Tanúságot tenni

II. János Pál pápa Erdő Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki az esztergom-budapesti főegyházmegye élére. Az ötvenéves, nemzetközi hírű egyházjogász a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektori posztját cseréli a Magyarország prímása tisztségre.

Dátum: 2002-12-14 13:57:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6542
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:58:10.221993, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Szőnyi Szilárd írása, Heti Válasz, 2002.12.13

Nagy várakozás kísérte a pápa döntését. Akik eddig kevéssé ismerték önt, kinevezésének hírére azt kérdezgetik: mire számítsanak, milyen ember kerül az esztergom-budapesti prímási székbe?

Csak a Gondviselés tudja, hogy egy adott időben kit miért bíz meg valamely feladattal. Magam is tapasztaltam a felfokozott érdeklődést - amitől aztán az ember meg is szeppen, mert ez azt jelenti: sok hívő számára ígérete van a hírnek. Minden erőmmel arra törekszem, hogy meg tudjak felelni az elvárásoknak, és rászolgáljak a megtisztelő bizalomra.

A püspökök 75 éves nyugdíjkorhatárát tekintve negyedszázadra előre tervezhet. Szédítő vagy ösztönző a távlat?

Bár a fő irányokat meg lehet jelölni, huszonöt évre előre nem lehet részletes terveket készíteni. A ma és a jövőben is érvényes feladatokat a Paskai László bíboros vezetésével 1994-ben összeülő esztergom-budapesti zsinat határozta meg. Ennek célja az volt, hogy a II. vatikáni zsinat lelkületét valóra váltva lelkipásztori tevékenységünkben megújuljunk. Létrejöttek fő tevékenységeink szervezeti formái: az ifjúság, a családok, a szeretetszolgálat, az oktatás, a kultúra ügyével foglalkozó szakterületek. Ez utóbbinak egy ideig vezetője is voltam. Jézus Krisztus ugyanakkor nem elvont üzenetet hagyott ránk - az egyház tagjainak személyiségükön keresztül nemzedékről nemzedékre tanúságot kell tenniük. Elsősorban én is azt kérem Istentől, hogy kapjam meg az ehhez szükséges erőt.

Mi lesz a tudományos munkával, a katolikus egyetemmel?

A jövőben csak kisebb lélegzetű munkák jöhetnek szóba. Ekkora lelkipásztori feladat mellett ugyanis aktív tudományos tevékenységet folytatni nem lehet. Kicsit fáj a szívem, mert nagyon szeretek tanítani. Ugyanakkor a tágabb értelemben vett oktatásra szentbeszédek, előadások formájában továbbra is lehetőségem lesz.

A püspöki kar elnöke jelenleg Seregély István egri érsek, a testületet a nyilvánosság előtt gyakran Veres András titkár jeleníti meg. Hogyan viszonyul az ő szerepükhöz a prímás tisztsége?

A prímási tisztség összefügg Szent István egyházszervezési elképzelésével, illetve a magyar szuverenitás igényével. A régi kánonjogban ugyanis az állt: ha egy nagy lélekszámú nép tér a keresztény hitre, akkor nem elég érsekeket, püspököket kinevezni - annak prímást kell adni. E poszt viselője ma Magyarországon sajátos helyzetben van, hiszen nálunk a prímásnak - a történelmi tekintélyen kívül - megmaradtak bizonyos egyházkormányzati jogosítványai is. Az esztergom-budapesti főegyházmegyében például harmadfokú egyházi bíróság működik, melyhez valamennyi magyarországi egyházi bíróságtól érkeznek fellebbezések.

Ha a jogászokra gondolunk, sokunk előtt az ügyeskedő, a kiskapukat kereső ember képe jelenik meg. Az egyházban milyen szerepet játszik a kánonjog, illetve azzal összefüggésben az erkölcs?

Amióta az ember közösségi lény, szükség van olyan intézményes, jogszabályokkal is védett formákra, melyek az életének keretet adnak. Koronként változik, hogy az egyházi jogot milyen technikák szerint fogalmazzák meg. A katolikus jogalkotás ma igen korszerű - oly mértékben, hogy ez az egyetlen jogrend, mely az egész világot átfogja. Amikor európai jogharmonizációról beszélünk, az egyház számára nagyon is ismerős kérdésről esik szó. Lehetnek persze olyan helyzetek, amikor jog és erkölcs ellentétbe kerül - az Antigoné óta tudjuk, hogy ez drámai konfliktusokhoz is vezethet. Az egyházban remélhetőleg ilyesmire nem kerül sor, hiszen az egyházjog önmagában hordozza az erkölcsös megoldás érvényesítésének lehetőségeit, a rugalmasság érvényesítésének intézményes formáit.

A politikai elit az EU-csatlakozáskor számít az egyházak támogatására is. Milyen eszközeik vannak?

A katolikus egyház munkabizottságot működtet Brüsszelben, mely figyelemmel kíséri az európai alkotmányozás folyamatát. Arra nincs jogosítványunk, hogy a csatlakozásra közvetlen hatással legyünk; az általunk kidolgozott szempontokat viszont folyamatosan hangsúlyozzuk, ezeket aztán a velünk közös értékeket valló politikusok képviselhetik.

