Orbán a Magosz küldöttgyűlésén

Gráf József földművelésügyi miniszter és Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is részt vesz a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) szombati országos küldöttgyűlésén Hódmezővásárhelyen - mondta Budai Gyula, a gazdaszervezet szövetségi igazgatója.

Dátum: 2007-03-09 11:34:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=73638
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:45:59.464927, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Orbán Viktor és Gráf József is visszajelzett, hogy eljön a tanácskozásra, és a tervek szerint mindketten felszólalnak majd - közölte.

Hozzátette: a minisztert azért hívták meg, hogy szembesítsék az elmúlt időszak hibáival, a gazdatársadalom problémáival, és azt várják tőle, hogy mondja el, milyen szempontok alapján választotta ki a tárca a következő hét év fejlesztéseit, amelyek az Új Magyarország Agrár-és Vidékfejlesztési Stratégiai Tervben szerepelnek.

A Fidesszel szövetséges gazdaszervezet küldöttgyűlésén beszédet mond Jakab István elnök is, aki az uniós csatlakozás óta eltelt időszakot értékeli majd a gazdák szempontjából.

A küldöttgyűlés alapszabály-módosításról is szavaz majd.

MTI - fidesz.hu

Orbán Viktor beszéde (szó szerint)

Jó napot kívánok Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr ha összeállíthattam volna egy tizes listát, hogy kik után nem szeretnék beszélni, akkor az előttem szólók közül néhányan szerepeltek volna ezen a listán. Viszont Kedves Barátaim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim minden dolognak meg van a maga hátránya, de ha az ember jó szögbe helyezkedik, akkor az előnyét is meglátja. Az előttem szóló hozzászólásnak, például túl azon, hogy mindannyian úgy éreztük, hogy a szívünkből szólt, az az előnye is meg van, hogy nekem kevesebb konkrétummal kell foglalkozni, és a hozzászólásomra rendelkezésre bocsátott időt néhány, inkább általános összefüggésnek szentelhetem.

