Illés Zoltán: Gyurcsány a környezetvédelem terén sem csinál semmit

Ha nem lehet szabadon kinyilvánítani a véleményünket, ha a hatalom igyekszik megfélemlíteni és elnyomni bennünket, akkor az életminőségünk jó nem lehet - mutat rá Illés Zoltán.

Dátum: 2007-03-03 13:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=73231
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:43:51.014529, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Tisztelt vendégeink, hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

Nagy örömömre szolgált, amikor Navracsics Tibor frakcióvezető úr felkért, hogy vegyek részt a Jövőnk Műhely munkájában. Ez a négy hónapon keresztül tartó programalkotás, melynek összefoglalója a májusi kongresszusunk vitaanyaga lesz, minden témájában az emberek érdeklődésére tarthat számot.

Az új év első hónapjában az igazságosságot jártuk körül. Az igazság csendben jár, mindenkit megillet, nem kell külön kérvényezni, nem lehet privilégiuma senkiknek. Az igazságot mindenki magáénak érzi. A néhány napja magunk mögött hagyott február hónapot pedig az életminőségnek szenteltük. Erről kicsit hangosabban kell, hogy beszéljünk, mert ugyan ez is megillet mindenkit, ezt sem kell külön kérvényezni, ez sem lehet senki privilégiuma, mégsem érzi úgy mindenki, hogy az övé.

Kiket akartunk megszólítani kampányunkkal?

Mindenkit! Pártállástól és ideológiáktól függetlenül! Mindazokkal kerestük a kapcsolatot, akik előrelátóak, akik féltik az egészségüket, szeretik a gyermekeiket, tisztelik a szüleik, nagyszüleik korosztályához tartozókat, akik még szeretnék képezni magukat, akiknek a kultúra nem úri huncutság, akik szeretnek itt és most élni.

Kedves barátaim!

Az életminőség fogalma nehezen definiálható, mutatók nehezen rendelhetőek hozzá, objektív mérések e tekintetben nem léteznek, ezért mindenki számára kicsit mást jelent.

Kinek a biztonságot, kinek az anyagi javakat vagy az egészségességet, az oktatást, a kultúrát, vagy éppen a környezet- és a természet védelmét. De abban megállapodhatunk, hogy a javuló életminőség mágikus ereje egészséggel, rugalmassággal, javuló teljesítménnyel és harmóniával ajándékozhat meg minket.

Az életminőség csoport tagjai múltjukkal, életükkel, személyes példájukkal reprezentálták ezt a sokszínűséget. Társaimmal - különböző szakterületeink ellenére - abban egyetértettünk, hogy a múlt vizsgálata és a jövő fürkészése mellett a jelenben kell gondolkodnunk és cselekednünk. Úgy döntöttünk: nekünk beszélnünk és tennünk is kell, mert aki hallgat azt elfelejtik; aki nem halad többé, az hátrál; aki megáll, azt megelőzik; és aki félreáll, az lemond az életről.

A változatlan állapot, a vég kezdete

Mindenki által ismert alapmű a Robinson Crusoe. A főhős hajótörést szenved és egy lakatlan szigetre kerül. Képzeljük el, hogy a sziget Magyarország, és a főhős pedig egy ember közülünk.

Mit tesz? Mit tehet Robinson?

Akár eszköztelenül, semmi és senki nélkül kell boldogulnia. Mindent meg kell tennie a célért! A cél pedig az, hogy életben maradjon. És aki a célt el akarja érni, annak tudnia kell a megfelelő eszközöket használni. Elhozott hát a szerencsétlenül járt hajóról mindent, amiről úgy gondolta, valamikor szüksége lesz rá.

Az első és legfontosabb tehát, hogy legyen bátorságunk belevágni, legyen merszünk újat gondolni, és új többségként álljunk készen a változtatásra. Jellemezzen minket a megegyezés, a sokszínűség és az egyetértés!

Mihez kezdett a szigeten Robinson?

Napról napra változtatott valamin, amitől azt remélte, hogy őneki kicsivel, de jobb lesz az élete.

Ezt mi is könnyen megérhetjük, hiszen nincsen olyan épeszű ember a "mi szigetünkön" sem, aki ne azt szeretné, hogy a közvetlen környezete egyre jobb minőségűvé, egészségesebbé, tisztábbá és élhetőbbé váljon. Mi magunk figyeljünk egészségünkre, nagy kincs az! De ennél is nagyobb kincs saját lelki békénk. Ha bármelyik ezek közül veszélybe kerül, ne tétovázzunk, hiszen Robinson sem kérdezősködött, hogy "lenni, vagy nem lenni", "tenni, vagy nem tenni", hanem cselekedett.

Kedves barátaim!

