Schmitt Pál: Vasfüggöny az emberek és az életminőség között
A jelenlegi kormány korlátot, ha tetszik, vasfüggönyt húzott az emberek és az egészség közé azáltal, hogy vizitdíjat és kórházi napidíjat vezetett be - mutatott rá Schmitt Pál.
Dátum: 2007-03-03 15:24:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=73242
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:43:54.396825, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy az életminőséget az elvárásaink és a tapasztalataink közötti különbség határozza meg. Kicsit tudományosabb formában: az élet minősége személyes elégedettség vagy elégedetlenség az egyént körülvevő kulturális, anyagi, társadalmi és intellektuális közeggel.
Az emberek hajlamosak helyzetüket másokéhoz viszonyítani, ami jelentősen befolyásolja saját életminőségükről alkotott véleményüket.
Szokták említeni a szubjektív jól lét, illetve az elégedettség fogalmát. Más és más környezetben élő és nevelkedett emberek másként értelmezik az életük minőségét, amelyhez aztán adaptálják elvárásaikat, viszonyítják lehetőségeiket. Egy angol mondás szerint: "If you don't have what you like, like what you have" vagyis: "Ha, nincs az, amit szeretsz, szeresd, amid van!"
Egészség
Kétségtelen, hogy az élet minőségével kapcsolatban meghatározó az egészség, az egészségi állapot. A magyar társadalom jelentős részének életminőségét negatív irányba befolyásolják a következőkben hivatkozott szomorú tények, melyek szerint:
A népesség fogy: a termékenységi-, születési mutatók az elvárható 2,2 helyett 1,23-es értéket mutatnak. A társadalom nem képes reprodukálni önmagát, fokozatosan elöregszik és elfogy.
Az élettartam rövid: a születéskor várható élettartam Magyarországon 6 évvel elmarad az Európai Unió átlagától. Magyarországon 2005-ben a férfiak esetében 68,5, míg a nők esetében 76,9 év a várható élettartam, míg az EU átlag 74,8 és 81,2.
Az élők pedig betegek. Mennyi korai elhalálozás van! Rövid az egészséges élettartam (45-50 év), gyakori keringési-légzési halálok, a cukorbetegségek száma növekszik, csontritkulás, gerincdeformitás, mozgásszervi károsodások, daganatos betegségek, pszichés személyiségzavarok, káros szenvedélyek (nikotin, alkohol, drog) - Magyarországon nagyon sok ilyen ember van.
Amíg Magyarországon a fenti adatok igazak - és ehhez hozzá számoljuk azt a szomorú tényt, hogy a lakosságnak mintegy 13 százaléka depressziós, reményt vesztett, valamint azt a sokkoló tényt, hogy a 10 millió magyar ember egyharmada él a létminimum alatt, vagyis egészségének fenntartására és javítására szinte semmit nem költhet -, a mostani egészségügyi reformoknál sokkal átgondoltabb és felelősebb programot kell alkotni.
Az egészséget nem lehet csupán a betegség hiányának tekinteni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség a teljes és magas fokú testi, szellemi és szociális jólét állapotát jelenti, amely alapvető emberi jog, és nem egyszerűen a betegségek vagy fogyatékosságok hiánya. A jelenlegi magyar egészségügy inkább betegségügynek mondható, elsősorban a gyógyításra koncentrál, és nem a megelőzésre, az egészség elérésére mindenki számára.
Az egészség azonban senkinek sem jár csupán állampolgári jogon, azért mindenkinek rendszeresen, aktívan cselekednie kell. Mire gondolok? Az optimális táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra, a káros szenvedélyek kerülésére, a kulturált pihenés és kikapcsolódás megvalósítására, és persze mindezekhez pozitív szellemi beállítottságra. Mindezt összesen úgy szokták nevezni: egészségtudatos életmód.
A "sokesztendeig élhetőség"
"Elvesd te magadtól minden súlyos gondod
Hidd el, hogy sokat árt szertelen haragod
Mértékletesen élj boroddal, étkeddel,
Így lészen hasznosabb, amit bévesz, hidd el.
Mihelyt ebédlessz, járni, kelni kelj fel,
Ha szerét teheted, déli álmod hagyd el,
A vizeletedet nálad ne szorongasd,
Úgy igyekezzél, hogy ezeket megtarthasd,
Hogy sok esztendőre napjaidat nyujthasd."
A múltból ugorjunk mégiscsak 800 évet előre. Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi kormány korlátot, ha tetszik, vasfüggönyt húzott az emberek és az egészség közé azáltal, hogy vizitdíjat és kórházi napidíjat vezetett be, drasztikusan emelte a gyógyszerek árát, kórházi ágyakat épít le, és kórházakat zár be.