Mielőtt azonban ezt megtenném, engedjék meg, hogy először is köszöntsem a város polgármesterét, aki nemcsak a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség, egy európai néppárt, ahogy az előttem szóló mondta, a nép egyik pártjának helyi képviselője, hanem a Magosz rendezvényeinek rendszeres házigazdája, köszönöm szépen János, hogy itt lehetünk nálad ismét, és én magam is meghívottak között lehetek.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a Magosz elnökét, Jakab István képviselőtársamat is, teszem ezt azért, mert nem szólalhatok úgy meg Magosz rendezvényen, hogy ne adnék röviden önök számára egy rövid értékelést az együttműködésünkről, hiszen mint önök is tudják, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Magosz hosszú távú stratégiai szövetségben van egymással. Önök emlékezhetnek arra a korábbi ígéretre, amit nem tudtam megtartani ez idáig, talán egy vagy két évvel ezelőtt hangozhatott el egy hasonló rendezvényen, miszerint minden erőmmel azon leszek, hogy a magyar mezőgazdaság irányítását a magyar gazdák kezébe adjuk, ami azt jelenti, hogy a Magosz által kitermelt leendő agrárvezetők kezébe adjon a magyar mezőgazdaság irányítását. Ezt az ígéretemet ez idáig nem tudtam megtartani, mert nem tudtunk olyan helyzetet előállítani, amikor ez a döntési lehetőség rendelkezésünkre állt volna. Ellenben, amit nem sikerült megtennünk egy lépésből, azt majd két lépésben fogjuk megtenni, mert odáig azért eljutottunk, hogy az önökkel kötött megállapodás azon passzusát betartottuk, miszerint a Magosznak nemcsak érzékelhető, hanem meghatározó képviseletet is sikerült teremtenünk a magyar Országgyűlésben. Immáron a Magyar Gazdák Országos Szövetségének nem a parlament falain kívül van csak lehetőségük elmondani, ami a szívüket nyomja, illetve ami az érdekeiket szolgálja, hanem parlamenti képviselőként is megtehetik ezt. És a legutóbbi ígéretet is sikerült betartani, amit talán még Kisteleken tettünk önöknek, miszerint, hogy az akkor megalakuló frakciónkban olyan lehetőséget, munkalehetőséget biztosítunk a Magyar Gazdák Országos Szövetségének, hogy a Mezőgazdasági Bizottságon keresztül kellő súllyal tudják képviseli a magyar gazdák érdekeit. Remélem önök is azt tapasztalják, hogy az elmúlt hónapokban a Magosz ezt a munkát Jakab István elnök úr irányításával sikeresen és tisztességesen elvégezte. Ennek egy kicsi jelét most is láthattuk. Mit is mondott a miniszter úr, milyen szót használt, méltánytalanság, na abból aztán van, ha a magyar gazdákról beszélünk, és hát az önök dolga, én a magam részéről, amit tudok ebben segítik önöknek, a magyar gazdákat ért méltánytalanságok orvoslása. Az egyik ilyen méltánytalanságról beszélt a miniszter úr, miszerint a Nemzeti Földalap felügyelő bizottságából nyilvánvalóan politikai és történelmi okokból kirekesztették a gazdák képviselőit, most ígéretet hallottunk a tekintetben, hogy ez a helyzet meg fog változni. Nehogy azt tessenek gondolni, hogy ez magától változott meg, kétség kívül kell hozzá egy miniszter, aki meghallja a méltánytalanság hangjait, na de kellettek hozzá hangok, hogy legyen mit meghallani. Kellett hozzá erő, kellett hozzá képviselet, és én hiszek abban, hogyha valóra válik az, amit a miniszter úr ígért, szerintem erre van reális esély, akkor az a Magosz nem elhanyagolható, de még nem végső győzelme egy mezőgazdasági kérdésben. Tehát azt szeretném mondani önöknek, hogy most hogy már parlamenti erővé emelkedtek, legyenek kedvesek és bízzanak a saját erejükben, még hogyha egy-egy küzdelem hosszabb időt is vesz igénybe, mint amit szeretnénk, és amire számítottunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért is jó Ángyán képviselőtársam után felszólalnom, mert nem kellett elmondanom így azt a mondatot, vagy ha el is mondom, nem