainkat ápoló intézmények. Rettegnek a lecsúszástól azok, akikre elbocsátások várnak, akik eddig éppen meg tudtak kapaszkodni a társadalom peremén. A magyar társadalom a kormányzati intézkedések következtében leginkább a dél-amerikai társadalmak felépítéséhez hasonlít. Így az erős középosztály helyett egyre gyengülő felé, szociális biztonság helyett teljes bizonytalanság felé halad. Egy intő jelét az egyre mélyülő szegénységnek hadd emeljem ki! Dimitrij Sosztakovics emlékirataiban megrázó módon ír a sztálini önkényről és a megdöbbentő szegénységről. Következő idézetet hagy olvassam fel Önöknek: "A tűzifa értéke akkoriban az aranyéval vetekedett. Az emberek egymás születésnapjára is fahasábokat ajándékoztak egymásnak. Be lehetett állítani egy köteggel, az ilyen értékes ajándékot mindenki szívesen fogadta."

Ez a leírás jutott eszembe akkor, amikor egy idős hölgyet láttam az útszéli fa mellett és bontotta a fát kis fejszével. Ugyanez a leírás jutott eszembe akkor, amikor egyik településre megérkezett egy hasábfa szállítmány, néhány ezer forint értékben, s a szomszédok irigykedve nézték, hogy miért jut annak embernek?

Tisztelt Megjelentek!

Találkozásaink során, beszélgetéseink során az előbb elmondott példa ellenére soha, senki sem hangoztatta, hogy az igazságosság azonos legyen az egyenlőséggel. A munkára vágyók, az elkeserítő életkörülmények között élők nem egyenlősdit várnak a kormánytól, hanem emberhez méltó életet.

Mindenki tudja, hogy az igazságosság kormányzati politika a rászorulókat segíti és nem megvonja a lehetőséget tőlük. Mindenki tudja, hogy az igazságos kormányzati politika a középosztály elől elhárítja az akadályokat, és nem nehézségeket gördít eléjük.

Tapasztalatainkból nagyon röviden néhány sort hadd soroljak fel, néhány pillanatnyi emléket:

A vállalkozókat több, mint 30 hatóság ellenőrzi és bünteti. De hány segíti őket a versenyhátrányuk miatt? Kapnak-e segítséget a pályázati támogatások elnyeréséhez?

A diákok egyetemi helyzete már a középiskolákban eldől. Tesz-e valamit a kormány a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítésére?

Egy felnőtteket is befogadó autista központ néhány százmillió forintból felépíthető. Miért volt akkor szükség egy semmit sem érő időkerék felállítására a Városligetben?

A lakótelepen élőknek csak töredéke részesülhet a felújítási pályázatokon. Nem lehetett volna időben elhúzni a távhő drasztikus emelését, hogy felkészüljenek házaik leszigetelésére?

A nagycsaládosokat és a gyermeküket egyedül nevelőket halmozottan sújtják a kormány megszorításai. Hogyan várhatjuk így el a demográfiai helyzet javulását, miért vállaljanak ezek után a fiatalok gyermekeket?

A szegénységben élő, de még munkát vállalók sem szívesen dolgoznak feketén. Hajnalonként, aki az M3-as autópályán jár, vagy esténként, hétfőtől szombatig találkozhat azokkal a nógrádi, hevesi, borsodi munkásokkal, akik Budapestet építik. Budapest fejlődéséhez nagymértékben hozzájárulnak. Sokszor nem bírják fizetni az irreálisan magas közterheket. Így ezután választhatnak, vagy a feketemunka, vagy a szociális segély. És ez nem jó sem az egyénnek, sem a családjának, sem a társadalomnak. A kérdés már csak ez ezután, hogy az értelmetlen és pazarló kormányzati negyed építésekor minden munkást tisztán fognak alkalmazni?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ellenzéket gyakran vádolják árokásással. Tapasztalataim szerint, amit itt most az országban szereztem, ez az árok - ha egyáltalán természetesen van ilyen - nem kormánypártok és az ellenzék között húzódik, hanem sokkal inkább Gyurcsány Ferenc, Kóka János és baráti köre, valamint az ország között.

Az emberek azt érzékelik, hogy ez az árok átjárhatatlan és betemethetetlen. Az utóbbi időben szintén nagyon sokat halljuk azt az érvelést, miszerint az elmúlt 15-16 év hibái, mulasztásai és pénzügyi hiánya miatt kell az úgynevezett reformokat bevezetni. Mintha nem osztottak volna ki több százmilliárd forintot 2002-ben. Miért nem volt bármelyik nagyellátó rendszer igazságtalan 2006-ig? És Kóka János miért hirdette 2005 karácsonyán: Örvendj Magyarország! Kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy sikeres vagy, és ez a siker visszafordíthatatlan. Ezt a cinizmust és kormányzati arroganciát utasítják el az emberek.

Az emberek elfogadhatatlannak tartják a kormány igazságtalan lépéseit. Az emberek nagy része, és ide beletartoznak a baloldali szavazók, a baloldali gondolkodók is, új gondolkodást várnak tőlünk. Nem elég már az, hogy mi rámutatunk a hibákra, a kormány hibáira, hanem alternatívát várnak tőlünk, kilátástalan élethelyzetük javítására. Ehhez magunknak is világos jövőprogramot kell alkotnunk, néhány dolgot azonban azonnal át kell gondolnunk. Kereszténydemokrataként két területet említenék.

Változtatnunk kell a lakótelepeken élő emberekhez fűződő viszonyunkon. Ha mi nem törődünk velük, politikusok, polgármesterek, szociális dolgozók, de azok is, akik bármilyen módon segítséget tudnak nekik nyújtani élethelyzetük javítására, akkor magukra maradnak. Ne gondoljuk azt, hogy minket eleve elutasítanak ott az emberek, csak azért, mert eddig nagy többségük nem fogadta be politikánkat. Ha kellő alázattal, odafigyeléssel és szeretettel végezzük közösségépítő munkánkat, akár a fiatalok, akár az idősek körében, igenis elfogadják a segítő kezet.

A másik feladat, amit akár ma is azonnal elkezdhetünk, a magyar termék, magyar munkahely védelme. Ha mi magunk nem védjük meg tudatosan termelőinket és munkásainkat, mikro-, kis- és középvállalkozásainkat, azoknak piacát, azt helyettünk más soha nem fogja megtenni. Akkor panaszkodhatunk a silány termékek miatt. Sajnálhatjuk az utcára kerülő magyar embereket, de akkor mi magunk sem tettünk meg semmit az ő érdekükben és védelmükben. Fiataljaink tényleg jogosan mondhatják, hogy nincs semmi lehetőségük ebben az országban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bár a jelenlegi helyzet nem túl kecsegtető az országban, mégis nekünk mindent meg kell tennünk, hogy valóban erős középosztály és szociális biztonság lehessen hazánkban. Ehhez a munkához kérjük az Önök segítségét és ehhez a feladathoz várja a Jövőnk Munkacsoport minden jobbító szándékú észrevételüket. Csak közös gondolkodással és munkával készülhet el egy olyan program, amely valóban az emberek érdekeit szolgálja és nem egy szűk gazdasági csoportét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

fidesz.hu