Esély vagy veszély?

Nemcsak az új kabinet első éve, hanem második száznapos programja is véget ért december 31-én. Összeállításunkban azt vizsgáltuk, hogy a különböző tárcák és miniszterek hogyan hajtották végre a hétpontos Esélyt a jövőnek! elnevezésű kormányprogramból rájuk háruló feladatokat.

Dátum: 2003-01-02 18:18:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6831
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:59:40.877820, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Úgy tűnik, a Medgyessy-kormánynak csak az önkormányzati választásokig tartott a lelkesedése az újabb száznapos akcióterv betartását illetően. Az első százas olyan "jól" sikerült, hogy néhány vállalást még a következőben sem sikerült befejezni. Az üvegzsebcsomaghoz hasonlóan valószínűleg ez lesz a sorsa a nép ügyvédje intézménynek is, amit a kormány azért hívott volna életre, hogy azok is érvényesíthessék jogaikat, akik anyagi okokból eddig nem tudtak jogászhoz fordulni. A helyhatósági választások előtt még hallhattunk arról, hogy a kabinet az önkormányzatoknak adja a tulajdonában lévő, használaton kívüli ingatlanokat, laktanyákat. A kérdés körül azóta is néma csönd honol. Száz iskola felújítására is kötelezettséget vállalt a kormány, ezenkívül száz kistérség számára egy-egy gépkocsit ígért.

Spórolás osztogatás után

Mivel az ellenzék a választási kampányban azzal vádolt bennünket, hogy nem tartjuk be a szavunkat, az ígéretek teljesítésétől a kabinet hitelessége függ. Ami a kormányprogramban szerepel, meg fog valósulni, és meglesz rá a pénzügyi fedezet - ezzel a lelkesedéssel feszült az újabb száz napnak és a "takarékos" költségvetés elkészítésének László Csaba miniszter. Ám a munka végén bejelentette: "nem ez lett minden idők legjobb költségvetése", hiszen máris több önkormányzat jelezte, hogy elegendő források híján 2003-ban nem tudja kifizetni a tavaly 50 százalékkal megemelt béreket. Az új adótörvény is hagy némi kívánnivalót maga után. "1994 óta ez lesz a legnagyobb adócsökkentés" - jelentette be a miniszter, de a mértékével még Kuncze Gábor is elégedetlenkedett. A személyi jövedelemadó esetében ugyanis a kulcsok nem változtak, csupán a sávok lettek kicsit szélesebbek. A "zuhanásszerűnek" aposztrofált adóteher-csökkenés még a két százalékot sem éri el. A kisvállalkozások adminisztrációs terheit mérsékelni hivatott egyszerűsített vállalkozási adó sem töltötte be a hozzá fűzött vérmes reményeket. Lapzártánkkor becslések szerint - az egyre szigorodó feltételek miatt - a szóba jöhető két-háromszázezer vállalkozó közül mindössze néhány tízezren jelentkeztek át az új adónembe. Annak ellenére, hogy a bevételi értékhatár közben 10-ről 15 millióra emelkedett.

Csillag István a gazdaságpolitikai fegyelmezettség feladásával vádolta az Orbán-kabinetet, miközben saját kormánya két kézzel szórta a pénzt az önkormányzati választások előtt. Az uniós feketepontokat László Csaba kaphatta meg Brüsszelben, ahol fejére olvasták a tagállamok pénzügyminiszterei a magyar költségvetés magas hiányát. Az EU nem híve a költségvetési fegyelem lazításának, valamint a teljesítménytől elszakadó túlzott bérkiáramlásnak.

Az államháztartás egyenlege decemberben már ott tartott, mint a Bokros-csomag előtt, s erre Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa is felhívta a figyelmet. Mondhatnánk, Bokros Lajos talán nem véletlenül kedvenc tanácsadója új pénzügyminiszterünknek. Az üzleti élet és a pénzvilág mindenesetre döbbenten fogadta az önkormányzati választásokat követően bejelentett hírt, miszerint az államháztartás hiánya - az európai uniós számítás szerint - 2002 egészében kilenc százalék, azaz 1500 milliárd forint körül alakulhat. A magas hiány miatt mégsem lett pótköltségvetés: ennek politikai ódiumát 2002 végén a kormány és a koalíciós pártok már nem vállalták.

