Kövér László a költségvetésről és a karácsonyról

A közelmúltban Békéscsabán járt Kövér László, a Fidesz - Magyar Polgári Párt alelnöke, aki a párt helyi szervezeténél tett látogatása mellett a Fiume Szállóban tartott sajtótájékoztatót a jövő évi költségvetésről, és az azzal szemben megfogalmazódott ellenzéki véleményekről. Az országgyűlési képviselővel, aki a nemzetbiztonsági parlamenti bizottság elnöke, a tájékoztató után beszélgetett a Heti Délkelet munkatársa.

Dátum: 2002-12-18 11:43:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6673
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:58:51.763053, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Alelnök úr, a jelenleg készülő jövő évi költségvetésről több és többféle elmarasztaló ellenzéki véleményt is hallhattunk az utóbbi időben. Ön a sajtótájékoztatón többek között azt mondta, hogy az uniós csatlakozás előtt egy évvel nem ilyennek kellene lennie a költségvetésnek. Milyennek kellene lennie?

- Ez az utolsó teljes költségvetési esztendő, amikor a magyar kormány még élhetne olyan eszközökkel a gazdaság fejlesztését, a beruházások ösztönzését, a magyar kis- és középvállalkozások, a magyar gazdák feltőkésítését, megerősítését tekintve, amely eszközöket akkor már nem alkalmazhat, amikor Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak. Ennek a költségvetésnek tehát arra kellene koncentrálnia, hogy hogyan tudja a magyar gazdaság szereplőit, és egyáltalán a magyar társadalmat - beleértve a bérből és fizetésből élőket is - fölzárkóztatni, felerősíteni az uniós csatlakozás pillanatára, mert az bizony nem csupán jótéteményekkel, adományokkal, forrásbővüléssel jár, hanem bizony a nagy európai piacon belüli, kiéleződő versenyben való helytállást is megköveteli a magyar gazdaság szereplőitől. Ahhoz képest, hogy ez lenne most a legnagyobb hivatása ennek a költségvetésnek, tehát az európai uniós csatlakozás költségvetésének kellene lennie, ehhez képest ez a leépülés, a dezintegráció, az elszegényedés, a forrásmegvonás, a beruházások leállításának, csökkentésének a költségvetése. Ma már szinte nem is érdemes azzal foglalkozni, hogy az MSZP hány ígérete nem teljesül ebben a költségvetésben, hány ígéretüket felejtettek el, szegtek meg az elmúlt hónapokban, arra kellene koncentrálni, hogy hogyan lenne érdemes mégis visszafordítani ezen az úton a jelenlegi kormányt ennek a költségvetésnek a megalkotásában, azaz olyan indítványokat kell benyújtani, amelyek mégiscsak arra irányulnak, hogy folytassák a magyar kis- és középvállalkozói szektor megerősítését, újraindítsák azokat a hitelprogramokat, amelyeket a gazdák éppen igénybe tudtak volna venni, ha nincs a kormányváltás.

- Ha ez így van, és a jelenlegi kormányzat nem törődik a hazai vállalkozások megerősítésével, akkor ön szerint mire számítanak az uniós csatlakozás után?