kell kifejtenem, miszerint a miniszter úr szavait hallgatva már-már az a benyomásom alakult ki, hogy minden a legnagyobb rendben van. Így azonban, hogy meghallgattuk Ángyán képviselőtársaim szavait, ahogy ő fogalmazott, nemcsak a színét, hanem a fonákját is látják a gazdák életének, és így már teljesebb a kép. Ugyanakkor engedjék meg, hogy innen a pulpitusról tisztelettel köszöntsem Gráf miniszter urat is, én megtiszteltetésnek érzem, hogy itt van a körünkben, nem minden miniszternek volt elegendő vére a pucájában, hogy kiálljon a gazdák elé. Örülünk annak, hogyha kétség kívül a mi ellenfelünknek számító kormány képviselőjeként is, de egy olyan miniszter az agrártárca élén, amelyik legalább ki mer állni a gazdák elé, és el tudja mondani, hogy a maga részéről hogy, s mit képzel el, és ezzel megadja a lehetőséget egy értelmes vita számára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami a múltat illeti, ott röviden csak annyit szeretnék az önök emlékezetébe idézni, hogy nem egyszerűen arról volt szó az elmúlt hatvan évben Magyarországon, hogy hibás mezőgazdaság-politikát folytattak, hanem arról, hogy rossz alapelvekre építették a magyar mezőgazdaság politikáját. Elhibázott alapelvekre, elhibázott tételekre. Mindannyian ismerjük ezt, nem kell felidéznem. A magyar mezőgazdaság tudatos szétverése az elmúlt hatvan évben, erőszakos iparosítás, urbanizáció, téeszesítés, beszolgáltatás, körzetesítés. A természeti adottságok, a társadalmi hagyományok és az emberi igények semmibe vétele. Hatvan év mérlegét megvonva nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar állam adósa a magyar vidéknek, mert hatvan éven át mostohán bánt vele, és épp ideje, hogy elkezdje törleszteni az adósságát. Ami a jelent illeti Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt ha megengedik, néhány szót szólnék az ország általános helyzetéről és a reformokról is. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a választási kampány idején, most az országos tavaly tavaszi választási kampányról beszélek, vita volt arról, hogy hol tart az ország. Jól állunk-e, vagy sem, dübörög-e a gazdaság, vagy épp ellenkezőleg, válság felé sodródik-e hazánk, nagy-e a jólét, vagy épp ellenkezőleg, valójában romlik az emberek életminősége? Az év közepén, vagyis 2006 májusában, júniusában már azok is, akik korábban kötötték az ebet a karóhoz, beismerték, hogy bizony mély kátyúba kerültünk. Beismerték, hogy ami dübörög, az nem a gazdaság, hanem a hiány, az adósság és a munkanélküliség, vagyis maga a súlyos gazdasági válság. Beismerték, hogy hiú ábránd volt azt remélni, hogy a magyar gazdaságot ketté lehet metszeni egy magángazdaságra, egy piaci gazdaságra, és egy attól független életet élő államháztartásra. Világos volt, kiderült, hogy az államháztartás állapota magával fogja rántani a gazdaságot, és magával fogja rántani a magyar állampolgárok mindennapi életének biztonságát is. Az is kiderült az elmúlt év során, hogy mi a gazdasági válság oka. A közgazdászok úgy mondják, hogy a hiány, óriásivá duzzadt a hiány. Ezt mi úgy mondjuk magyarul, hogy nincs meg a pénz. Vagyis aminek ott kellene lenne az államkasszába, ahelyett nem a pénzt, hanem a hiányt lehet megtalálni. Hiányzik ez a hiány, lába kelt, és nem egy-két forint, hanem tengernyi pénz hiányzik, és hát ki más lenne felelős a hiányzó pénzért, ha nem azok, akiknél a kasszakulcs volt, csak az lenne a dolguk, hogy a pénz ott legyen, ahol annak lennie kellene.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A pénztelen ember az olcsó megoldások híve. Az, aki pedig nem szeret dolgozni, de nagy hasznot akar zsebre tenni, az gátlástalan ember. Magyarországon ma a reformnak nevezett pénzbehajtás fő mozgatója ez a két emberi tulajdonság. A pénztelenség és a gátlástalanság.

