Koszorús László: A fogyasztóvédelem válságban van

Az Európai Unióban a fogyasztónak jól informáltnak kell lennie, választási lehetőséget kell számára biztosítani. A társadalom tagjaival tehát Magyarországon is létre kell hozni a kétirányú kommunikációt - mutatott rá beszédében Koszorús László.

Dátum: 2007-03-03 13:20:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=73230
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:43:50.669284, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Bizonyára sokan emlékeznek önök közül a becsületes városra. Kosztolányi Dezső viszi e fogyasztóvédelmi szempontból különös helyre hősét, Esti Kornélt. Az őszinteségnek ezen a képzeletbeli szigetén a következő hirdetésekbe ütköznek:

"Ehetetlen ételek, ihatatlan italok. Rosszabb, mint otthon.

Lábrontó cipők. Tyúkszem szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták."

Így a kereskedelemben és a vendéglátásban, de a munkaerőpiacon sem kertelnek:

"Rovott múltú, többszörösen büntetett, fegyházviselt pénztáros állást keres..."

"Idegbeteg nevelőnő kisgyermekek mellé ajánlkozik..."

"Nyelvtanár, aki a francia nyelvet göcseji tájszólással beszél, és a helyes kiejtést növendékeitől óhajtaná elsajátítani, még néhány szabad órával rendelkezik..."

A becsületes városban már a napilapok címei is útba igazítják a médiafogyasztót. A körúton rikkancsok árulják a "Hazugság"-ot, az "Önérdek"-et, a "Gyáva Útonálló"-t és a "Bérenc"-et.

A Bérenc az első oldalán kövér betűkkel közli a nyilvánossággal:

"Ennek az újságnak minden egyes betűjét megfizetik. Valamennyi kormánytól egyformán függ, sohase írja meg véleményét, csak akkor, ha szennyes haszonlesése követeli. Épp ezért figyelmeztetjük olvasóinkat, akiket egyenként és együttesen mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék komolyan cikkeinket, és bennünket is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérdemeljük, ha ugyan ez emberileg lehetséges."

Esti Kornél sietve menekül ebből az illúzió nélküli világból. Tegyük ezt mi is, hiszen, ami itthon, saját világunkban vár ránk, egyáltalán nem kevésbé abszurd, csak sajnos már nagyon hozzászoktunk.

Kedves barátaim!

Most az új reformkor küszöbén, amikor gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos és Lendvai Ildikó szelleme lengi be a horizontot... Most, hogy a megjegyezhetetlen nevű Államreform Bizottság - vagy inkább Hatóság - tervezőasztalán nap mint nap születnek az új és újabb koncepciók... Most, ebben az izzó reformhangulatban, szólnunk kell néhány szót egy pártpolitikailag semleges témáról, a fogyasztóvédelemről. Miért kell foglalkoznunk ezzel az unalmas és látszatra másodlagos kérdéssel?

Tudjuk jól, még csak néhányan haltak meg ételmérgezésben, az összlakosság volumenéhez képest elenyésző arányban. A megvizsgált élelmiszereknek alig tizenöt százalékát kifogásolják az ellenőrök. Csupán a csomagolás, a jelölés, a különféle minőségi kifogások kerülnek terítékre. Egyáltalán nem gyakoriak a mérgezésre utaló kifogások vagy a radioaktív szennyezés. Vannak még hibák "elvtársak", de ezzel a helyzettel szerencsés esetben együtt lehet élni. Mondhatnánk! De annyit azért gyorsan állapítsunk meg, hogy a mostani állapotot szeretni azért nagyon nehéz.

A piacon a választék bőséges. Találhatunk benne balesetveszélyes karácsonyfaégőt, szétolvadó vasalót éppúgy, mint életveszélyes babaruhát és játéknak látszó öngyújtót. Szabadon dönthetünk tehát és öngondoskodhatunk a következmények elhárításáról.

