Szijjártó Péter beszédének szó szerinti leirata

1848 fiataljai nem azért küzdöttek, hogy 2007 fiataljainak újra az alapvető szabadságjogokért kelljen megküzdeniük. Márpedig nekünk ki kell állnunk szabadságjogainkért - emelte ki Szijjártó Péter.

Dátum: 2007-03-15 14:36:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=73978
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:48:46.062578, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A mai magyar közállapotokról, így a közoktatás és a közbeszéd színvonaláról sokaknak van lesújtó véleménye. De mindezen jogos aggodalom ellenére sincsen talán egyetlen olyan magyar ember sem, aki ne tudná, mit is ünneplünk március 15-én. Minden bizonnyal bármelyikünk villámgyorsan fel tudná idézni, amit mindannyiunknak megtanítottak korábban az iskolában az 1848-1849-es polgári forradalomról és szabadságharcról.

Először minden bizonnyal Petőfi és Kossuth neve hangozna el. Aztán következnének a márciusi ifjak, Batthyány miniszterelnök úr - istenem, ha tudná, ki hasonlítgatja magát hozzá manapság - aztán valószínűleg jönne Görgey tábornok és az aradi tizenhárom. Másodjára - ha emlékeink polcán kicsit feljebb nyúlnánk - leporolhatnánk a Habsburg-ház trónfosztását, az áprilisi törvényeket, a jobbágyfelszabadítást, az úrbéri terhek eltörlését vagy az érdekegyesítést. És aztán persze mindazok, akik nálunknál korábbi kiadású tankönyvekből tanulták még a históriát, bizonyára emlékükbe tudnának idézni olyan kifejezéseket, mint az ipari proletáriátus vezette '48-as forradalmak, vagy mondjuk Táncsics Mihály osztályöntudata.

Nekünk fiataloknak azonban már nem ezek a tankönyvek jelentették az érettségire való felkészülés alapját. Mi már demokráciára vágyó, a szabadságáért harcolni kész polgárosodó nemzetről és a nemzeti forradalmak Európájáról tanulhattunk. Tanáraink már nyugodtan mondhatták: március 15-e a szabadság és a világos színvallás ünnepe. Nekünk fiataloknak, a rendszerváltáskor még alig tíz-tizenegynéhány éves nemzedék tagjainak sok minden természetes, ami nem lehetett természetes szüleinknek, nagyszüleinknek. Nekünk már természetes dolog a szabadság és a világos színvallás büntetlen lehetősége.

Az utóbbi években, mondjuk az elmúlt másfél-két esztendőben, azonban ez a természetesség mintha megkopott volna és a mondat végére eladdig oly magabiztosan odatett pont, mintha kérdőjellé alakult volna át. És ezt a feltételes módot a tavalyi év ősze végleg el is söpörte. Tavaly ősszel sok-sok pesti és vidéki srác tette fel az oly ismerős kérdést 158 és fél év múltán: rabok legyünk vagy szabadok? És kedves barátaim az a helyzet, hogy nekünk most bizony választanunk kell: rabunk legyünk, vagy szabadok? Választanunk kell, egyenes világos választ kell adnunk, mert ha nem így teszünk, akkor majd azok válaszolnak helyettünk, akik miatt ezt a kérdést most újra fel kell tennünk. És az ő válaszuk bizony egyértelmű lesz: az pedig nem a szabadság.

