Kövér László beszéde a Fidesz 19. születésnapján

Dátum: 2007-03-30 19:11:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=74784
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 01:53:59.511252, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Kedves alapító barátaim, tisztelt hölgyek, urak, meghívott vendégeink!

Szeretettel köszöntöm mindannyiukat, köszöntelek benneteket a Fidesz, a Fiatal Demokraták Szövetségének 19. születésnapján.

Nem tudom, hogy mennyire figyeltetek a dalra, a zenére, a szövegre, ami itt bevezetésképpen a beszélgetések aláfestéseként elhangzott, ez a Fehér babák takarodója című Cseh Tamás lemezről való 1979-ből, amikor speciel az én korosztályom éppen előfelvételisként volt katona. És ez a hatodik dal az A oldalról azt írja róla a borító: Ten Years After a címe, amiben a TF-nek, azaz a Tékozló fiúnak 1969-ben megvilágosodása támad. Tisztán látja magát 1979-ben, az adott pillanatban, kiabál a sötétben, mert a mosókonyhában nincs villany, csak az utcai neonok fénye szűrődik be hozzá, és elhatározza, hogy minden másként lesz, nem úgy, ahogyan mutatkozik.

Kedves Barátaim!

Ha figyelemmel kísértétek a Fidesz történetét, akkor tudjátok, hogy ez egy rendhagyó születésnap - ebben a formában, ahogy itt most mutatkozik -, mert eddig mindig a Bibó István Szakkollégiumban, a Ménesi út 12. alatt gyűltünk össze a gyerekeink társaságában, hogy felszeleteljük az ünnepi tortát, ők elfújják előtte a gyertyát, utána pezsgő, meg gyümölcslé, meg mi - egyebek mellett -, hogy koccingassunk, beszélgessünk arról, hogy az elmúlt egy esztendőben mi történt azokkal az emberekkel, akik a Fiatal Demokraták Szövetségét létre hozták.

Mi történt azzal a 37 fiatal értelmiségivel, főiskolással, egyetemistával - pontosabban, akik abból megmaradtak - köreinkben. Mi történt az elmúlt egy esztendő alatt.

Miután gondolkodtunk, hogy hogyan kellene az idei születésnapot megtartani, rájöttünk, hogy tulajdonképpen nem érdemes ezt a sort folytatni, annál is inkább, mert a fiatal demokraták alapító tagjainak a gyerekei lettek immáron fiatal demokraták - mi magunkat sajnos innentől kezdve már ennek nem nevezhetjük -, és ők már maguk szervezik a programjaikat, nem szívesen szolgálnak statisztaként, vagy kulisszaként az öregeknek az ünnepségeihez.

Tehát úgy gondoltuk, hogy akkor most valami mást csináljunk. És közben eszünkbe jutott az, hogy elmulasztottunk egy nagyon fontos másik kerek dátumot megünnepelni ezelőtt két esztendővel, 2005-ben, ugyanis 2005-ben volt a szarvasi diáktábornak - a szakkollégiumok úgynevezett negyedik nyári országos találkozójának - az évfordulója.

Ez a tábor ez nem egy akármilyen köznapi értelemben vett diák-összejövetel volt, hanem a monori találkozóval zajlott egy időben. Erről valaki hallott valamit "harangozni". Pontosabban ugyanazon a nyáron volt egy teljes mértékben, hát, ha nem is illegális, de legalábbis a rendszer által nem engedélyezett gyülekezet. Akkor jött össze mintegy 200 egyetemista, főiskolás fiatal értelmiségi az ország különböző egyetemeiről, főiskoláiról, hogy megvitassa az akkor a hatalom által tabunak minősített témákat. Azokat a témákat, amelyek leírták Magyarország akkori válsághelyzetét, legalábbis a mi fogalmaink szerint, akkori válsághelyzetét.

Ha valaki valamiféle összefüggést látna aközött, hogy akkor sem volt válság - és ezt Kádár elvtárs világosan megmondta -, meg ma sincsen válság, akkor ez puszta véletlen egybeesés lenne. Mindenesetre talán a véletlenek a sora itt véget is ér.

Nem véletlenül választottuk témául ugyanazokat a témákat a mai konferenciához, "minikonferenciához", beszélgetéshez, mint annak idején. Számot is akartunk vetni, a magunk 19 eltelt esztendejével hova jutott a Fidesz, a Fiatal Demokraták Szövetsége, hova jutottak azok az akkori alapítók, akik adott esetben nem lettek parlamenti politikusok, talán még helyi politikusok sem, hanem a maguk szakmájában, a maguk tudományában alkottak valamit, tettek valamit az ország érdekében. Meg hát hova jutott az ország ugyanezen idő alatt. Hova jutott az elmúlt 19-22 esztendő alatt.

Ezek a témák a következők voltak - és majd az általam felsorolt sorrendben, nem az akkori, 22 évvel ezelőtti sorrendben fognak következni, itt két-két előadónk fog majd beszélni, kapcsolódván a régi témamegjelöléshez -: először a határon túli magyarok kérdése kerül sorra. Szegénység, környezetvédelem, modernizáció, műszaki elmaradottság - így szólt a 22 évvel ezelőtti cím. Ma ettől egy kicsit rugalmasan elszakadva inkább a mai gazdasági állapotainkról lesz szó. És a Jog, autonómia, kisközösségek címet viselte az utolsó - ahogyan én visszaemlékszem -, akkor a legizgalmasabb témakör.

