Egyre inkább hitelből élnek a hazai települések
Ezekben a hetekben tervezik éves költségvetésüket az önkormányzatok. Főleg a falvakban és a kisvárosokban számolnak már induláskor jelentős hiánnyal. Egyelőre nem a hitelállomány mértéke a fő gond, ám a növekvő forráshiány indukálta hitelfelvétel könnyen adósságcsapdába sodorhatja a helyhatóságokat.
Dátum: 2007-02-06 11:44:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=71822
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:31:18.510402, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A közhiedelemmel ellentétben nem önmagában az eladósodás jelenti az igazi veszélyt az önkormányzatokra nézve - mondta lapunknak Lóránt Zoltán, az Állami Számvevőszék főigazgatója. A Magyar Nemzeti Banktól származó adatok alapján az önkormányzatok összes hitelállománya 2006. november 30-án 347,5 milliárd forint volt (2005-ben 338,2 milliárd, a részletes adatokat 2003-2005-ből lásd táblázatunkban a 3. oldalon). Ez messze nem meghatározó az államháztartás egészének 14 ezer milliárdos hitelállományán belül, és GDP-arányosan nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten alacsony (lásd a grafikont).
Az államháztartási törvény előírja, hogy az önkormányzatok legfeljebb korrigált saját bevételük hetven százalékáig adósodhatnak el egy adott évben. Ezt a szabályt a számvevőszék főigazgatója szerint az önkormányzatok - évente néhány kivétellel - szigorúan betartják.
A likviditás a lényeg
A hitelállomány növekedésénél sokkal többet mond az önkormányzatok napi pénzügyi helyzetéről az úgynevezett likviditási mutató (lásd grafikonunkat a 3. oldalon), és a romlása az elmúlt öt évben egyre több aggodalomra ad okot - magyarázta Lóránt Zoltán.
A likviditási mutató egy törtszám, a számlálójában az önkormányzatok rendelkezésére álló pénzeszközök vannak (állami támogatás, normatívák, bevételek), nevezőjében pedig az önkormányzattal szembeni követelések (bérek, járulékok, szállítói számlák stb.) állnak. A törtszám értéke az elmúlt esztendőben egyharmadára csökkent.
Ebből pedig kiolvasható, hogy a számláló számai - a felhasználható pénzeszközök, egyéb források - stagnálnak vagy csökkennek, míg a nevező számai - kiadások, szállítói követelések, bérterhek - ezzel párhuzamosan igen nagy mértékben növekednek.
Ki fizesse a révészt?
Van több más, az önkormányzatok működését és likviditását általánosságban veszélyeztető tényező. Alapvető - noha nem új - probléma, hogy az állam túl sok feladatot hárít át az önkormányzatokra, de az ellátásukra nem ad elég pénzt. A 3187 önkormányzat mintegy tizenháromezer költségvetési intézményt - bölcsődét, iskolát, szociális otthont - működtet. Az állam a működtetésükhöz szükséges pénznek átlagosan hetven-nyolcvan százalékát biztosítja, a fennmaradó húsz-harminc százalékot az önkormányzatoknak kellene kitermelniük, ám sokszor képtelenek erre.
Hiába mondja például az állam, hogy gazdálkodjon az önkormányzat a saját bevételt jelentő iparűzési vagy helyi adóból, ha a településen csak kevés ilyen jellegű bevétel van, vagy éppen egyáltalán nincs.
Gondot okoz az állami források szétaprózódása is. Az önkormányzatok ezen bevételeik egyharmadát százhatvanféle jogcímen kapják meg. A finanszírozás emiatt áttekinthetetlen, ráadásul a rendszer sok tekintetben igazságtalan.
Vegyük például a településeken keletkező személyi jövedelemadó visszaosztását: ennek kevesebb mint negyven százaléka marad a helyi önkormányzatoknál (ez 1990-ben még száz százalék volt), hatvan százaléka bekerül a közös kalapba, az állami újraelosztás rendszerébe, onnan pedig - évről évre változó feltételekkel - juthat vissza a falvakba, nagy- és kisvárosokba.
Magyar Hírlap - fidesz.hu