Rónaszékiné Keresztes Mónika beszédének szó szerinti leirata

Hatalmas nyomás van az embereken, az igazságtalan elosztás és törvényhozás miatt, ezért az emberek egymást kölcsönösen segítő, személyes viszonya van óriási veszélyben - fejtette ki Rónaszékiné Keresztes Mónika beszédében.

Dátum: 2007-01-27 17:58:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=71328
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:28:42.664637, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A társadalomban csak úgy élhetünk békében, ha megfelelő arányban és minőségben szerepel a három fontos összetevő: a kölcsönös, az osztó és a törvényes igazságosság elve.

Elindultunk a Jövőnk Műhely tagjaival emberközelben megvitatni az igazságosság témakörét. Párbeszédet kezdeményeztünk az emberekkel, társadalmi szervezetekkel, mondják el ők, mit jelent számukra ez a szó és hogyan élik meg saját életükben?

A beszélgetések során várakozáson felül döbbenetes felismerés volt számomra az, amiben az ország biztosan egységes képet mutat a professzoroktól a hajléktalanokig. Ez pedig a kiszolgáltatottság érzése, mely szembeállít egymással nemzedékeket és embercsoportokat.

Hatalmas nyomás van az embereken, az igazságtalan elosztás és törvényhozás miatt, ezért az emberek egymást kölcsönösen segítő, személyes viszonya van óriási veszélyben. Nagy családban nőttem fel és élek most is. A kormányzati intézkedések eredményei a családoknál csapódnak le, így a családok életérzése és helyzete tükörképe a társadalomnak. Az is megélt tapasztalat, hogy 1984 óta, mikor első gyermekünk született, melyik korszakban milyen esélyei voltak és vannak a családnak, vagyis az egész társadalom igazságos vagy igazságtalan működésének. A családosok épp gyermekei által lesznek szegényebbek. Hiszen torzóvá tették a gyermekek után járó adókedvezmény intézményét, kárára azoknak, akik dolgoznak. A katasztrofális munkahely-hiány miatt segélyezésre épülő családpolitika pedig elveszi a jövőképet a következő nemzedékektől.

Pedig a polgári kormányzás alatt például egy kezdő orvos-családban, ahol három gyermeket nevelnek, kb. három jó minőségű gyermekcipő ára maradt a családoknál havonta. A nagycsaládosok azt tartanák igazságosnak, ha a gyermeknevelés nemcsak a 'köz java' közé tartozna, de a családok által felvállalt közterhek elismert részét nemcsak szavakban jelentenék. Az oktatásban a gyermekek többsége számára lassan elérhetetlen távolságba kerül az ebben a korban oly fontos humán és művészeti oktatás. A középiskolák rendszerében is teljes a káosz. Leépülőben van a szakképzés, nehezített az iskolákon belüli nyelvoktatás. Így nem tud a középszintű képzésre ráépülni a felsőoktatás, mely szintén ezer sebtől vérzik. A diákok elmondása alapján a diákhitel az egyetlen olyan intézkedés, mely önálló életet él és viszonylag jól működik, de ezt sem a mostani kormány találta ki.

Mikro- és kisvállalkozóknál is jártunk. Ők jövedelemszerző képességüket érzik veszélyben, a folyamatos piacvesztés miatt. Míg Magyarországon aránytalanul sok multivállalat minimális adóteherrel, ellenőrizetlenül gazdagodhat, a 10-12 főt foglalkozató kisvállalkozókra harminckétféle felügyeletet küldenek. Sorra kénytelenek alkalmazottak számát csökkenteni, ezzel családok kerülnek a lejtő szélére. Elmondásuk szerint a Széchenyi terv működött. Átlátható, kiszámítható feltételei voltak.

Személyes példaként: csak a XI. kerületi, Baranyai utcai iskolában, ahova én nyolc évig jártam, annak az összes ablakait a Széchenyi tervből valósították meg, a mai diákok egy táblán ezt folyamatosan követhetik.

Gyöngyösön jártunk, az autista segítő központban. A Ferences rend támogatásával jött létre, ők közfeladatot végeznek az intézmény fenntartásával és a gyermekek végtelen szeretettel és hozzáértéssel történő fejlesztésével. A kormány itt struccpolitikát folytat az elejétől kezdve. Hiszen már az autizmus diagnózisának felállításánál is baj van. Kutatásra, szakemberképzésre se szándék, se pénz nincs. Egyébként a többi fogyatékos szervezetnél is hasonló volt a panasz.

Hiányzik a naprakész, profin kidolgozott helyzetkép országszerte. Így ha lenne is némi segítség az állam részéről, csak taláromra, vagy civil kezdeményezéssel juthat el a rászorulókhoz. A fogyatékkal élő emberek a képzés, átképzés szervezett működtetésével látnak és szeretnének megoldást. Nem kiszolgáltatottak, hanem méltó életet élő, képességeik szerint dolgozó, adófizető polgárok szeretnének lenni.

