Pluralizmusról álmodtunk

A Heti Válasz a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökét arról kérdezte, meghívják-e Medgyessy Pétert országértékelő beszédet tartani, miért gondolja, hogy az unió erőteljes ellenőrzése védelmet nyújthat a hazai demokratikus vívmányoknak, és miért támogatja az uniós csatlakozást, ha a feltételeket egyébként maga sem tartja fairnek.

Dátum: 2003-01-10 08:25:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6900
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:00:02.112395, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Meghívják Medgyessy Pétert, hogy tartson a Vigadóban országértékelő beszédet?

- Nem hinném, hogy erre sor kerülne.

- Pedig mostanában gyakran szegezik önnek ezt a kérdést.

- Mintha zavarba jönnénk attól, hogy azt mondjuk: Medgyessy Péternek nem rendezünk ilyet. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület civil szervezet, amelynek értékrendje soha nem volt titkos. Egyik célja, hogy a polgári oldal politikusainak lehetőséget nyújtson a megszólalásra. Orbán Viktor biztos, hogy megkapja ezt a lehetőséget, és él is vele.

- Kétfajta politikus van: az egyik alkalmazkodik, a másik változtatni akar - ezt a mondatot öntől idézem. Nem tévedett? Talán pontosabb lett volna azt mondania, ennek a két szándéknak minden politikusban jelen kell lennie.

- Annyira egyetértek, hogy ez volt a válaszom egy konferencián. A politika művészete abban áll, hogy az adott helyzetben a politikus megtalálja a változtatás és az alkalmazkodás legkedvezőbb arányát.

- Egyetért azzal, hogy a választási kudarc egyben azt is jelzi: a Fidesz jó pontokon és szerencsés kézzel próbált változtatni, ám az alkalmazkodás gyenge pontja volt?

- Lehet vitatkozni azon, hogy az előző kormány túl sokat akart-e változtatni vagy sem. Jobban kellett volna-e igazodnunk a mindennapi emberek vágyvilágához, törekvéseihez, gondolataihoz. Ebben az is benne rejlik, hogy jobban megértessük a mondanivalónkat velük, mert ez is egyfajta alkalmazkodás ahhoz a realitáshoz, amit egy adott ország többsége egy adott helyzetben képvisel.

- Igazuk lehetett azoknak, akik arra hívták fel a figyelmet: a Fidesz a kampányában elfeledkezett a rendszerváltozás veszteseiről?

- Valóban, a rendszerváltozás kétségtelenül nagyszámú vesztese számára a ragyogó jövőkép felfestése nem mindig vonzó, amikor mindennapi anyagi gondokkal küzd. A mi célunk éppen az volt, hogy a leghátrányosabb helyzetűek közül mind többen kerüljenek be a középosztályba. Annak örülök a legjobban, hogy végül is ez sikerült, ezért volt Széchenyi-terv, ezért emeltük fel két és félszeresére a minimálbért - aminek előnyeit legalább másfél millió ember élvezhette a családtagokkal együtt -, ezért csökkentettük igen jelentősen a munkanélküliséget, az inflációt, hiszen ez a szegény emberek adója.

- Az elmúlt év egyik fontos tanulsága, hogy a szocialisták eltanulták a Fideszt 1998-ban győzelemre segítő kommunikációs taktikát. Még az önmeghatározásuk is erre utal: a nemzeti közép kormányának nevezik magukat.

- A politikai élet régi jelensége, hogy a szavakért is harc folyik, de vannak bizonyos kifejezések, amelyekre a politikai szerkezet épül - például a másik felet megjelölő szavak -, ezeket pedig nem elegáns átvenni. Ha a kormány úgy akar viselkedni, mint egy nemzeti középkormány, tegye. A legnagyobb örömmel fogom üdvözölni, ha abbamaradnak a számonkérések, a rágalomkampányok, a tisztogatások. Ilyen tartalmi politikával semmi bajom nem lenne, mással van.