Többen azért bírálják az uniót, mert okmányaiból rendre kimaradnak a "keresztény Európára" történő utalások.

Tévedés lenne azt hinni, hogy Európa az összes keresztény erkölcsi értéket meg tudja fogalmazni a jogszabályaiban. Sőt azt is hiba lenne követelni, hogy arctalan polgári vallásként néhány általános emberi értéket önálló, zárt rendszerként fektessenek le a dokumentumokban. Az erkölcsi értékek helye az emberek szívében van. Ha pedig az európai polgárok azt kívánják, hogy ezekből minél több testet öltsön a jogszabályokban, nosza, itt a lehetőség, hogy felemeljék a szavukat. Mondok azért olyan értéket, mely benne van például a nizzai chartában: az emberi személy méltósága. Ugyan nincs tételesen leírva, hogy az Isten képmására lettünk teremtve - ám a mi kultúrkörünkben az emberi személy és a méltóság fogalmát az ember istenképiségéből vezették le.

Kinevezésekor az egyházak támogatásáról folytatott belpolitikai vitában találta magát. Mi az ön álláspontja?

Azt hiszem, a vitában legfeljebb részletkérdésekről lehet szó. Különböztessük meg a napi problémákat - melyek mindig is lesznek - az állam és az egyház viszonyának alapvető jellegétől. Tizenkét éve a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt a parlament ellenszavazat nélkül fogadta el, azóta az állam és az egyház közötti rendezett viszony lehetőséget ad küldetésünk szabad teljesítésére. Fontos dolog ez, hiszen az uniós csatlakozáskor az egyházak azt a jogállásukat őrizhetik meg, melyet az illető állam a törvényeiben garantált. Mi, akik évtizedekig úgy éltünk, hogy az egyház mozgástere enyhén szólva is korlátozott volt, meg tudjuk becsülni ezt a szabadságot.

Fővárosi, tudományos háttérrel rendelkező emberként hogyan próbálja majd a vidék társadalmát megszólítani?

A mai sokszínű társadalomban az egyház bármelyik képviselőjének szükségképpen párbeszédet kell folytatnia. Márpedig ha nyitottnak kell lennünk ekkora dialógusra, akkor még inkább át kell tudnunk hidalni az egyházon belüli különbségeket. Magam például örömmel emlékszem vissza arra, hogy lelkipásztori munkámat Dorogon kezdtem, s nagyon szép emlékek fűznek oda. Ugyanez a helyzet az egyházi mozgalmak kérdésében. Sokfélék vagyunk, katolikus hitünket lelkiségek, hagyományok szerint, keleti és nyugati rítusban, szerzetesrendekben, a hozzájuk kapcsolódó harmadrendi közösségekben éljük meg. Amennyiben ez egyházilag törvényes módon történik, tisztelettel és szeretettel kell fogadni, mert csak e sokféleségben tudunk igazán működni.

Ötvenévesen sok ember számvetést készít - gondolom, e mostani kinevezés különösen alkalmas erre. Mi szerepel az ön főbb tételei között?

Édesanyámnak volt egy barátnője, aki hét gyermeket fölnevelt, s amikor átgondolta az életét, azt mondta: egyszer menekülni kellett, majd háború volt, aztán kitették a férjemet az állásából, és át kellett költöznünk; mostunk, vasaltunk, készültünk - eltelt az élet. E példa is jelzi, hogy nehéz egy-egy eseményt kiragadni. Ezzel együtt persze vannak emlékezetes élményeim. Ezek közé tartozik az a pillanat, amikor II. János Pál pápa püspökké szentelt a Szent Péter-bazilikában, de örömmel vettem részt az esztergom-budapesti zsinatban is, melynek ülésein világiak, papok, püspökök átéreztük, hogy az egyház igazi közösség. Mindig nagy élmény volt a tanítás, s jólesik, ha évtizedek múltán valakitől visszahallom, hogy mit mondtam valamelyik órán. Különleges öröm az is, amikor az ember más országok keresztényeivel találja meg a közös hangot.

Most a saját, valamint egyháza életében is új korszakot nyit meg. Ha a majdani történelemkönyvekre gondol, milyen jelzőt látna szívesen prímási tevékenysége mellett?

Túl nagyok a szavak, és túl hosszú az idő. A történelem ura tartogathat meglepetéseket, és a világban aggasztó folyamatok is zajlanak. Az utóbbi száz évben Esztergomnak nemigen volt olyan érseke, akinek életében az ország helyzete ne lett volna drámai. Adja Isten, hogy az előttünk álló időszakban szelíden, nagy katasztrófáktól mentesen fejlődhessen a magyarság és az egyház. A szentatya az isteni irgalomról mostanában különleges hangsúllyal beszél. Azt kívánom, hogy az Úristen legyen irgalmas hozzánk ebben az időszakban. Az értelmileg belátható esélyeken túl az irgalmas szeretet az, ami néha át tudja segíteni az embert minden nehézségen.