A Don-kanyar

Hatvan éve, 1943. január 12-én indult a második világháború keleti frontján a szovjet hadsereg voronyezsi-harkovi hadászati támadó hadművelete, amely a sztálingrádi művelet északi folytatását képezte, s amely a Don-kanyarban alig két hét alatt megadta a kegyelemdöfést a 200 ezres 2. magyar hadseregnek.

Dátum: 2003-01-10 14:09:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6908
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:00:04.986160, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A magyar veszteség összesen 147 971 fő volt, ebből csupán 30 ezer katona és munkaszolgálatos esett hadifogságba, a többiek harcokban elestek, súlyosan megsebesültek, megfagytak vagy eltűntek. A 2. magyar hadsereg maradványait a felszerelés megmaradt alig 20 százalékával 1943. január 24-én kivonták az arcvonalból.

Az előzményekhez tartozik, hogy amikor a német csapatok 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, Hitler Erdmannsdorff budapesti német követ útján levelet küldött Horthy Miklós kormányzóhoz és azt a reményét fejezte ki, hogy Magyarország mindent elkövet a német győzelem érdekében. Másnap Magyarország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Moszkvával. Június 26-án emberáldozatokat követelő bombatámadások érték Kassát, Munkácsot, Rahót. Bárdossy miniszterelnök, jóllehet megkapta Krudy Ádám repülőezredes, kassai repülőtér-parancsnok jelentését, amelyben azt állt, hogy a bombatámadásokat német repülőgépek hajtották végre, június 27-én a parlamentben a bombázásra hivatkozva bejelentette a hadiállapot beálltát Magyarország és a Szovjetunió között.

1941. december 7-én Budapest hadiállapotba került Angliával, december 12-én az Egyesült Államokkal.

Az eredetileg 168 ezer fős 2. magyar hadsereget 1942 tavaszán német kérésre állították fel. (Formális szövetségi szerződés nem kötötte Magyarországot Németországhoz.) Egységei 1942. június 28-án kapcsolódtak a német Dél Hadseregcsoport támadó hadműveletébe, gyorscsoportja július 8-án elérte a Don folyót, részt vett az úgynevezett hídfőcsatákban, amelyek a Don jobbpartján levő szovjet hídfők felszámolását célozták. Szeptember 15-én megkezdték a téli állások kiépítését a 208 kilométeres voronyezsi frontszakaszon.

A magyar seregtestet a 2. német tábori hadsereg hadműveleti alárendeltségébe utalták, ennek parancsnoka von Weichs altábornagy volt. A magyar veszteségek már 1942 októberéig elérték halottakban és sebesültekben a 30 ezer főt.

A kétszázezresre növelt 2. magyar hadsereg parancsnoki tisztét Jány Gusztáv vezérezredes, titkos tanácsos töltötte be, aki már az első világháborúban vezérkari tiszt volt, majd hosszabb ideig a Ludovika Akadémia parancsnoka, a kormányzó katonai irodájának vezetője. Már az erdélyi bevonuláskor ő állt az Észak-Erdélyt birtokba vevő magyar haderő élén. A Don jobbpartjától 30 kilométerre 1942-ben létesített törzsszállás kilenc könnyű hadosztály és az ezeket összefogó három hadtest működését irányította az előnytelenül hosszú védőkörletben, ahol Jány már 1942 októberétől számított nagyobb erejű szovjet támadásra, de Hitler és a német hadvezetés nem. A német katonai vezetés a 2. magyar hadseregre 27 ezrednek megfelelő védelmi vonalat bízott, Jánynak viszont e feladat ellátásához mindössze 18 ezrede volt.

A magyar arcvonalszakasz előtt 1942 decemberében a 40. szovjet hadsereg, a 3. páncélos hadsereg és a 18. lövészhadtest helyezkedett el a Don túlsó partján. A szovjet támadás 1943. január 12-én délelőtt, mínusz 35 fokos hidegben kezdődött Urivnál. Magyar katona akkor első ízben látta támadásban a szovjet csapatokat. Január 14-re harcképtelenné vált a magyar 7. hadosztály, január 15-én a magyar hadseregparancsnok ilyen üzenetet kapott a német összekötő törzsparancsnoktól, vont Witzleben vezérőrnagytól: "Jány vezérezredes úr intézkedjék most már szabadon, mert itt a magyar hadsereg sorsáról van szó."

Három nap alatt a szovjet Voronyezsi front két hadserege és egy hadteste két helyen áttörte a magyar védőállásokat, kettévágta a magyar erőket és egy külön átkaroló mozdulattal is igyekezett bekeríteni a Don partján álló hadosztályokat. Jány vezérezredes fegyvertelen vagy csak néhány puskával felszerelt menetszázadok és zászlóaljak tucatjait irányította a front mögötti területekről az arcvonalra. Január 24-én pedig ezt deklarálta: "A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét." Ezen a napon déli 12 órakor a seregtest megmaradt része "kivált az arcvonalból".

Az 1943. január 24-i hadseregparancs 3. pontjának szövege így hangozott: "A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs, legyen az tiszt vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse, és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyobbítsa." Vitéz Jány Gusztávot Horthy 1943. augusztus 5-én felmentette hadseregparancsnoki tisztéből.

A 2. magyar hadsereg voronyezsi pusztulása után a németek által megszállt szovjet területen maradt magyar katonákat elsősorban a partizánok ellen használták fel, s hasonló feladatokat kaptak a németek oldalán harcoló többi csatlós haderők is.

A Vörös Hadsereg a 2. magyar hadsereg után a 2. német tábori hadsereget is felmorzsolta, megsemmisített tizennégy német hadosztályt, 1943. február 8-én visszafoglalta Kurszkot, nyolc nap múlva Harkovot is. Az 1943-as esztendőben a kurszki ütközetet követően még 350 ezer négyzetkilométernyi területet foglalt vissza, szétvert több mint száz német hadosztályt.

MTI (PAN), Pirityi Sándor