Érzelmi jólét
Kérem, ne lepődjenek meg, hogy az életminőséget szerintem meghatározó tételek között most még nem a pénz jön, sőt, arra még egy darabig várniuk kell.
Második témaként tehát az érzelmi jólétet javaslom tárgyalni, ami lelki dolgokat foglal magában: mint szeretet, szerelem, hit, identitástudat, családi kapcsolatok, barátság, bizalom, biztonságérzet, félelem nélküli élet, önbecsülés és méltóság. Az emberi létezés alapvető célja az emberi funkcióknak, az erkölcsnek, az erényeknek, azaz a belső aspirációknak a lehető legteljesebb gyakorlása. Nagyon fontos tehát, hogy értelmes életet éljünk, keressük az élet értelmét, legyenek pozitív életcéljaink, és emberi kapcsolataink.
Einstein, aki igazán eredményesen kutatta a világ dolgait, azt mondta egyszer, az a fantasztikus, hogy a világnak bizonyára van valami értelme, majd hozzátette: csak még nem jöttem rá, hogy mi az.
Az ember elsősorban lelkileg éli meg mindennapjait, adott napra, időszakra vonatkozó boldogság vagy boldogtalanság érzését. Egy biztos, hogy a vagyoni gazdagodást, gazdasági sikereket hajszoló ember, aki az úgynevezett "jóléti spirált" tartja szem előtt, nem fog időt vesztegetni kapcsolatok ápolására, a bizalom kötelékeinek építésére, különösképpen olyanokra, ami haszonnal nem jár. Valószínűleg mindene meglesz előbb-utóbb, talán még több is, mint kellene, csak a boldogsága nem.
A Himalája hegységben van egy kis ország, Buthán, ahol a király előírta, hogy nem nemzeti összterméket, hanem nemzeti összboldogságot kell mérni és gyarapítani. A boldogság négy tételét az alábbiakban állapította meg: egészség, erkölcs és etika, környezet és anyagi gyarapodás. Nem ártana Magyarországon is mérni a "Bruttó Nemzeti Boldogságot", különösen annak erkölcsi és etikai vonatkozásait.
A vallásgyakorlás minden életminőségi változó esetében jobb testi és lelki egészséggel jár együtt. Azok, akik inkább gyakorolják vallásukat, az országos átlaghoz képest 42 százalékkal kevesebb napig betegek, és 43 százalékkal kevesebbet cigarettáznak.
Nem feledkezhetünk meg az idegességről, az ellenséges érzületekről, a fagyos közönyről, a kedélytelenségről, ami a magyar társadalmat jellemzi. A feltétlen és azonnali kezelésre szoruló lelki betegek száma egyesek szerint többszázezer, mások szerint elérheti az egy milliót!
Egy tavaly év végén készült Európai Uniós kutatás szerint az észtek az EU legoptimistább, és a magyarok messze a legpesszimistább nemzetei. Az életminőséggel és a lelki egészséggel kapcsolatban Dr. Hódi Sándor pszichológus szerint mindannyiunk lelki egyensúlya veszélyben forog. Ha fiatalnak, szépnek, okosnak és sikeresnek gondoljuk magunkat, hamar rájövünk, hogy ami hiányzik, az a lélek harmóniája. A társadalom, amelyben élünk, és amelyben oly szívesen mondjuk, hogy rohamosan fejlődik, leginkább egy nagy bolondok házára emlékeztet. Nem véletlenül mondta Sigmund Freud, hogy "előbb vagy utóbb mindenki a páciensem lesz!"
Környezet
A következő meghatározó szempont a bennünket körülvevő környezet: vagyis a levegő, az ivóvíz, a talaj, az élelmiszerek tisztasága. Ami természetesen különbözik egy városi és egy vidéki ember esetében, s amely köztudottan a legnagyobb kihívás hosszú távon az emberiség számára. A fenntartható fejlődés kérdése, a környezet vitathatatlan hatása egészségünkre - ezt a témakört is beemelik az élet minőségét jelentősen befolyásoló tényezők közé.
Szélesebb értelemben beszélhetünk az ország természeti, tárgyi és szellemi környezetéről. A bennünket körülvevő szeméthegyek, a tervezés nélkül burjánzó városok, az elhanyagolt házak, utcák és utak, a lakótelepek állapota, a gondozatlan, pusztulásra ítélt erdők és parkok, a mindenhol jelen lévő vandalizmus és igénytelenség szomorú képet mutat. Ennek ellenére ne becsüljük le azt, amit magunk tehetünk. A globális erőfeszítéshez a legkisebb környezetvédő gesztus vagy cselekedet is fontos. Ahogy a magyar mondja: legalább a saját házunk táján söpörjünk gondosan.