Kérem gondolkodjanak el azon, hogy nem furcsa dolog-e az, hogy Magyarországot három milliárdos üzletember tette tönkre. A miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter. Olyan emberek, akik állítólag a magángazdaságban sikeresek. De amikor rólunk volt szó, a közösségről, a magyar nemzetről, meg az államháztartásról, akkor bizony csak évek alatt visszafizethető hiányokra, hiányzó milliárdokra, csődbe rántott államgazdaságra futotta a tehetségükből.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Valójában itt arról van szó, ahogy az előttem szóló Ángyán képviselőtársam fogalmazott, itt egy sajátos érdekcsoport vette kezébe Magyarország kormányrúdját, én ezt új arisztokráciának nevezem, én ezt új demokráciának nevezem, amely teljesítmény és érdem nélkül követel magának kiváltságokat, ennyiben sokkal rosszabb, mint a régi arisztokrácia, mert a régi arisztokrácia becsületes tagjai részben szolgálták a nemzetet, részben pedig úgy gondolták, hogy kötelességet is együtt járnak a kiváltságokkal. Többet kell adniuk, mint másoknak a náluk nehezebb helyzetben lévő embereknek. Az új arisztokrácia meg pontosan fordítva gondolja, éppen azt gondolja, hogy neki a kiváltságos helyzete abban áll, hogy neki semmilyen kötelezettséget nem kell vállalnia a saját népével és nem kell megosztani az erőforrásait a saját népével. Nos hát azt szeretném mondani önöknek, hogy az új arisztokrácia gátlástalansága és kapzsiságra épülő politikája tette tönkre Magyarországot az elmúlt években, és ez ma már világosan látható. Hadd mondjak néhány szót a tablettás borokról, meg a reformról.