Magyarország környezetszennyezettsége és a számtalan vegyi anyag, amelyekkel rendszeresen érintkezünk, legyengítik szervezetünket, aminek eredményeképpen különböző betegségek alakulnak ki. Többek között rohamosan nő az allergiás és rákos betegségekben szenvedők száma. Ezek a betegek sokat szenvednek. A tüneteket gyógyszerekkel - melyek egyre drágábbak- ugyan lehet befolyásolni, de a teljes gyógyulás ritka.

A környezetszennyezés, és ezen belül a levegőszennyezés ugyanakkor nem csak az emberek egészségét teszi tönkre - itt és most azonnal -, hanem hozzájárul a globális klímaváltozáshoz, amelynek hatásai ugyanakkor már rövidtávon is visszaütnek a magyar társadalom egészére.

A gyakran és szélsőségesen változó időjárás tönkreteszi a mezőgazdasági termelést, veszélyezteti a nemzetgazdaság egészét, és többek között a hirtelen támadó katasztrófák, szélviharok, árvizek révén megsemmisíti az emberek javait, megkeseríti az életüket. Magyarországon az így kialakuló károk már most is tízmilliárdokat tesznek ki.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy a klímaváltozás nem tartozik az ő kompetenciájába, inkább a tudósok és az ipar gondja. Ugyanakkor az Európai Unió felhívja a polgárai figyelmét, hogy ez a folyamat mindenki ügye, mindenkit cselekvésre kell, hogy késztessen.

Persze mindenki számára belátható, hogy a mindenkori magyar miniszterelnök és kormánya felelőssége - de lehetősége is - nagyobb az átlagemberéhez képest, hogy harcoljon a globális klímaváltozás Magyarországra gyakorolt hatásai ellen.

Gyurcsány Ferenc ezen a területen sem csinál semmit sem, legfeljebb utasítgatja a rendőrségét, hogy tartóztassák le a Greenpeace-es aktivistákat ott a Lánchídon. Persányi Miklós pedig bugyuta módon, elferdítve az igazságot azt nyilatkozza, hogy épp a Greenpeace-esek zárják le a Lánchidat dugót okozva, hozzájárulva ezzel a levegő szennyezettségéhez, miközben azt nem látja véletlen sétája közben - na persze éppen véletlenül egy TV interjú kedvéért sétált arra -, hogy a túlzóan, a szakszerűtlenül, feleslegesen, erőfitogtató módon intézkedő magyar rendőrség zárta le a Lánchidat, és abszurd módon még a média jelenlévő képviselőit is elzavarta a helyszínről. Nesze neked nyilvánosság! És ennek hiánya rombolja mindnyájunk életminőségét.

Mert az, ami mára kialakult hazánkban, az demokrácia nélküli, fojtogató, többpártrendszer.

Ha nem lehet szabadon kinyilvánítani a véleményünket, ha a hatalom igyekszik megfélemlíteni és elnyomni bennünket, ha alapvető emberi jogainkat sértik meg - magyar zászlóért a kézben összerugdosnak minket az utcán rendőrruhának látszó gúnyába öltözött símaszkos brigantik -, ha nincs szabadság, akkor az életminőségünk jó nem lehet.

Tisztelt meghívottak!

Ahogy az előbb már említettem, ebben a korban, amelyben élünk, mi emberek túl nagy szerephez juttattuk a materiális javakat, és nem fordítottunk gondot és figyelmet mindarra, amiért érdemes élni. Már pedig ott, ahol nincs levegő, ott nincs levegő; ahol nincs szabadság, ott nincs szabadság!

Levegő nélkül nem lehet, szabadság nélkül pedig nem érdemes élni. Tony Blair szerint: "Nemcsak arról kellene gondolkodnunk, hogy miként tehetünk pénzt az emberek zsebébe, hanem arról is, hogyan ültethetünk örömet a szívükbe."

Valóban, örömet adni, boldogságot szerezni nem lehet pénzzel, bár általánosan elterjedt tévhit: akinek pénze van, nincsenek gondjai.

Mivel tudom ezt cáfolni?

Azzal, hogy a globális felmelegedés ténye, a víz- és légszennyezés következményei,a pollenkoncentráció növekedése, a génmanipulált élelmiszerek lehetséges hatásai, és - mint tudjuk - a galvániszap által okozott szennyeződés nem válogat!

Az agyunk ugyan szabályozza testünk sok olyan mechanizmusát, amelyek a betegségekért felelősek, de a külső negatív hatások egészségromlást váltanak ki, ami ellen a szeretet, a boldogság és a lelki egészség egy ideig védőhatást tud biztosítani. Vagyis, a jobb életminőségre azért van szükségünk, hogy csökkentsük a stresszhatásokat.

Vannak közöttünk, akik ezt maguktól is képesek megtenni. Van hozzá akaratuk, erejük, tudásuk és pénzük. Ne akadályozzuk őket céljaik elérésében! Jó úton járnak! De nem mindenki képes arra, hogy önmagától megtalálja a jobb életminőséghez vezető utat. Őket ehhez hozzá kell segítenünk.