Csillag lassan csomagol

Nem az a kérdés, mennyire harcolunk a járdáért, hanem az, hogy mennyit építünk - idézte kedvenc humoristáját egy interjúban Csillag István. A gazdasági minisztérium első embere ugyanakkor elfeledkezett arról, hogy Hofi Géza szavai akár az autópálya-építésekre is vonatkozhatnának. Ősszel valóságos számháború robbant ki, mivel a tárca által három változatban elkészített munkaanyag szerint optimális esetben évente 100 kilométernyi autópálya épülhet Magyarországon. Az akkor még pesszimistának hitt változat viszont csupán 59 km új autópályával számolt a következő négy évre. Ennek előkészítése is legalább 92 milliárd forintot igényelne 2003-ban.

Az MSZP felhördült, mivel Kovács László pártelnökként még 800 kilométernyi új sztrádát ígért a ciklus végére. Majd több hétig arról szólt a vita, hogy ebbe vajon a már meglévő autópályák is beletartoznak-e vagy sem. Az SZDSZ kivételesen egyetértett koalíciós partnerével, s kitartott amellett, hogy az autópálya-építési tervet teljesíteni kell, ezért papíron rögvest el is indította a 2015-ig tartó Sztráda expressz útfejlesztési programot. Az ellenzék szerint viszont már az is nagy eredmény lenne, ha a kormányprogramban szereplő 830 kilométerből évente legalább 50-60 km elkészülne. A költségvetés által ez évre tervezett 79 milliárd forint azonban csak a megkezdett szakaszok munkálataira, illetve a meghirdetettek előkészítésére elég.

Télen újabb fordulatot vett a nyár óta tartó botránysorozat. Kiderült, hogy a soron következő M7-es, M70-es és M3-as autópálya-szakaszok közbeszerzéssel történő megépítéséért 19 milliárd forinttal többet kérnek a cégek az első száz napban meghirdetett meghívásos pályázati hajcihőhöz képest. Így 109 milliárd helyett összesen 128 milliárd forintba kerül a 61 kilométernyi autópálya, azaz mindössze hárommilliárd forinttal lesz olcsóbb, mint ha a Vegyépszer folytathatná a munkát. (László Csaba is azzal számolt, hogy a közbeszerzési pályáztatás révén legalább 15-20 százalékkal csökkennek az útépítés költségei.) A közbeszerzés miatt máris több hónapot csúszott az építés. A tenderen a Vegyépszer nem indulhatott (pedig talán engedett volna az árajánlatából) a megszabott feltételek miatt. Az előző kormány idején a jelenlegi kormánypártok azért támadták a Vegyépszert, mert szerintük túl drágán dolgozott. December elején Csillag fölavatta az M3-as 65 km-es új szakaszát, melynek építését még az Orbán-kabinet alatt kezdte el a Vegyépszer.

A minisztérium más területen sem számolhat be sikerekről. A gazdasági tárcának december 31-ig különböző csoportokra és országokra kellett volna összeállítania befektetési csomagot, mellyel öt egyetemi város köré befektetői gyűrűt lehetne kiépíteni. Egyelőre nincs hír arról, hogy ez elkészült volna. Meglehetősen kevés konkrétumot lehet tudni az Okos Magyarország elnevezésű befeketetésösztönző csomagról is. Eredetileg január elsejével indult volna a program, a pályázati kiírásnak azonban sehol sincs nyoma, mint ahogy a technológiai felzárkóztatási beruházási hitelprogramnak sincs, amely hosszabb lejáratú kölcsönöket tenne elérhetővé a kis- és közepes cégek számára a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül. Így a forrásszűkében lévő gazdálkodók - Széchenyi Terv híján - továbbra is csak a lottó ötösben reménykedhetnek.

Nagyigyes és papinap

Némi túlzással az önálló épületbe történő költözést nevezhetnénk a foglalkoztatáspolitikai minisztérium legnagyobb fegyvertényének a második százas táv alatt. Bármilyen hihetetlen, szeptember elejéig a hivatal négy különféle postacímen, négy más - a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási és a volt szociális - minisztérium helyiségeiben működött, munkatársai pedig hónapokig találgatták: valójában mi is a munkahelyük. Ennek ellensúlyozására Kiss Péter "tárca nélküli" miniszterhez méltó teljesítményt nyújtott. Gyakori és terjedelmes sajtónyilatkozataival igyekezett leplezni a tényt, hogy a hivatal munkatársainak száma nem éri el a tíz főt. Szeptemberben aztán beköltözött a tárca az Alkotmány utcai épületbe, a miniszter szereplési hajlandósága azonban nem hagyott alább. Igaz, rossz nyelvek szerint a politikus szóáradataiból kevés konkrétum hüvelyezhető ki.