Rohamosan csökken a zöld felületek aránya, káosz van a városi közlekedésben, a környezettudatos nevelés nincs megoldva az iskolákban. A fenntartható fejlődés kifejezést csak minden huszadik ember hallotta, és csak minden ötvenedik tudja értelmezni. A lakosság környezet iránti felelősségérzete feltűnően alacsony.
Egy érdekes tanulmányt olvastam, ami azt kutatja, hogy egy adott ember mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után, vagyis, hogy életmódunk mekkora hatással bír a természetre. A kutatók úgy számoltak, mindehhez egy a szükségleteink megteremtéséhez bizonyos földterületet használunk fel. Az első az a terület, amelyen a szükséges gabona terem, a második az a legelőnagyság, ahol az elfogyasztott hús terem, a harmadik az az erdőterület, ahol az általam elfogyasztott fa és papír terem, a negyedik a lakásom területe és az ötödik az az erdőterület, amely az energiafogyasztásommal arányos szén-dioxidot képes megkötni.
Ha elosztjuk a Föld lakható felületét 6 milliárddal - hiszen annyian vagyunk -, akkor egy emberre 2,3 hektár jut. Ugyanakkor egy átlagos nyugat-európai ember ökológiai lábnyoma 5 hektár, az amerikaiaké pedig 9,6 hektár. Mindez azt mutatja, hogy természeti lehetőségeink és erőforrásainkhoz képest túl nagy lábon élünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Földet, ahol élünk, nemcsak őseinktől örököltük, hanem utódainktól is kölcsönözzük.
Anyagi helyzetünk
Kétségtelenül az anyagi helyzetünk - vagyis a gazdasági jól létünk - is meghatározó, amikor az élet minőségéről beszélünk. Johnsson elnök, 1964-ben a kampánya során azt mondta: "céljaink elérését nem mérhetjük bankszámlánk nagyságával, csak az emberek életminőségének javulásával". A hedonista, fogyasztói lelki állapot nem jár jobb életminőséggel, sőt, állandó elégedetlenséget szülhet, ha mindig a meglévőnél jobbra, nagyobbra, drágábbra, modernebbre vágyunk, és hajlamosak vagyunk megunni dolgainkat.
Egy friss jelentés szerint, a 27-ek Európájában az állampolgárok elégedettsége az életük minőségével szoros összefüggésben van jövedelemszintjükkel, illetve országukban az egy főre jutó GDP mértékével. Elszomorító, megdöbbentő nagy számban élnek hazánkban emberek a szegénységi küszöb közelében. Különösen a nagycsaládosok, az idősebb nyugdíjasok esetében komoly, az életminőséget negatívan befolyásoló tényező az anyagi tartalékok teljes hiánya, az anyagi kilátástalanság.
Diákhitel-rendszer, családtámogatás, szociális gondoskodás, nyugdíjkarbantartás, egészségügyi és gyógyszerkiadások, infláció - ezek azok a kérdéskörök amelyek ide tartoznak.
Természetesen ide tartozik a munka is, amely nagy súllyal bír az életünk minőségének megítélésekor, hiszen abban megegyezhetünk, hogyha van munkánk, az nemcsak megfelelő jövedelmet biztosít számunkra, de társadalmi kapcsolatokat, nagyobb önbecsülést és jobb minőségű életvitelt is jelent.
Ebből a szempontból a kormány legutóbbi intézkedései, áremelések, adóterhek növelése, elvonások, a kis- és középvállalkozókra nehezedő terhek révén növekvő munkanélküliség korlátot, ha úgy tetszik, vasfüggönyt emelt az életminőség és az emberek közé.
Kultúra
Vitathatatlan, hogy az életünk minőségét a bennünket körülvevő kultúra is meghatározza, kezdve neveltetésünktől, az oktatás különböző, számunkra elérhető szintjéig. Sokak számára a kultúra léte vagy nem léte az életminőség alfája és omegája. Ahogy mondani szokták: a kultúra, a művészet hét ágának - múzsájának - áldása nélkül nem élhetünk teljes életet.