Jártunk Tarnabodban is. Egy jónak induló kezdeményezésről hallva, néztük meg, hogyan is működik hajléktalanok otthonhoz, munkához juttatása. Sajnos, hiába, az egyébként a Máltai Szeretetszolgálat által lelkesen támogatott program, a jelen helyzetben gondozó és gondozott egyaránt súlyosan terhelt lelkileg. Egy asszony, aki a helyi ellenzéket képviseli és vendégül látott bennünket, így búcsúzott tőlünk: hónapok óta vártam magukat. Most átadtam a sok feszültséget, ami bennem volt, csak győzzék cipelni. Egy időre megnyugodtam, mert tudom, hogy Önök nem fogják elengedni a kezünket.

A most elmondottak csupán kiemelt példák az elmúlt egy hónap tapasztalataiból. Nem is fért a januárba minden meghívás, hiszen például a Civil Fórummal való találkozó februárra tevődött. Az emberekből dől a panasz. És elkeserítő az a tendencia, hogy amíg nem mély szegénységben élő, de egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülő középosztály kilátástalannak látja saját helyzetét. Pedig ez az a réteg, mely az élet minden területén minőségileg szolgálhatja a társadalom egészét.

Hiszen pedagógusként már kisgyermekkortól kezdve tanítója, orvosként gyógyítója, a szegényebb emberektől a tehetősebbekig mindenkinek. Mérnökök, építők felelősek otthonaink biztonságáért. A mezőgazdaságban dolgozók mindennapi egészséges táplálékunkért. A mikro- és kisvállalkozók minőségi versenyt és gazdasági stabilitást adnak az országnak és a sor még hosszan folytatható.

De korunk zsarnoksága az aránytalanul túlméretezett haszon és pénzközpontú gondolkodás, mely rátelepszik az egész társadalomra, fenyegető az a veszély, mellyel biztosan ki lehet húzni a talajt egy nemzet felemelkedése, egy ország működése alól, a középréteg, a gondolkodó, alsó-középosztály gazdasági és önértékelési ellehetetlenítése. Pedig egy társadalom oszlopát, a demokrácia gerincét az adott ország középosztálya adja, hiszen a nyelv hordozói és művelői, sőt a kultúra, a művészet közvetítői is ők. Tehát gondolkozik, formál, hagyományt őriz és szolgáltat ez a réteg. Cselekedetei, alkotásai hosszú távra szólnak, jövőképet igényelnek. Ezért elkerülhetetlen szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy nincs olyan állami törvényhozás és nemzeti együttélés, mely nélkülözheti az erkölcsi hátteret.

Erkölcsi alap- és hit nélkül nemcsak az igazságosság fogalmát nem érdemes körbejárni, de társadalmi békéről is csak álmodni lehet. Pedig az emberek, akikkel mi beszélgettünk, nem álomban, hanem valóságban szeretnének biztonságban, békében élni és dolgozni. Lehetőségeik biztosítását várják, hazájuk felelős vezetőitől, akikre rábízták Magyarország irányítását és saját jövőjüket is. Most döbbenet és csalódottság lett úrrá az embereken, hiszen nem a jelen helyzetre számítottak, becsapva érzik magukat.

Elkeseredésükre könnyen rájátszik az a divattá vált szlogen: ne foglalkozz a politikával, hiszen mindenki egyformán sáros benne! Mivel a jelenleg hatalmon lévőknek pozitív üzenetük nincs, megpróbálják összemosni a politika egészét a jelenlegi kormány bűneivel. Ettől az emberek egy részében mérhetetlen sok feszültség gyűlik össze, sokan pedig teljesen érdektelenek lesznek. Pedig a gondolkodás és a tudatos választás joga nehezen kivívott demokratikus vívmányunk. Szerintem ezért is remek kezdeményezés ez a vitasorozat, hiszen témái mozgásban tartják a társadalmi párbeszédet, akár az internetes honlapon, akár a személyes találkozásokon keresztül.

Hiteles, elkötelezett képviselőkkel szimpatikussá tehető a politika. Ha érzik az emberek, hogy nemcsak alkalomszerűen, hanem hosszútávon is számíthatnak rájuk.

Tisztelt Vendégek!

A sok-sok baj ellenére világossá vált számomra ez alatt az egy hónap alatt is, hogy ebben a nemzetben nagyon sok erő is hit van. A különböző szervezetek képviselői, akikkel beszélgettünk, pontosan érzik, értik a helyzetüket, profi szakemberek a maguk területén. Legtöbben nem köteleződnek el pártok irányába, de nyitottak és várnak egy őszinte politikai akaratot, mely képviseli értékeiket, megteremti esélyeiket a törvényhozásban mindannyiunk és a következő nemzedék javára.

Igazságosság érvényesülése, igazságtalanság felszámolása, igazságosság. És ebben az államnak döntő feladata és felelőssége van. Dr. Szabad György és Martonyi János gondolatai ezek, melyek a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülettel való beszélgetés során hangzottak el. Ennek megvalósulásához tiszta szívvel, tiszta tekintettel jelen kell lennünk saját életünkben és segíteni azt a politikai akaratot, mely már egyszer bizonyított és nem homokra, hanem sziklára építtetett.

Köszönöm szépen!

fidesz.hu