Ami biztos: november elsejétől a nagyszülők is választhatják a gyest. A polgári kormány által bevezetett ellátáshoz képest csupán annyi a változás, hogy az nem a nyugdíj helyett, hanem amellett jár. Teljesen új az a kedvezmény, amelyet december elsejétől a "kispapák" vehetnek igénybe: az újszülött édesapja gyermeke két hónapos koráig öt munkanap pótszabadságra jogosult.

A tárca a második száz nap során több program elindítását is kezdeményezte, így a felnőttképzést, a távmunkahely-teremtést. Konkrét eredményekről azonban nem tudunk beszámolni. Az élethosszig tartó tanulás tetszetős elképzelését és az egymillió átképzett munkaerő célkitűzését gyengíteni látszik, hogy a felnőttképzés áfabesorolása nullakulcsosból a 25 százalékos mérték alá került, s ez a tanfolyamok jelentős drágulását hozta.

Bár egyik "száznapos" sem tartalmazta, jelentős változások történtek a honi munkaerőpiacon. Látványosan megindult az a folyamat, melynek során az olcsó, betanított munkaerőt foglalkoztató multinacionális vállalatok bezárják magyar gyáraikat és keleti irányban távoznak. Szakértők szerint a szakszervezeteknek és a magyar munkaügy képviselőinek keményebben kellene kiállniuk a munkahelyek megtartásáért. Példaként az előző kormány és a Danone esetét említik. A győri cég a sikeres megállapodás következtében máig hazánkban termel.

Alap a svéd modell?

E = D + D. No nem a relativitáselmélet újszerű megközelítéséről van szó, hanem a "tudásalapú társadalom" megteremtésén lankadatlanul fáradozó informatikai miniszter fogalmazta meg imigyen ars poeticáját. A képlet fordítása Kovács Kálmán olvasatában a következő: beléptünk az elektronikus korba, amely a digitális formában rögzített, s mindenki számára hozzáférhető kultúra és a demokrácia együttes uralmával jellemezhető. E gondolat jegyében ébredt fel több hónapos Csipkerózsika-álmából a minisztérium, s jogelődje, az Informatikai Kormánybiztosság (IKB) szapulása közepette megkezdte a pályázatok kiírását. Októberben hatmilliárd forint értékben hirdetett meg internet-hozzáférési programokat az önkormányzatok, a levéltárak, a múzeumok, a könyvtárak, a gyermekotthonok, a védőnői hálózat és a pedagógusok számára. További egymilliárdot szánnak a Nemzeti Digitális Archívum létrehozására, 500 milliót pedig a távmunkahelyek létesítésére.

Az utolsó pillanatban hirdették meg a pályázatokat, hisz már mindenki attól tartott, hogy a 2002-ben még elkölthető - becslések szerint - mintegy 20-23 milliárd forint felhasználatlan marad, s a pénzügyminiszter teszi rá a kezét. Kisebb szépséghiba, hogy a pályázatok valójában az IKB korábbi pályázatainak másolatai, néhány új elemmel tarkítva. Nincs híján azért az "eredeti" gondolatoknak a szaktárca: a tömeges számítógéphez jutást a svéd modell alkalmazásával kívánja elérni. Szakmai berkekben nem is találják rossz gondolatnak a munkáltatótól közterhek fizetése nélkül kapott és kétéves amortizáció után a munkavállaló tulajdonába jutó PC-vásárlás mintáját, illetve a széles sávú internetfejlesztés támogatását. Az elképzelést azonban nem ártana magyarosítani, mivel felmérések szerint a lakosság jelentős része számára teljesen érdektelen az internet, így nem biztos, hogy fizetésemelés helyett örömmel fogadja az otthonába telepített számítógépet.

Akiket viszont valóban érdekel a világháló, azok szeptember óta csak jóval drágábban hódolhatnak szenvedélyüknek, miután a Matáv megszüntette kedvezményes díjcsomagjait. A minisztérium által adott hárommilliárd forintnyi támogatás nem tudott javítani a betárcsázós internetezők helyzetén. Nem sikerült megvalósítani a program második pontját sem, melyben a kabinet a középiskolások számítógép-kezelői alapvizsgájának díját vállalta át.

A kormányváltás óta eltelt időszak egészéből is az a tanulság szűrhető le, hogy Kovács Kálmán tetszetős víziói mögött egyelőre nem áll tartalom, a tárca pont azokon nem tud segíteni, akiken leginkább kellene. Talán a 2003-ra meghirdetett Neumann-évben minden jobbra fordul, hiszen ha minden igaz, 110 milliárd forintot lehet majd informatikai fejlesztésekre költeni. Pénz tehát lesz, csak jó ötletek kellenének.