Segítség a szolidaritás, melyet kapjanak meg az államtól és azoktól, akiket nevezzünk csak egyszerűen sikeres többségnek.

Mert, ahogy Teréz anya mondja: "Mindegyikünk, még az is, aki csavargóként elmegy mellettünk, nagyon nagy dolgokra lett teremtve: hogy szeressünk, és szeressenek minket."

A szűkebb és tágabb emberi közösségben való gondolkodás, a természeti javak megőrzése, az oktatás elérhetősége, a kultúrához való jutás lehetősége, az esélyegyenlőség megteremtése, a megtermelt javak igazságosabb elosztása jellemezné azt a segítségnyújtást, amit rászoruló magyarjainknak fel kell ajánlanunk.

Hölgyeim és uraim!

Sorolhatnám még végeláthatatlanul a környezeti problémákat, ám közülük egyet, talán a legjelentősebbet ki kell, hogy emeljek. A XX. század kezdete óta belehajszoltuk magunkat egy negatív energiaspirálba, és most törhetjük a fejünket az utánpótlást jelentő források biztosításán. A fosszilis energiaforrások nemcsak végesek és drágák, hanem környezetünkre, egészségünkre, egyszóval életminőségünkre is károsak. Nem véletlenül fordul a világ az alternatív és megújuló energiaforrások felé. Nevezetesen a Nap-, a szél-, a biomassza és a geotermális energia lehet a kulcs Európa - és benne hazánk - kiszolgáltatottsága ellen.

A Nap nekünk is ad a fényéből, a szél itt is fütyül! Sőt, még a mi síkságainkon is, 120 méter magasságban egyenletes és erőteljes szelek fújnak! Tévhit tehát, hogy itt nem üzemelhetnek hatékonyan a szélerőművek, hiszen eddig a talajtól számítva csak 10 méter magasságban mérték nálunk a szelek erejét és irányát. Mert hogy is van az, hogy miközben Ausztria és Magyarország határán az osztrák oldalon Bécs felé haladva 300 szélerőmű működik, nálunk, a határ másik oldalán, csak 3.

Netalántán egy fal állítaná meg a határon a szeleket? Lehetetlenség! Országunk földrajzi elhelyezkedése révén olyan megújuló energiatermelési lehetőségekkel bírunk, amelyeket ez idáig majdnem egyáltalán nem használtunk ki.

És hogy is van az, hogy a precizitásukról és a gazdasági megfontolásaikról híres németek 2020-ig bezárják az összes atomerőművüket, és a német villamosenergia igény jelenleg 30 százalékát adó atomerőművek teljesítményét szél-, Nap-, és más megújuló energiaforrásokkal biztosítják? Miközben nem szennyezik a környezetüket, munkahelyek tízezreit hozzák létre, és energiaellátásuk függetlenségét is biztosítják.

És ez nem csak szemléletváltás, hanem kőkemény gazdasági és nemzetbiztonsági érdek is!

Angela Merkel német kancellár szerint: "A globalizáció körülményei között egy gyökeresen új helyzetben kell megbirkózni a kihívásokkal. Ezek közé tartozik a környezet- és a természet védelme, és a biztonságos energiaellátás."

Hangsúlyoznom kell ugyanakkor, hogy nemcsak a fizikai létünk által kialakuló környezetszennyezés és természetpusztítás ellen kell fellépnünk, hanem a lelki és esztétikai környezetszennyezés ellen is.

És az is az életminőséghez tartozik, hogy milyen felkészültségű, milyen szemléletű emberek, azaz pedagógusok, milyen színvonalú óvodákban, iskolákban és felsőoktatási intézményekben, hogyan fogják a környezettudatos gondolkodásmódra és cselekvésre oktatni és nevelni a jövő nemzedékeit. Hiszen - tudjuk jól - nincsen olyan kicsiny tett, emberi cselekedet, amelynek ne lenne értelme és jótékony hatása a szűkebb és tágabb környezetünkre.

"Mindenki felelős azért ami történik vele" - írta valahol Márai. Természeti és épített környezetünk értékeinek megbecsülése, gondozása sokszor csupán odafigyelést igényel, és ennek szükségességére kell felhívni mind hatékonyabban az emberek figyelmét, mert nélkülük, ellenük nem lehet sikeresen védeni a környezetünket, és a Robinsoni "reménytelenség szigetéből" csak értük és velük - vagy ha úgy jobban tetszik - az "új többséggel" lehet életre hívni a "reménység szigetét".

Változás kell, és ahogyan Gandhi mondta: "Mi magunk legyünk a változás!"

Én pedig plagizálva azt mondom:Mi magunk vagyunk a változás!

fidesz.hu