Kedves Barátaim!

Lehet-e reformernek nevezni a borhamisítót. Ha a reform szót úgy értjük, ahogy a kormány érti, akkor igen. Hiszen ma mit jelent a reform? Költséghatékonyságot. Nem költséghatékony-e az, aki tablettából készít bort. A maga szempontjából mindenképpen az, hiszen a legkisebb ráfordítással a legnagyobb hasznot húzza, vagyis költséghatékony. A kormány is ilyen megoldást választ a hiány befoltozására, a lehető legnagyobb bevétel előteremtésére. Ez a tablettás reform, és hasonlóan Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hasonlóan a borhamisítóhoz, itt is csak az jár jól vele, aki kikeverte, mindenki más veszít.

Nos Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én még jól emlékszem az iskolai tanulmányaimból, hogy a magyar történelemben a reform szó az mindig építést jelentett. Ezt bizony így használta Széchenyi, Kossuth, Deák, sőt még a szocializmus idejében is, aki szájára vette ezt a szót, akkor azt akarta mondani, most valamit építeni fogunk, valami jobb lesz, mint eddig volt. A vidék egyébként máig is őrzi, ezeknek a fellendülő nagy reformkorszakoknak a nyomait, hiszen ekkor épültek a falvakban is a posták, az iskolák, meg a pályaudvarok, mert régen ezt jelentette a reform. A reform borhamisítók korában a postákat bezárják, az iskolákat megszüntetik, a vasúti pályaudvarokat a vasúti szárnyvonalakkal együtt felszámolják és a magyar vidéket, mint hallhattuk elmúlásra akarják kárhoztatni, és ráadásul ezt még reformnak is nevezik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Visszatérve a jelen kérdéséhez. Nos egyetértek Ángyán képviselőtársammal, hogy ami most történik Magyarországon, az nem egyszerűen csak nem reform, hanem éppen az ellenkezője annak, mint ami Európában zajlik. Ez az azért van így, mert az elmúlt hatvan évben a magyar mezőgazdaságra jellemző, a mezőgazdaság-politikára jellemző rossz alapelvek továbbra is velünk élnek, és ez állít szembe bennünket Európával. Elfogadva persze a miniszter úr személyes törekvéseit. Összességében még is csak azt kell mondanunk, hogy Magyarország ma egy olyan ország, amely nem tudja még megvédeni a magyar termékeket, amely nem tudja megvédeni a magyar termőföldet, amely nem segít a gazdáknak, és különösen nem segít olyan mértékben, hogy fel tudják venni a versenyt európai versenytársaikkal.