Engedjék meg, hogy egy, a környezetemben történt banális esetet megosszak önökkel. Pécsi szomszédasszonyunk kedves középkorú hölgy. Évek óta megindító küzdelmet folytat a kilók ellen, bújja a kalóriatáblázatokat, újra és újra megtalálni véli az egyedül üdvözítő megoldást. Fogyni kell, számára ez olyan alaptörvény, mint hogy a Föld forog a Nap körül, vagy hogy a Népszabadság pártatlan országos napilap.

Történt pedig, hogy 2005 végén reklámkampány indult a NorbiFit nevű csodaszer népszerűsítésére. A reklámok a terméket egy átfogó életmód-rendszer részeként mutatták be, úgy, hogy szedésével csökken a testsúly. "Lefogyasztom az országot!" - hirdette Norbi prófétikus szavakkal. "Megtaláltam a fogyás titkát!", "Most tényleg lefogyhatsz!" - hangzottak a jelmondatok. Egy hirdetésben egyenesen az szerepelt, hogy "a NorbiFit egy rendkívül komplex összetételű szer, amely egyedülálló a maga műfajában." A reklámok azt is hangsúlyozták, hogy a NorbiFit egyik fő alkotórésze a brazil korall, amelynek hatására nem lépnek fel hiánytünetek.

Szomszédasszonyunk kapva kapott az alkalmon, bevásárolt a "brazil csodából", ette hősiesen, de fogyni nem tudott. Végül csak két hétig bírta. Gyomorbántalmakkal kénytelen volt orvoshoz fordulni, aki azonnal eltiltotta a csodaszertől. Azt tanácsolta, ha fogyni akar, tartózkodjék az édességek élvezetétől. A doktor tanácsát utólag igazolta az élet. A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálata megállapította, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a NorbiFit szedése valóban testsúlycsökkentő hatású lenne. Az élelmiszerbiztonsági intézet szerint a NorbiFit nincs különösebb hatással az anyagcserére, és a termék nem tekinthető egyedülállónak, mivel összetevői más étrend-kiegészítőkben is megtalálhatók. "Ezek rútul becsaptak engem" - vonta le a következtetést a hölgy. A szigorú diétának köszönhetően azóta tíz kilót fogyott, és ráébredt arra, hogy Norbi nélkül jóval könnyebb fittnek lenni.

Hölgyeim és uraim!

Két különböző dolog, ha az ember valamit csinál, vagy csak úgy csinál, mintha csinálná. A fogyasztóvédelem területén ez utóbbiban a magyar kormány verhetetlen. Ennek oka pedig a fáradtság, mert a kormányzat összes energiáit felemészti a lázas tevékenység látszatának fenntartása.

2003-ban született egy kormányhatározat, amely a magyar rendszer európai színvonalra emelését tűzte ki célul. Azonnal munkához is látott az apparátus. Mindenekelőtt feltették maguknak a kérdést: mi történne, ha nem történne semmi? Rájöttek, hogy tulajdonképpen semmi. Egy ideig ebben ma-radtak.

Amikor a valóság botrányok formájában dörömbölni kezdett az ajtón, elhatározták, hogy megvizsgálják "egyes intézkedések bevezethetőségének lehetőségét." És megvizsgálták. Azt találták, hogy jó lenne, ha nem úgy volna, mint ahogy van, de a változtatáshoz nincs forrás. Mindenesetre megbíztak egy sugárzóan független közvéleménykutató céget, derítse ki, mi is a bajuk az embereknek. A cég a közvélemény ütőerére tette a kezét, szondázott, mért és értékelt. Kiderült, hogy a fogyasztók nem kedvelik a romlott tőkehúst, baromfit és gyümölcslevet. Ráadásul kimondottan idegenkednek a mérgező paprikától is. Nem bíznak a szolgáltatókban, és nem szeretik, ha átverik őket a boltban. Azt is utálják, ha hibás árut sóznak rájuk. Féltik egészségüket és pironkodnak, hogy hiába olvassák el, mégsem értik a gázszámlát. Cselekvést a kormánytól várnának, mert azt vélelmezik, hogy ez beletartozna a feladatkörébe,

Nos, erre már valamit lépni kellene, fogalmazódik meg a kormányférfiakban. És lázas egyeztetésbe kezdenek. Csak egyeztetnek és egyeztetnek. Fogy a pogácsa, dől az almalé. És még mindig egyeztetnek, kettőztetnek és hármaztatnak. Végül elhatározásra jutnak, és jelentősen csökkentik a fogyasztóvédelmi felügyelőség létszámkeretét. A tervben még az szerepelt, hogy a felügyelőségek létszámát 200 fővel növelik. Magyarországon megközelítőleg ötszáz főnek kellene a területi felügyelőségeken dolgozni. Ehelyett ma az egész országra mindössze 225 ember jut. A rendszer az összeomlás szélére jutott.