- Azt én nem tudom megmondani, hogy a jelenlegi kormányzat mire számít. Én úgy látom, hogy a jelenlegi kormány alapvetően nem foglalkozik a magyar emberek problémáival. Nem az a baj, hogy nem lépünk előre azon az úton, amin négy esztendővel ezelőtt a polgári kormány elindult, hanem egyenesen visszafelé lépünk. Forrásokat vonnak ki a magyar gazdaságból, megakadnak olyan beruházásösztönző programok, mint amilyen az önkormányzati bérlakás-építési program volt, vagy éppenséggel a Széchenyi Terv. Nemhogy reálértékben nem nő, hanem nominálisan egyenesen csökken azoknak az előirányzatoknak az értéke, amelyek a korábbi esztendőkben ezekre a területekre irányultak. Például jövőre az idei év teljesítéséhez képest negyven százalékkal csökkennek a turizmus fejlesztésére fordítandó összegek. Mi azt gondoljuk, hogy a turizmus a magyar gazdaság fejlődésének egyik húzóágazata, aközben úgy tűnik, hogy az ígéretes négy esztendő ellenére most elakad ez a fejlődés, sőt visszafelé fordul. A nemzetközi versenyben egyébként is nehézségekkel küszködik a magyar turizmus, hiszen már a fizetőképes, de nem is túlzottan gazdag magyar középosztály is Horvátországba megy nyaralni, ahelyett, hogy valahol belföldön költené el az erre szánt összeget. Ebben a helyzetben a korábbi esztendőkhöz képest is fokozott támogatásra, koncepciózus programokra lenne szükség, hogy ez a vállalkozói réteg, amely egyébként rengeteg embert tart el, ne roppanjon meg. Ugyanígy el lehet ezt mondani az építőiparra is, amely az elmúlt években a korábbiakhoz képest szinte szárnyalt, aminek nem utolsósorban a lakáshitelezési és az önkormányzati bérlakás-építési program volt az elindítója, motorja. Ma pedig azt láthatjuk, hogy az utóbbi program támogatására a jövő évi költségvetésben ötven százalékkal kisebb összeget irányoz elő a jelenlegi kormányzat. Mindez nem magyarázható azzal, hogy az államháztartási hiány csökkentése miatt egyfajta takarékoskodásra kényszerül - és arra próbálja rávenni a magyar gazdaság szereplőit is - a kormány, mert közben azt látjuk, hogy ahol saját magát kellene megrövidítenie, ott feltűnően bőkezű, például hatmilliárd forintot költenek mobiltelefon-programra, hétmilliárdot bútorbeszerzésre, miközben a rendőrség dologi költségvetését harminc százalékkal megkurtítják. De úgy tűnik, hogy minden területen, az egészségügyben éppúgy, mint az önkormányzatok, a közintézmények területén vagy az oktatásban az előző esztendőkhöz képest igen radikális megszorításokra kell felkészülni, ami csak látszólag nem érinti az emberek pénztárcáját, bár ha a nullaszázalékos béremelést és az öt-hat százalékos inflációs jóslatokat nézzük, akkor ezek mintegy öt-hat százalékos reáljövedelem-csökkenést is jelentenek. Emellett áttételesen is az emberek lesznek ennek a költségvetési politikának a vesztesei, mert csökken az általuk igénybevett közintézmények: kórházak, iskolák, rendőrség, egyebek szolgáltatási színvonala, mert a magyar gazdaság fejlődése lelassul, a gyöngülő kis- és középvállalkozások nem tudnak megfelelő számú munkahelyet teremteni, nem tudják a Magyarországról kivonuló multinacionális cégek által elbocsátott dolgozókat alkalmazni, aminek együttesen az lehet a következménye, amit a gyáriparosok szövetségének elnöke is megfogalmazott, hogy akár száz-százötvenezer munkahely is megszűnhet a jövő esztendőben. Fennáll az a veszély, hogy nem csupán az infláció csökkenésének a folyamata áll le, nem csupán a gazdasági növekedés torpan meg, hanem visszafordul az a folyamat is, amelynek eredményeképpen a magyar munkanélküliség olyan arányban csökkent, hogy 2002 közepén még két százalékkal alacsonyabb volt, mint az európai uniós átlag.

- Ellenzéki vélemények szerint a jelenlegi kormány a száznapos programokban mintegy 320 milliárd forintot osztott szét, és talán ennek az előzetes ígéretével nyerte meg a választásokat. sokan kérdezik, miért nem osztotta szét ezt a pénzt már a Fidesz-kormány?

- Azért, mert mi nem csak száz napokra előre tudunk gondolkodni. Nem kizárt, hogy egy osztogatás után megnyertük volna a választást, de akkor most nem tudnánk tiszta lelkiismerettel az emberek szemébe nézni, és türelmet kérni az esztendőkre előre irányuló megszorító intézkedések bevezetésekor. Ráadásul nem csupán az a probléma, hogy a jövő esztendő nehéz éve lesz Magyarországnak, a magyar gazdaságnak, a magyar embereknek, hanem az, hogy egy ilyen gazdaságpolitika az európai uniós csatlakozás küszöbén hosszú távú negatív kihatásokkal is jár. Ezt a pénzt mi olyan programokba fogattuk volna bele, amelyek úgy hozhattak volna jólétet az embereknek, hogy több munkahely jöhetett volna létre, emelkedett volna a munkából származó jövedelem azáltal, hogy növekedett volna a magyar gazdaság teljesítőképessége. Vagy a rendőrség példájánál maradva, ebből a háromszázhúszmilliárdból csak megtaláltuk volna azt a rongyos egymilliárdot, ami arra kell, hogy ne kelljen az üzemanyag-felhasználás csökkentésével, a túlóradíjak kifizetésének leállításával, vagy éppen létszámstoppal helyrebillenteni a rendőrség megingott költségvetését.

