Sólyom: Nem felejthetjük, mennyi vér tapadt a kommunisták kezéhez

Sólyom László köztársasági elnök ma Csolnokon, az ötvenes évek legnagyobb bánya-munkatáborának helyszínén emlékezett a kommunizmus áldozataira. Az államfő szerint Magyarországon egészen a rendszerváltásig nem változott a kommunista rezsim lényege, így nem szabad semmilyen közösséget vállalnunk múlttal.

Dátum: 2007-02-25 17:03:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=72848
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:41:43.316741, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

"Az emlékezés elégtételt ad az áldozatoknak és erőt ad nekünk" - mondta a köztársasági elnök megemlékező beszédében, majd hozzátette: az emlékezésnek túl kell élnie a szereplőket, az eseményeknek a nemzet kollektív emlékezetébe kell beépülniük.

Kiemelte, "az áldozatok szenvedése égbe kiállt, ezért megemlékezni sohasem késő". Különösen akkor nem, ha a hallgatásra kényszerítés is része volt az igazságtalanságnak - tette hozzá, majd úgy folytatta, hogy csak a rendszerváltás oldotta fel a hallgatás kényszerét.

Az államfő szerint a legsúlyosabb bűnöket a kommunizmus az ötvenes években követte el. "Nem felejthetjük, mennyi vér tapadt Rákosi kezéhez, hány száz gyilkosság Kádár kezéhez!" - mondta. A köztársasági elnök szerint azt se feledjük, hogy a kommunizmus nem ért véget 1963-ban, a rendszer lényege nem változott amíg csak fennállt, 1989-90-ig. "Micsoda rendszer volt az, amely besúgókkal hálózta be az egész társadalmat!" - fogalmazott.

Mint mondta, a magyar nép 1956-ban lemosta a gyalázatot. Véleménye szerint akkor tudunk ehhez méltónak maradni, ha kitartunk amellett, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország és a kommunista rendszer között nincs folyamatosság, nincs átjárás.

Sólyom László szerint vigyázni kell a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára, nem lehet megengedni ezek csorbítását. És meg kell követelni, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás tökéletesen jogszerűen működjön - tette hozzá.

A köztársasági elnök a megemlékező beszéde végén úgy fogalmazott: hallotta, hogy Csolnokon, ebben a sváb községben, milyen kevesen vették magukat nyilvántartásba a nemzetiségi önkormányzati választásokkor.

Hallotta azt is, milyen nehezen szólaltak meg, milyen sokan nem is vállalták azt, hogy beszéljenek a bányatáborban elszenvedett időről Varga Ágota filmrendezőnek, akinek a csolnoki munkatáborról készült dokumentumfilmjét az idei filmszemlén mutatták be.

Az államfő ehhez hozzátette: nem saját szavaival (hanem a néhai II. János Pál pápává történt megválasztásakor elmondott szavaival) üzeni az egész országnak: "ne féljetek!" Szerinte Csolnok lakossága példát adott a jóból, az üldözöttekkel való szolidaritásból.

Csolnok négyezer főnyi lakosságának többsége bányamunkás volt az 50-es években. A község a Dorog környéki szénbányászat gazdag lelőhelyeként vált ismertté. Itt működött és maradt fenn legtovább a korszak legnagyobb bánya-munkatábora, a nehéz művelésű IX-es aknán dolgoztatták a közmunkára ítélt politikai foglyokat.

Az Országgyűlés 2000-ben hozott határozata alapján lett február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A megemlékezésen beszédet mondott még Rainer M. János, az 1956-os Intézet Közalapítvány igazgatója és Ernst Ervin, a Politikai Elítéltek Közösségének tagja.

A beszédek után az államfő az emlékezés koszorúját helyezték el a csolnoki bányatábor politikai foglyainak emléktáblájánál.

MTI - fidsz.hu