Hölgyeim és uraim!

Az élelmiszerbiztonság terén is az európai alkalmazkodás nehézségeivel küszködünk. Az Európai Unió közös piacán vagyunk. Elvben egyenrangú szereplők, vevők és eladók, beszállítók és áruelfogadók. De vajon ki ismeri és olvasta az EU élelmiszer-jogszabályait? Ki tud kockázatbecslést végezni, dönteni és a határozatot a fogyasztókkal ismertetni?

2005 elején az EU-szabályozás két fontos paragrafusa hatályba lépett. A termékfelelősség és az élelmiszer útját leíró nyomonkövethetőség. Ezek új feladatot jelentettek minden tagországnak, ezért adott rá három év felkészülési időt az EU. Nekünk, új belépőknek, csak nyolc hónap maradt. Kérdezték is a régi tagországok, hogy felkészültünk-e az új feladatokra: vannak-e privát és konzultációra képes laboratóriumaink? Ismerjük-e a nyomon követés új eszköztárát és módszereit? De akkor valaki igent mondott, aki figyelmen kívül hagyta a magyar valóságot. Ez a felelőtlenség kö-szön vissza a mai élelmiszerbotrányokban.

Magyarországon sokan próbálják védeni, érvényesíteni a fogyasztó érdekeit. A felügyelőségek ellenőriznek, és megbírságolják a vevőkárosító szolgáltatókat. Egy sor más hatóság is fellép: az ÁNTSZ, a PSZÁF, a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, a Magyar Energia Hivatal, a Hírközlési Hatóság - és ezek mind-mind külön minisztériumhoz tartoznak. Sorrendben az egészségügyi, a pénzügyi, a földművelésügyi és a gazdasági tárca alá. Könnyű belátni, hogy koordinálásuk finoman szólva nehézkes. Egészségünkért dolgozik még az Élelmiszer-biztonsági Hivatal, vagy ott a Gazdasági Versenyhivatal, amely a verseny szemszögéből vizsgálja a hamis reklámokkal vásárlásra csábító cégeket.

A fogyasztó az esetek túlnyomó többségében a kereskedőnél rosszabbul informált. Csak a vásárlás után bizonyosodhat meg arról, hogy a termék megfelel-e annak, amit állítottak, vagy amit ő maga feltételezett róla. Ezt a kiszolgáltatottságot kell ellensúlyoznia a fogyasztóvédelmi szervezeteknek és jogrendszernek.

Hölgyeim és uraim!

A piacgazdaságnak és a kereskedelemnek is megvan a maga kultúrája. Ezen a területen is léteznek etikai szabályok. A konszolidált piacgazdaság valójában a szuverén és önrendelkezésre képes embe-rekből éll. A hazai szolgáltatói magatartás, a morál, a norma azonban sajnos mélyen az európai átlag alatt van. Az unió más országaiban a cégek a piaci versenyben jelentős szerepet szánnak a fogyasztóvédelmi szolgáltatásoknak. Akkor is kicserélik a terméket, ha az nem volna kötelességük. Céljuk nemcsak az áru eladása, hanem, hogy biztos vásárlói bázist teremtsenek. Nos, ez a gondolkodás a nálunk még nem jellemző.

Ha ez így van, akkor egyetlen azonnali megoldás marad: szigorítani kell a szabályozást, fokozni az ellenőrzéseket. Ezért nyújtottuk be javaslatunkat a Btk. módosítására. A javaslat egytől tíz évig differenciálta volna a csalók büntetését attól függően, hogy a rossz minőségű élelmiszerek forgalmazását, illetve a minőség hamis tanúsítását jelentős értékben, üzletszerűen vagy bűnszövetségben követték-e el.