- Képviselő úr! A Békéscsabai Városi Bíróság a közelmúltban elutasította a Tóth Károly békéscsabai szocialista képviselővel szemben benyújtott keresetét, amelyben MSZP-s képviselőtársának az országgyűlési választások idején tett, és nagy vihart kavart, "köteles-akasztós" sajtónyilatkozatát támadta meg, erkölcsi és anyagi kártérítést kérve. Mi a véleménye a bíróság első fokú határozatáról, megfellebbezi azt?

- Az elmúlt években baloldali körökben sajnos szokásossá vált minősíteni a magyar igazságszolgáltatást, a tekintetben is, hogy talán nem pártatlan, hanem politikai befolyások eredményeképpen hozza meg különböző ítéletit. Mi ezt sosem engedtük meg magunknak, és én most szeretném magam tartani ehhez az egyébként helyes állásponthoz. Tudomásul véve az első fokú bíróság rám nézve nem pozitív döntését, éltem azzal a lehetőséggel, hogy ezt a számomra jogi és erkölcsi értelemben egyaránt elfogadhatatlan ítéletet megfellebbezzem. akármilyen végeredménye lesz is ennek a pernek, kénytelen leszek megnyugodni a végén. Nem feltétlenül azért vágtam bele ebbe a pereskedésbe, mert biztos voltam abban, hogy a méltóságomon, a becsületemen indokolatlanul és méltánytalanul esett csorbát a magyar igazságszolgáltatás majd ki fogja köszörülni, hanem azért, mert ennyivel tartoztam magamnak, a saját pártomnak, meg annak a rengeteg szavazónak, aki minden gyalázatos rágalom ellenére is a Fideszre adta a voksát. Úgy éreztem, hogy a gyerekeim és a választóim előtt is kötelességem a magam igazát a legutolsó pillanatig keresni. Remélem, hogy a végén a jog némileg mégiscsak közel kerül az igazsághoz, és ilyen értelemben igazságot fognak nekem szolgáltatni. Azt gondolom, hogy ha ma meg lehet azt csinálni, amit megtettek velem, velünk, másokkal is, akkor holnap még egy lépéssel tovább lehet menni, holnapután pedig elviselhetetlen lesz az élet ebben az országban.

- Ön az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, Tóth Károly pedig az alelnöke. Hogyan tudnak együtt dolgozni, beszélgetnek egymással?

- A szükséges minimum határát nem lépi át a köztünk zajló kommunikáció.

- Az imént azt mondta, hogy igazának keresése a gyerekei előtt is kötelessége. A tavasz óta tartó választási kampányok mellett, után jut ideje a családjára, a gyerekeire?

- Nincs olyan rossz, amiben valami jót ne lehetne találni, és sajnos nincs olyan jó dolog, amiben ne lenne valami rossz, amit célszerű felfedezni, hogy az embert ne érje csalódás. A választási kudarcnak az a pozitív hozadéka, hogy hosszú évek után ismét el tudok néhány órát, napot tölteni a gyerekeimmel akkor is, amikor még ébren vannak. Így volt ez '94-ben is, amikor a legkisebb lányom született. Sokkal több időt tudtam vele tölteni, mint nyolcvannyolc, nyolcvankilencben született fiaimmal hasonló korukban.

- Talán még hosszabb, közös családi programról is lehet szó?

- Igen, most tudunk tervezgetni arra nézve, hogy hogyan, miképpen fogjuk eltölteni a szilvesztert együtt, esetleg hosszabb időre elutazva valahová vidékre.

- A karácsonyt hol töltik?

- Ahogy hagyományos módon kialakult, otthon, családi körben töltjük a karácsonyt. Édesanyám, aki sajnos már egyedül és, eljön hozzánk Pápáról, és velünk tölti a szentestét, aztán karácsony első napján vagy mi visszük el őt a testvéremékhez, vagy ők jönnek el hozzánk. A második napon pedig feleségem Zalában élő családjához megyünk, ahol a nagyszülők az unokákkal együtt tudják tölteni a karácsonyt.

Heti Délkelet, Józsa Mihály