- A választási vereség komoly próbatételnek bizonyult. Mi marad életben abból a hátországból, aminek a megteremtésére az Orbán-kormány az elmúlt négy évben kísérletet tett?

- Szerintem jelentőset léptünk előre. Érdekes, hogy a másik fél ezeket a nem mindig sikeres kezdeményezéseket is ellenérzéssel szemléli. Számomra ez azért különös, mert a rendszerváltozás idején arról álmodtunk - ma már a kifejezést is alig használjuk, de akkor ez volt az egyik kulcsszavunk -, hogy pluralizmus legyen. Ez nemcsak a pártok többszínűségét jelentette, hanem a civil szervezetekét, a médiáét, a nyilvánosságét is. Az első tizenkét esztendőben a politikai szerkezet terén ez hiánytalanul megtörtént, de a többi területen nem sikerült. Most erre történik kísérlet, és ennek mindkét oldal örülhet. A média minőségét is javítaná, ha valódi lenne a pluralizmus, és egyes orgánumok megpróbálnának felülemelkedni a párt- és ideológiai kötöttségeken.

- A folyamatok nem ebbe az irányba hatnak.

- Most abban a szakaszban vagyunk, amikor mindenki a saját hadállásait erősíti. A függetlenséghez meg kell teremteni a minimális egyensúlyt.

- Ha az előző évről beszélünk, nem kerülhetünk meg egy helyet és egy dátumot. Április 13-a, Kossuth tér, több százezer vagy akár egymillió ember, majd a polgári körök megalakulása.

- Az ember harmóniára törekszik, és ha érzi, hogy valahol nincs egyensúly, azt nem tartja méltányosnak. Az egyensúly hiánya aktivizálta az embereket. Pozitív az is, hogy óriási intellektuális tartalék van a polgári körökben. Mi gyengék voltunk, a számunkat, intellektuális hátterünket tekintve. A jelenlegi ellenzéki pártoknak szervezetükben is erősödniük kellene. Ez is az év egyik tanulsága: már nem lehet választási pártokkal sikereket elérni. Erős szervezetekre van szükség.

- Az utóbbi hónapokban az MDF többször került a címlapokra. Előfordult, hogy az MSZP-vel szavazott, és máshogy ítéli meg az EU-csatlakozás feltételeit, mint a Fidesz.

- Az egyesület 1995-ben, a megalakulásakor a polgári szövetség létrejöttét akarta kívülről segíteni. Régi hagyományként most sem akarunk egyik párt mellett vagy ellen állást foglalni a polgári oldalon, nagyon vigyázunk arra, hogy ehhez tartsuk magunkat. Ugyanakkor alapkérdésnek tekintem, hogy a legfontosabb ügyekben egység legyen, és a polgári pártok találják meg az együttműködés lehető leghatékonyabb formáját.

- Az egyesület elnökeként úgy látja, hogy szerepet kellene vállalniuk? Konfliktus alakult ki az MDF és a Fidesz között? Közvetítésre van szükség?

- Szó sincs róla. Konkrét politikai kérdések egyébként sem szerepelnek az egyesület témái között. Visszatérve az uniós csatlakozásra, az éles belpolitikai vita helyett egyrészt valós és tárgyilagos képet kellene adni az embereknek a létrejött megállapodásról, másrészt be kellene látni, hogy az EU - saját szempontjából - az általa korábban vártnál kedvezőbb megállapodást kötött. Ezt a világsajtó is egyértelműen jelzi.

- Vagyis olcsón megúszták.