Sajnálatos, hogy a kormány korlátot állított a fiatalok és a továbbtanulás közé a tandíj bevezetésével. A kormány ezzel elveszi a jobb élet lehetőségét a tehetséges fiataloktól, hiszen mostantól már nem a tehetség és a szorgalom, hanem a szülők anyagi helyzete lesz a továbbtanulás alapja.
Kondor Katalin írását ajánlom szíves figyelmükbe e témában, idézem őt: "Hogyan beszélhetnénk életminőségről egy olyan országban, ahol megszámlálhatatlan csatornából és hullámhosszon ömlik ránk a mocsok, álsztárok dáridója zajlik, közben pedig az erre hivatott köztévéknek nincs pénze színházi és hangverseny-közvetítésekre."
Testkultúra
Meg kell említsük a testkultúra fontos szerepét, azaz a mozgásgazdag életformát, ahol az egyén arra vágyik, hogy sok-sok éven keresztül "jól érezze magát a bőrében", és ezért kész rendszeresen sportolni. Tudatosan törekszik tehát egészségének megőrzésére, az öregedési folyamatok lassítására. Ez a gondolatsor magában foglalja a fittséget, a testi harmóniát és higiéniát, a helyes táplálkozást, és általában a mozgásban gazdag egészséges életformát: a rendszeres sportolást, mint az életöröm egyik forrását.
A magyar férfiak és nők a felmérési adatok szerint nagyon kevesen, 20-22 százalékban vesznek részt legalább heti egyszeri rekreációs sporttevékenységben. Ami ennél is rosszabb, hogy heti két alkalommal már a népesség csupán 9 százaléka sportol. Az iskolai tanulók 80 százaléka (talán ez a legszomorúbb adat), kizárólag a testnevelési órákon vesz részt, tanórán kívül nem sportol.
Ebből a szempontból is siralmas a helyzet. A költségvetés csupán 0,2 százalékot fordít e fontos, az életminőséget, az egészséget, a fiatalok nevelését jelentősen befolyásoló ügyre. Ez az arány a fejlett EU-országok esetében 1-1,5 százalék. Hozzáteszem: azokból a nagyságrenddel nagyobb költségvetésekből!
Az EU-ban minden harmadik embernek van valamilyen kötödése a sporthoz, Magyarországon minden kilencediknek. Az iskolai testnevelés szervezetlensége, az elhanyagolt, lerobbant sportlétesítmények, a drága sportszerek, az eladósodott sportegyesületek és sportszövetségek, a lakosság fizikai passzivitása, a tudatos szemléletformálás hiánya éles ellentétben áll a kirakatban a világnak mutatott "sportnemzet" imázzsal.
Szokták mondani: "Historia est magistra vitae". A trianoni tragédia után Bethlen István kormányzó bejelentette, hogy Magyarországot csak gondos jellemneveléssel, akaraterős, edzett fiatalok képzésével lehet talpra állítani. A cél megvalósításának első számú eszközeként a testnevelést jelölte meg a kormány.
Az 1921. évi testnevelésről szóló törvény megvalósításáról Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodott. Valószínű rá gondolt Szent-Györgyi Albert, amikor azt mondta: "Egy ország jelene a kormányfő, az ország jövője a kultuszminiszter kezében van".
Politika és közélet
Végül, de nem utolsó sorban, foglalkoznunk kell az életminőség jogi és politikai vonatkozásával. Nem mindegy számunkra a demokrácia, a jogállamiság, az alkotmányosság, illetve a szabadság léte vagy hiánya. Befolyásolja közérzetünket, konkrétan az életünk minőségét, hogy gyakorolhatjuk alapvető emberi jogainkat, legyenek azok szabadságjogok, kollektív vagy kisebbségi jogaink.
A már kétszer említett képzeletbeli vasfüggöny - vagyis a korlát az emberek és az életminőség között - itt is leereszkedni látszik, gondoljunk csak az elmúlt néhány hónap történéseire.
Mint látható, az élet minősége, akárcsak a boldogság, nehezen meghatározható, összetett fogalmak, amelyeket nagyon nehéz mérni, ennek ellenére velük életünk minden napján és órájában szembesülünk.
Utaltam már rá, hogy szinte mindenhol a világon az emberek életminőségét igyekeznek a kormányok javítani. Ez a törekvés Magyarországon jelenleg nem tapasztalható, valószínűleg a butháni király elégtelent adna a kormánynak a magyar nemzeti bruttó összboldogságra, de hát addig várnunk kell. Véleményem szerint, előbb fognak a magyar emberek ítélkezni a saját életükkel kapcsolatos elvárásaik és a kormány által kínált lehetőségek közötti óriási szakadék miatt.
Köszönöm szíves figyelmüket!