Az egyik sír, a másik zokog

Üdvös lenne, ha Németh Imre miniszter úr tettvágya és problémaérzékenysége végre a hivatalokra is átterjedne - véli Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkárhelyettese. Ugyanis mind az almával, mind pedig a kukoricával kapcsolatos legfontosabb rendeletek meglehetősen későn születtek meg az agrárminisztériumban (FVM). A búzatermelőknek például a "száznapos" nyári aszály után az intervenciós felvásárlás késlekedése okozott újabb károkat. Az előbbi 12, az utóbbi 2-3 milliárd forintos veszteséget hozott. Az FVM ígérete szerint a felvásárlásnak még szeptember 15-én el kellett volna indulnia. Annak ellenére, hogy az egyik érdekvédelmi szervezet augusztus 15-ét javasolta kezdési időpontnak, a tárca végül csak október 15-ét követően hirdette meg az "intervenciót". Így a termelők kénytelenek voltak nyomott áron értékesíteni termésüket, ami milliárdos árbevétel-kiesést jelentett számukra. "A termelők, ahelyett, hogy támogatást kaptak volna, még veszteséget is kénytelenek voltak elkönyvelni a tárca miatt."

A "60 milliárd forintos" adósságkonszolidációt és az elemi károk kifizetését november közepére ígérte a miniszter. Valós kifizetésekre azonban (mint ahogy a Földet életjáradékért program elindítására) még december végén sem került sor. A gazdálkodók eladósodottságát egyébként először az Orbán-kabinet kibontakozási programja igyekezett csökkenteni, melynek keretében összesen 40 milliárd forintos adósságot fizettek vissza a bankoknak a termelők helyett. Ehhez képest adósságrendezésre most csak 45 milliárdot szán a tárca, 15 milliárdot a károk kifizetésére különített el.

Az már bizonyos, hogy a rendszerváltás vesztesének számító mezőgazdaság az EU-csatlakozásnak sem lesz a nyertese. A vesztesek közé elsősorban a sertés- és a baromfiágazat tartozik majd. Az egy-két szarvasmarhát tartó gazdák pedig akár fel is hagyhatnak a tejtermeléssel, mivel csak az extraminőségű tejért fizetne Brüsszel. Ráadásul Magyarország - noha tejtermelése jelenleg meghaladja a 2,1 milliárd litert - az uniótól csak 1,9 milliárd liternél valamelyest többre kapott kvótát, az eredetileg tervezett 2,8 milliárd literrel szemben. Az anyajuh tartására vonatkozó magyar igényt sem fogadta el az unió, mint ahogy a durumbúza esetében 11 ezer hektárral szemben csak 2500-at, a zöldség- és gyümölcstermesztés esetében tízezer hektár helyett alig kétezret látott elfogadhatónak.

Miközben az uniós gazdák évente 70 ezer forintnak megfelelő támogatást kapnak hektáronként Brüsszeltől, addig a magyar termelőknek be kell érniük a közvetlen kifizetés 25 százalékával, azaz 17 500 forinttal. Igaz, ezt a kormány 30 százalékkal, mintegy húszezer forinttal megtoldhatja (erre az unió nagyvonalúan áldását adta). Szakértők szerint a "saját zsebből" történő kiegészítés semmit sem old meg, mivel a vidékfejlesztéstől von el forrásokat. Joggal mondta az uniós megállapodásra Jakab István, a Magosz elnöke: "az egyik szemem sír, a másik meg zokog".

Noha a hivatalos kommunikáció szerint szinte százszázalékosan, pontról pontra teljesülnek a száznapos programok, s Csillag István szerint a kabinetnek akár ötszáz napra kész gazdasági programja is van, a Medgyessy-kormány mégsem hirdetett újabbat 2003-ra. Vajon elfogyott a pénz a kétszáz napos tündöklés után? Vagy már nincsenek használható ötletek, hiába rohannak Moszkvába segítségért minden száz nap végén a szocialisták? - teszik fel a kérdést a kíváncsi ellenzékiek. A diadalmenet után nyilván nem lenne jó végkicsengése, ha a kormánynak egy újabb csomagban az elmaradt áremelkedéseket, a bérek befagyasztását és az állami vállalatok piacra dobását kellene most már hivatalosan is bejelentenie. Pedig ezt a programot valószínűleg sikerülne tökéletesen teljesítenie.

Heti Válasz-összeállítás, 2003. 01. 03.