1985-ben ez az - nyugodtan nevezhetjük így most már - értelmiségi találkozó, amely nem volt semmivel sem kevesebb, alacsonyabb rangú, mint bármely más, akkor tájt szervezett találkozók, legfeljebb -bizonyos értelemben hála Istennek haszonnal - kevesebb figyelem övezte mindenki részéről.

Ez egy felkészülés állomása volt, a szakkollégiumunkban összeverbuválódott fiatalemberek felkészülése - mi legalábbis így fogtuk fel - az értelmiségi szerepre.

Ha megengeditek, megengedik, felolvasnék egy rövid bekezdést abból a megnyitó beszédből, ami akkor azt a szakkollégiumi tábort megnyitotta (mintegy merő véletlenségből az is az én számból hangzott el, de ez nem akar itt önreklám lenni). Tehát idézem: "Mi, akik most itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezetői pozícióban találjuk magunkat, akár tetszik ez nekünk, és az előttünk járóknak, akár nem. Feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkákkal egyének, csoportok, s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk. S ahhoz, hogy eközben minél kevesebbet hibázzunk, az első lépés annak a valóságnak a megismerése, amelynek mi is részesei vagyunk".

Huszonkét évvel ezelőtt, 1985-ben, készülvén az értelmiségi szerepre, - valaki félre ne értse -, egyikünk sem akart sem milliárdos, sem pedig parlamenti képviselő lenni. De akkor még ezt nem tudtuk. Akkor már készültek azok a forgatókönyvek, azok - a hogy is mondjam - receptkönyvek, azok az untatók, hogy hogyan kell milliárdosnak lenni. Csak éppenséggel akkor ez nem került a mi kezünkbe, miként a lehetőség sem, hogy magunk kitaláljuk ezt.

És természetesen parlamenti képviselők sem akartunk lenni, mert - akár hiszik, akár nem - 1985-ben fogalmunk sem volt arról - nekünk nem volt fogalmunk arról -, hogy öt év múlva úgynevezett rendszer, módszer, gengszter, ahogy tetszik, kinek ízlése szerint, váltás lesz. Mi egyszerűen csak olyan értelmiségiek akartunk lenni, akik nem mindössze felsőfokon képzett szakmunkásai ennek az országnak, hanem akiknek a Bibó értelemben vett szociális felelősség is valamilyen értelemben a sajátja. Az a szociális érzék, amiről Bibó írt.

Olyan értelmiségi generáció, nemzedék tagjai szerettünk volna lenni, ami valamilyem módon - természetesen pozitív értelemben - rajta hagyja majd a keze nyomát, a munkája nyomát ezen a társadalmon.

És most itt vagyunk, mondhatnám Cseh Tamással ismét, gyermekeink lettek fiatal demokraták, ahogy mondtam, mi pedig középre kerültünk, az országnak korban legalábbis törzse lettünk. Az a generáció, amelyik immáron egyszerre visel felelősséget a múltért, és még a jövőért, már a múltért, és még a jövőért. Egyszerre viselünk felelősséget szüleink, mondjuk így, hogy nyugodt körülményekhez képest talán még nyugodttá tehető öreg koráért, és a gyerekeink jelen pillanatban fogyatkozó életesélyeiért, perspektíváért.

És azért vagyunk itt, hogy most ne csak emlékezzünk, ünnepeljünk, örüljünk egymásnak, hanem hogy bizonyos értelemben megtegyük megint a mai korban az első lépést a valóság megismerésén keresztül ahhoz, hogy hamarosan - akár tetszik ez nekünk, akár nem, akár tetszik ez másoknak, akár nem -, mikor visszavesszük a cselekvés fonalát, eszközeit a kezünkbe, akkor tudjuk, hogy milyen irányba induljunk el.

Én megköszönve a figyelmeteket idáig, mindannyiotoknak, mindannyiuknak, hogy elfáradtak ide, hadd kérjem mindjárt - áttéve a szerepemet immáron a konferensszié műsort közlő szerepébe -, megkérném első két előadónkat, hogy a határon túli magyarság jelen ügyeinek jelen állásáról, nemzetpolitikánk jelen állásáról, meg kibontakozási lehetőségeiről osszák meg gondolatainkat velünk.

Az első előadó Németh Zsolt lesz, a második pedig Durai Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető elnöke, és majd talán fel fog tűnni, hogy minden témában igyekeztünk úgy a felszólalókat, előadókat kiválasztani, hogy egy legalább a kettő közül abból a körből kerüljön ki, amelyik 1985-ben elindult. Úgyhogy az első olyan tabutéma - aminek tulajdonképpen még nem lett volna szabad hangot kapnia annak idején - a határon túli magyarok ügye, és kérem Zsoltot, hogy tartsa meg az expozéját.

fidesz.hu