Beszéljünk egyenesen Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar gazdavilág már nem képes arra, hogy sok olyan évet túléljen, mint amilyen esztendőket az elmúlt öt esztendőben megtapasztalt. Ha ez így megy tovább, akkor amit nem lehetett elérni a téeszesítéssel, azt most a sokkal kifinomultabb és ravaszabb piacgazdasági eszközökkel fogják elérni, fel fogják számolni a magyar gazdavilág tekintélyes részét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim és mi azért jöttünk össze, hogy ne engedjük, hogy a magyar gazdatársadalmat letöröljék a mezőgazdasági élet színteréről. Ha elmegyünk Ausztriába vagy Angliába, és megnézzük, hogy ott hogyan akarnak élni az emberek, akkor azt fogják látni, hogy a vidéki élet felé törekednek. Akkor azt fogják látni, hogy egy osztrák vagy angol ember fejében az a kép él, hogy a vidéki éle valahogy jobb, és ráadásul a városi szolgáltatások egyre szélesebb körben érhetők el a legkisebb falvakban is. Nem az a megoldás, mint amit a kormány gondol, hogy a falvakat kell felszámolni, hanem a városi szolgáltatásokat kell elvinni a legkisebb falukba is Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez lehet a mi vidékpolitikánk alapja. Ezzel szemben nálunk a falusi élet ellehetetlenítése zajlik, a piac mindenhatósága nevében. És itt álljunk meg egy pillanatra, a piac mindenhatósága, amely ma a kormányzati politika alapját alkotja, egy dogma. Egy elavult, és rendkívül veszedelmes dogma, arra tanít bennünket, hogy minden fundamentalizmus veszélyes, nemcsak az ideológiai, a piaci fundamentalizmus is veszélyes. Ugyanis a piaci szemlélet mindenhatósága azt jelenti, hogy a rövid távú gazdasági szempontokat érvényesítjük mindenhol. Ezáltal egy gazdaság vagy egy ország olyanná válik, mint egy vezető nélkül robogó mozdony, előbb-utóbb katasztrófát fog előidézni, és a végén saját magát is szétrombolja. Magyarország ma ilyen sínpáron szalad.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a szemlélet legyengíti a magyar vidéket, és ezen keresztül legyengíti Magyarországot. Az egész országot, a vidék ma nem az erejét adja az országnak, hanem az egyik legfőbb gyengesége. Magyarországot legyengíti, hogyha hagyjuk, hogy a magyar föld külföldi tulajdonba kerüljön. Magyarországot legyengíti, ha engedjük, hogy a mezőgazdaságot tovább liberalizálják, és nem tudunk gátat vetni az ide beáramló rossz minőségű élelmiszereknek. Magyarországot gyengíti, hogyha a kis- és középgazdaságokat tönkre teszik, és átadjuk a terepet a tömegtermelést folytató nagyüzemeknek. Magyarországot tönkre teszi, ha a kormányzat az urbanizációt, a földelhagyást és a városba költözést bátorítja ahelyett, hogy megteremtené a kényelmes vidéki élet feltételeit. Magyarországot ma gyengíti, hogy a vidéki infrastruktúrát felszámolják. Ha ez a jelen, míg ígér mindez a jövőre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai magyar közbeszéd egyik bűvös kifejezése a versenyképesség. Vegyük egy pillanatig komolyan ezt a szót. A versenyképességnek van egy olyan feltétele, amely minden más feltételt megelőz. Ezt pedig úgy hívják, hogy erő. Csak egy erős versenyzőnek van esélye. Döglött lovat nem érdemes sarkantyúzni, gyönge versenyzővel nem érdemes kiállni a versenyre. Nos tehát ha valóban versenyképes országot akarunk, akkor először erőt kell gyűjteni. Nekünk nem egy gyenge Magyarországra, éppen fordítva, egy erős Magyarországra van szükségünk, mert a versenyképesség alapja egy erős Magyarország. Márpedig erős ország csak olyan ország lehet, amely képes az önfenntartásra, beilleszkedik a nemzetközi munkamegosztásba, kialakítja a külső kapcsolatait, de sohasem válik kiszolgáltatottá, mert mindig tudja, hogy elég erős ahhoz, hogy egyébként saját magát képes legyen fenntartani. Annak a versenyzőnek semmi esélye sincs, aki kiszolgáltatott, mert az önfenntartása is a többi versenyzőtől függ.

Hova jutottunk Kedves Barátaim?

Ma már olyan gyengék vagyunk, legalábbis a kormány szerint, hogy az önfenntartásnak az alapvető biológiai feltételeit sem tudjuk megteremteni. Az önfenntartás lényege, hogy legalább saját magunkat képes vagyunk számbelileg újraprodukálni. Ehhez képest miben töri a fejét a mai magyar kormánykoalíció, hogy egymillió embert hozzon ide Ázsiából, mert már arra sem tart bennünket képesnek, hogy saját magunkat fenntartsuk. Igen, igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az erős Magyarország álmának akkor lesz vége, és Magyarországra akkor kerül rá a gyenge és reménytelen ország pecsétje, ha mi beletörődünk abban, hogy úgy gondolkodjanak, és úgy beszéljenek rólunk, mint egy olyan közösségről, amely saját magát már biológiailag sem képes újratermelni. Ez nem erős ország, ez egy gyenge ország, és egy ilyen ország, egy ilyen gyenge ország a versenyképesség korában mindig alul fog maradni.

