Kokó Csornán

Kovács István ökölvívó Csornára látogatott, ahol Áder János vendége volt. A politikus Beszédes esték című talkshow-sorozatában pályafutásáról és felejthetetlen élményeiről kérdezte Kokót.

Dátum: 2002-12-16 10:35:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6576
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:58:21.095681, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Kovács "Kokó" István volt a vendége Áder János országgyűlési képviselő Beszédes esték című rendezvénysorozatának Csornán, a premontrei rendház dísztermében. A beszélgetőtársak a sportoló pályafutásának fontosabb fordulópontjait elevenítették fel.

A beszélgetés elején Áder János afelől érdeklődött, miként szólítsa vendégét. Kovács István arra kérte az országgyűlési képviselőt, hogy szólítsa Kokónak, mert Istvánként utoljára matematikatanára tisztelte, s ez nem kelt benne kellemes emlékeket.

Kokó beszélt aztán gyermekkoráról, melyet igazi proli környezetben, Kőbányán, a Pongrácz-telepen töltött, és közben még a színészi pálya felé kacsingatott.

- Az iskolai színkörben játszottam Kökény Bea, a későbbi klasszis kézilabdás állandó partnereként - emlékezett Kokó.

A közönség megtudhatta azt is, hogy az ökölvívással csak későn, tizennégy évesen ismerkedett meg, addig a fociért rajongott, mint az MTK igazolt játékosa. (Igaz, szíve már ekkor is a Fradiért dobogott.)

- Barátom kért meg, hogy kísérjem le az edzőterembe - mesélt a kezdetekről Kovács István. - Kézzel-lábbal tiltakoztam, de végül szabályosan letaszított a buszról, úgyhogy, ha nem akartam fél órát várni a következőre, kénytelen voltam bemenni.

Szó esett természetesen Öcsi bácsiról - Szántó Imréről -, aki edzőként második édesapja lett Kokónak, és aki nemcsak a szorító mellett állt versenyzője mellett, hanem a magánéletben is sokat segített, bármilyen gonddal is fordult hozzá.

- Egyszer fáradtan mentem edzésre az olimpia előtt egy hónappal. Öcsi bácsi kérdőre vont, én pedig visszaszóltam neki. Hazazavart az edzésről, de később, este nyolckor megtartottuk a tréninget.

Szintén Atlantához kötődik a történet, amikor a mérlegelésnél öt dekával többet mutatott a műszer. Kokó nem esett kétségbe, gyorsan kikapta a bíró kezéből a kiskönyvét, szaladt egy kört az udvaron, "köpött két hegyeset" és máris belül volt a súlyhatáron...

A beszélgetés végén röviden összefoglalta a siker titkát is. "Nagyon jó ennek az országnak örömet okozni, mert a magyarok nagyon tudnak örülni és nagyon hálásak."

Cs. Kovács Attila - Kisalföld online