Javaslatunkat a kormányzati többség elutasította.

Kedves barátaim!

A fogyasztóvédelem válságban van, az új hét évre szóló kormányzati koncepció pedig a múlt ismeretében inkább vágyálmok gyűjteményének, mint lépésről lépésre végiggondolt cselekvési tervnek tűnik. A Főfelügyelőség és a területi szervek kettős irányításának megszüntetése, a közérdekű keresetek indítása, a szankciók felülvizsgálata valóban fontos feladatok. A célkitűzés megint helyes, de végre egyszer óvakodni kellene a fél- és látszatmegoldásoktól.

Az egységes országos fogyasztóvédelmi szervezetrendszert végre meg kellene valósítani. E nélkül lehetetlen a feladatok összehangolt irányítása, az ellenőrzési kapacitás és a szakszerűség kívánatos növelése. A fogyasztóvédelmi intézményrendszer komplex értékelése szükséges az állam szerepének totális újragondolásával. A rendszer legfőbb hibája, hogy a fogyasztóvédelemben szereplő hatóságok különböző minisztériumokhoz tartoznak. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni a változás helyes irányát.

Kedves barátaim!

Demokráciában és jogállamban - és remélem még ilyenben élünk - a legfőbb erő végső soron a közvélemény, nevezzük akár fogyasztóknak, akár választóknak az azt alkotó egyedeket. Tény, hogy még nem vagyunk felkészülve a szabályozatlan, gyorsan változó, rengeteg csalóval működő piaci környezetre. De ha meg akarjuk tartani a szabadságunkat, szembe kell szállunk a manipulatív technikákkal.

Ha egy étteremben félig csiga-, félig malac vegyes pástétomot kínálnak, és az összetevők aránya : egy csiga, egy malac - akkor átvertek bennünket. Kezeljük az ilyen és ennél furfangosabb átveréseket tudatosan: értsük meg a működésüket, készítsük fel rájuk a gyerekeinket. Próbáljunk felépíteni olyan intézményeket és szerepeket, amelyek erre alkalmasak. Az óvodától az egyetemig oktatni kell a piacgazdasággal és ezen belül a fogyasztói tudatossággal kapcsolatos ismereteket. Egy képzettebb polgárság ugyanis könnyebben és hozzáértőbben elemzi a rázúduló információkat, nagyobb figyelmet fordít az érdemi kérdésekre. A közügyekről való tájékoztatás, a közhasznú információk biztosítása alapvetően a demokratikus intézményrendszer, a demokratikus közigazgatás, a demokratikus politikai szervezetek feladata. Őket csak segíthetik a civil kezdeményezések.

A kormánytól azt várjuk, hogy ne magát fényezze, tartózkodjék a további nyilvános bütyköshattyú boncolástól. Ehelyett szolgáltasson: mindennapos aprómunkával alakítsa ki a fogyasztóvédelem új rendszerét. Mert ez a kisméretű, de nagyon nyitott hazai piacgazdaság körülményei között a társadalmi immunrendszer fontos összetevője lehet.

Kedves barátaim!

Az Európai Unióban jól meghatározott cél, hogy a fogyasztók jogai érvényesüljenek. A fogyasztó biztonságban kell, hogy érezze magát, jól informáltnak kell lennie, meg kell hallgatni, választási lehetőséget kell számára biztosítani.

A társadalom tagjaival tehát Magyarországon is létre kell hozni a kétirányú kommunikációt. Ha nem biztosítjuk a fogyasztó részére az információhoz való jogot egy hibás termék esetében, csak elfedjük a bajt.

Az öntudatos fogyasztói társadalom éppúgy nem nélkülözheti a tájékozott polgárokat, mint a demokratikus politikai közösség. A politika részéről talán megtörtént az első lépés. Országgyűlési bizottság vizsgálja és értékeli majd a fogyasztóvédelmi intézkedéseket. Csak legyenek ilyenek!

Reméljük, hogy a magyar kormány most már tudja, hogy milyen a jó fogyasztóvédelem. Vagy nem fél megkérdezni...

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

fidesz.hu