- Maga a költségvetési biztos, Schreyer asszony szögezte le Koppenhága másnapján, hogy a bővítés olcsó lesz. Világos, hogy az egy főre eső támogatás tekintetében a tagjelöltek messze elmaradnak a jelenlegi tagállamok mögött, jóllehet a régiek közül a legkevésbé tehetősek is sokkal gazdagabbak, mint az újak. Az első három évben mi körülbelül negyven százalékát kapjuk meg annak, ami egyébként az általános szabályok alapján megilletne bennünket, ugyanakkor a kötelezettségeknek - a 2004-es töredék évtől eltekintve - száz százalékig meg kell felelnünk. Ezt nem tartom tisztességes megállapodásnak. A dolog itt kezdődik, és nem ott, amiről a vita folyik, hogy Koppenhágában az utolsó este még mit lehetett volna elérni. Valamivel jobb eredményt el lehetett volna érni, de nem ez a lényeg. Nem kívánok erről sokat beszélni, mert nem szeretném, ha ezeket a nyilvánvaló tényeket a belépésről szóló népszavazás előtt a csatlakozás ellen használná fel bárki is, de ettől ezek még tények maradnak.

- Az ellenzéki politikusok kényesen ügyelnek az egyensúlyra: nem hallgatni el a hátrányokat, de hangsúlyozni, hogy a csatlakozás nemzeti érdek.

- Meg is történik. Európa egyesülése álom, ami most megvalósul, ennek a történelmi súlyát mindenki érzi. Ugyanakkor nem helyes azt mondani, hogy a hatalmas történelmi lehetőség miatt a kialakult feltételeknek is örülni kell. Ez két különböző dolog. 2004. május 1-je meghatározó nap lesz Európa történetében, de ettől függetlenül lehet és kell is arról beszélni, az egyetemes Európa érdeke lett volna, hogy az újraegyesítést tisztességesebb feltételekkel hajtsuk végre. Nem kellett volna az unió történetében először úgy dönteni, hogy az új tagok lényegesen kedvezőtlenebb elbánást kapjanak, mint a jelenlegiek.

- Külügyminiszterként is láthatta már, hogy a folyamatok ebbe az irányba haladnak.

- A költségvetésnél nem ez volt a helyzet, hiszen tavasszal még arról tárgyaltunk az Európai Unió Bizottságával, hogy csökkenteni fogjuk-e a befizetéseinket, vagy inkább visszatérítést kapunk. A Bizottság azt is jelezte, hogy számára a költségtérítés (a "refund") volna célszerűbb. Később a tagállamok úgy döntöttek, hogy sem csökkentés, sem visszatérítés nem lesz. Ilyen megoldásra korábban nem volt példa, ésszerű magyarázat sincs rá. A kérdést végső soron úgy kellett feltenni: akarjuk-e az első három évet ilyen kedvezőtlen feltételekkel, vagy csatlakozzunk később. Meggyőződésem, hogy jobb most így elkezdeni, és majd három év után kiegyenlíteni az egyensúlyhiányt. Ez a választás helyes, de mit sem változtat azon, hogy az egyenlő elbánás elvén csorba esett, az újak hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint a régi tagok. 2007 után majd fokozatosan érvényesül az egyenlő elbánás elve, akkor már kedvezőbb lesz a helyzet, de egyes pozitív folyamatok, reméljük, addig is elindulnak.

- Ön szerint tartani kell attól, hogy a csatlakozás vesztesei között többségben lehetnek a polgári oldal támogatói? Például a családi gazdaságok?

- Van ennél fontosabb szempont is. A polgári oldalnak alapvető érdeke a csatlakozás, mert ez biztosítékot ad arra, hogy az a politikai kultúra megerősödik, amit ma kétségtelenül - minden tökéletlensége ellenére - a nyugati országok képviselnek. Márpedig ezen a téren vannak súlyos aggodalmaink. A leghatékonyabb ellenszer Magyarország uniós tagsága.

- Az unió mint belpolitikai ellenszer?

- A jogállam működése terén nincs minden rendben. Utaltam már a számonkérésekre és a politikai tisztogatásokra, de gond van az emberi jogok tiszteletben tartásával, a nyilvánosság egyensúlyával és ellenőrző szerepével is. Alapvetően érdekeltek vagyunk a csatlakozásban, mert a jelenlegi tendenciák azt az aggodalmat keltik, hogy ha nincs erős ellenőrzés, akkor a magyar demokrácia nem biztos, hogy jó irányba fejlődik.