Nekem meggyőződésem, hogy a vidéki Magyarországnak első rendű feladata, hogy felemelje a hangját, és világossá tegye, képes fenntartani ezt az országot. Képes biológiailag és gazdaságilag is. Nem szorulunk rá arra, hogy a magyar kormány betelepítési programokat fogalmazzon meg, és ide hozzon a nyakunkba egymillió embert Ázsiából, akikkel fogalmunk sincs, hogy hogyan fogunk együtt élni, és valószínűleg csak több baj lesz belőle, mint előbb.

Nos Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az erős Magyarország képes saját maga fenntartására. Az önfenntartás alapja pedig nem lehet más, mint a föld és a vidék, mindig is az volt. Magyarországnak mindent, a miniszter úr is ezt mondta, ha jól értettem: Magyarországnak minden természeti adottsága meg van ahhoz, hogy önfenntartó legyen, de ehhez fel kell számolni az elmúlt hatvan év rossz beidegződéseit, elhibázott alapelveit és helyre kell állítani a korábbi állapotokat, vagy legalábbis helyre kell hozni azoknak a károknak tekintélyes részét, amelyeket a torz és elhibázott mezőgazdasági szemlélete okozott. Vagyis a vidékbe be kell fektetni, a pénzfelhasználás következő esztendőkre szóló programjának egyik vezérelve az kell, hogy legyen, hogy a vidékbe bele kell fektetni, hogy a ma divatossá vált nyelvi szerkezetet használjam, nem is keveset, hanem nagyon sokat. Mert a magyar államnak Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mint említettem, komoly adóssága van a magyar vidék felé. Az okos és erős versenyző persze rendelkezik annyi sütnivalóval, hogy olyan versenyszámba nevez be, ahol jók az adottságaik. Magyarországnak jók a vidéki adottságai, nemcsak a mezőgazdaságiak, de a turisztikaiak, az idegenforgalmiak és a kulturális adottságok is. Ezeket kell kiaknáznunk, amikor a vidék jövőjéről beszélünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Használjuk ki a lehetőséget, hogy itt van közöttünk a miniszter úr, és beszéljünk vele úgy, mint ahogy vidéki ember beszél a vidéki emberrel, ahogy falusi ember beszél a másik falusi emberrel, ha szembe találkozik vele az utcán. Vagyis ne köntörfalazzunk sokat. Kétség kívül nélkül igaz, hogy bennünket elválaszt múlt. Kétség kívül igaz az, amit Ángyán miniszter mondott, bocsánat. amit Ángyán képviselőtársam mondott, hogy elválaszt bennünket a jelen is. Az a kérdés, az a komoly férfi ember számára való nehéz kérdés, hogy lehet-e közös feladatunk a jövőben, két olyan embernek, vagy olyan embereknek, akik a politikai paletta egyik oldalán és másik oldalán, a szemben lévőn helyezkednek el, de mind a ketten vidékiek, és mindannyian falusiak, lehet-e közös feladatunk a jövőben, szerintem lehet. De ehhez tárgyalni kell, elfogadni egymást, respektálni egymást, elfogadni egymást nemcsak a tárgyalóasztalnál, hanem egymás törekvéseit is elfogadni, és megpróbálni ilyen ellenséges környezetben is tenni valamit a magyar mezőgazdaság jövőjéért. Én azt javaslom magunknak, hogy ennek az esélyét ne írjuk le, miközben tegyük világossá, hogy elválaszt bennünket a múlt, a jelen, általános politikai nézetek, sok minden. De lehet közös feladatunk a jövőre nézve, egy olyan mezőgazdasági miniszterrel, aki fontosnak tartja, hogy még egy mai új arisztokráciát magába foglaló kormányban is a vidéki embereket képviselje. Keressük a lehetőséget, én biztatni szeretném a Magosz-t, hogy keresse és találja meg azokat a pontokat, ahol ideológiai kérdésektől függetlenül a magyar gazdák érdekében, a magyar mezőgazdaság érdekében mégis csak lehet jó megegyezéseket, és jó alkukat kötni. Éljünk a lehetőséggel, hogy olyan miniszterünk van, aki eljött ide.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen örülnénk annak, ha nemcsak egy-egy kérdésben tudnánk megállapodni, hanem ha hasonlóan láthatnánk a jövőt is. Ehhez persze az kell, hogy a pártszemüveget vegyük le, mert akkor nem fogjuk ugyanúgy látni a jövőt. Ha azonban ezt megtesszük, akkor láthatjuk az európai civilizáció egyik legnagyobb problémáját, amely nem kímél meg sem baloldaliakat, sem jobboldaliakat. Ez pedig az, hogy a fehér embert, vagy legalábbis az európai embert megtévesztette a technikai forradalom, és abba a hitbe esett, hogy a földtől el lehet szakadni. Elszálltunk, bizony Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az egész nyugati civilizáció elszállt. Azonban ma már egyre többen látják be, hogy a földtől elrugaszkodottan nem lehet élni, és a föld most még visszavárja az embert. Ez lehet az a közös platform, ahol a következő 15-20 év távlatában gondolkodva különböző politikai pártállású emberek is tudnak együttműködni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugyanakkor mondjuk ki, hogy a jövő útja nem az urbanizáció. Nekünk ahhoz a nyugati tendenciához kell csatlakoznunk, hogy egyre többen inkább kiköltöznek a városba, és nem befele. A divatos, vagy ahogy a fiatalok mondják, a trendi élet az egyre inkább a kertvárosi vagy vidéki élet, de semmiképpen nem a régi XX. századi nagyvárosi élet. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincsenek, hogy nekünk ne volna szükségünk erős vidéki nagyvárosokra, természetesen szükségünk van. Sőt, mint a testnek a szívre, egy erős fővárosra is szükségünk van. De a dolognak épp abban áll a lényege, hogy a városiasodást nem lehet kihasználni a vidékkel szemben, és nem lehet olyan kormánya egy nemzetnek, amely a városi életformát jónak minősíti, a vidékit pedig felszámolandónak, és alárendeli az urbanizációs elgondolásainak a vidéki emberek jövőjét, mondván, hogy költözzenek el onnan, mert a vidéknek lejárt a korszaka, befejeződtek a vidék számára a történelem által felkínált századok. Úgyhogy nekünk Tisztelt Hölgyeim és Uraim azt hiszem ki kell állunk erőteljesen az urbanizációt erőltető kormányzati politikával szemben, és a XXI. századi emberhez méltó, vidéki falusias települések életszínvonal megteremtését kell vállalnunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mint mondottam erős Magyarország csak erős vidékre, és erős Magyarországra épülhet, és ehhez meg vannak a történelmi, és megvannak a természeti adottságaink is. Végezetül tehát azt szeretném önöknek mondani, hogy ragaszkodjunk két jövőnket meghatározó állításhoz. Két olyan tételhez, új alapelvhez, amely nélkül nem tudunk erős Magyarországot építeni, illetve amely két tétel nélkül az erős Magyarországon belül soha sem lesznek erős falvaink, és nem lesz erős a vidék Magyarországa. Ez a két útravaló tétel, ha megengedik, amellyel össze szeretném foglalni a mondandómat, úgy hangzik: politikai, demográfiai és gazdasági biztonságunk, stabilitásunk feltétele a vidék megerősítése, és addig harcolunk, amíg a kormány ezt a tételt el nem fogadja. Másodsorban, másodsorban pedig ki kell mondanunk, hogy Magyarország csak a magyar földdel együtt Magyarország, és a magyar nép csak a magyar földdel együtt magyar nép. Márpedig mi magyar nép akarunk maradni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!