Mert kedves barátaim hol is van szabadság? Hol van az a szabadság, melyről 1848 fiataljai, a márciusi ifjak oly sokat álmodtak? Hát először is ott, ahol az emberek választhatnak, mert van választási lehetőségük. Választhatnak, mert tudják, hogy mi között kell, illetve lehet dönteni. És választhatnak, mert a hatalom nem tagadja el előlük az igazságot, nem tagadja el előlük a valós szándékokat. Aztán ott van szabadság, ahol jogok és kötelezettségek egyazon mérce szerint oszlanak el a társadalom egyenrangú polgárai között. Szabadság ott van, ahol a törvény mindenkire egyaránt és egyformán vonatkozik. Ahol a közvagyon a közjót szolgálja, és nem néhány beteges hazudozó meggazdagodását. Szabadság ott van, ahol a kormány az ország polgárainak tartozik elszámolással, nem pedig ki tudja milyen szélhámos önös érdekeknek. Szabadság ott van, ahol a családokat sújtó megélhetési válság közepette a sajtó nem ír olyat szánalmas szolgalelkűséggel, hogy őcsászári és királyi felsége boldog, mert az országban nagy a jólét. Szabadság ott van, ahol a hatalom nem az új arisztokrácia érdekeit képviseli és főleg nem kizárólag azt. Szabadság ott van, ahol a hatalom az emberektől elnyert megbízatást nem saját kiváltságainak növelésére használja. Szabadság ott van, ahol a munka, a tehetség és a szorgalom mindenki számára képes megnyitni a felemelkedés és erőlelépés kapuját. És szabadság ott van, ahol az emberek szeretik azt a helyet, ahol élnek, ahonnan nem vágynak világgá. És persze ahonnan nem is küldik őket világgá az ország legnagyobb tehertételének nevezve őket.

Mindezzel ellentétben ott egyáltalán nincs szabadság, ahol kisstílű ügyeskedők, politikai kalandorok, milliárdos vagyonokat összeharácsolók, a magukat törvényen felülállóknak képzelők, vagy éppen gátlástalan hazudozók az arcunkba nevethetnek, mondván szabadság van, azaz nekik mindent szabad. Na nem! Ebből mi, magyar fiatalok, az új nemzedék képviselői, ebből mi nem kérünk! 1848 fiataljai nem azért küzdöttek, hogy 2007 fiataljainak újra az alapvető szabadságjogokért kelljen megküzdeniük. Márpedig, kedves barátaim, nekünk magyar fiataloknak ki kell állnunk szabadságjogainkért, az 1848-as márciusi ifjak emlékéért. Ki kell állnunk, és világos választ kell adnunk, rabok legyünk vagy szabadok.

Mert ne felejtsétek: március 15-e a szabadság és a világos színvallás ünnepe. Már pedig mi szabadságot akarunk! Nem kérünk a szabadságunkat kordon mögé záró hazugságból. Nem akarunk egy ember hazugságainak túszává válni! Nekünk, fiataloknak szembe kell néznünk a valósággal, még akkor is, ha az most oly szörnyűnek tűnik. A márciusi ifjak is szembe néztek és megfogalmazták a 12 pontot.

Követelték a sajtó szabadságát és pártatlanságát. Mi is ezt követeljük!

Követelték a felelős kormányt. Mi is követeljük, hogy a kormány számoljon el mindazzal, amit tett, mondja el nekünk hova tette, mire költötte adóforintjainkat!

A márciusi ifjak követelték a közös teherviselést. Mi is követeljük, hogy az új arisztokrácia ne kiváltságait növelje, ne vegye el az emberek utolsó fillérjeit is, miközben ügyeskedésével újabb és újabb milliárdokat halmoz fel!

48-as elődeink követelték a politikai foglyok szabadon bocsátását. Mi is követeljük, hogy a hatalom ne korlátozza önkényesen alapvető szabadságjogainkat!

Legyen béke, szabadság és egyetértés! Béke lesz, ha lesz igazság. Szabadság lesz, ha a hatalom nem vezényel brutális támadást saját népe ellen. És egyetértés lesz, ha az emberek végre demokratikus körülmények között hozhatnak döntést saját jövőjükről.

Kedves barátaim!

A helyzet most nem túl jó. Vagy mondhatnánk azt is, hogy rossz. Persze tudjuk, hazánk sokszor volt már a maihoz hasonló nehéz helyzetben. De gondoljunk csak bele, ki remélte volna 1848 februárjában, hogy hamarosan felelős nemzeti kormány alakul?! És nézzünk csak körül, hol vannak azok, akik a felettünk aratott győzelmüket oly hangosan ünnepelték! Azok már nincsenek sehol. Mert hol van a mohácsi és a világosi síkon vagy a pesti utcákon menetelő török, Habsburg vagy éppen szovjet birodalom? A szabadság eltipróinak ez a sorsuk, egy idő után már nem lesznek sehol. Ez adjon nekünk erőt és kitartást!

fidesz.hu