Viharfelhők gyülekeznek az égen

A magyar kormány elfogadta és írásba fektette a státustörvény módosításának alapelveit. A kormányhatározat köszönő viszonyban sincs a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi zárónyilatkozatával. Ezáltal a kormány semmibe vette azt a kompromisszumos megállapodást, amit a határon túli magyar szervezetekkel és az ellenzékkel kötött. A kabinet ezzel megsértette a MÁÉRT működésének alapelveit is.

Dátum: 2003-01-10 15:52:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6913
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:00:06.784304, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

És ez nemcsak az írásban már megjelent Kovács Lászlói 7 pontjára, hanem a Külügyminisztériumban kidolgozott és letagadott szövegszerű tervezetre is igaz. Szemünk előtt lebeg egy olyan új törvény, mely például az egyénekhez nyújtott támogatásokat megszünteti és amely érvényét veszti az EU-tagállamok tekintetében. Ne szépítsük: mindez a státustörvény teljes kiüresedését és értelmének elvesztését, máshogyan fogalmazva kivégzését jelentené.

Miért teszi ezt a kormány?

A kérdés annál inkább is jogos, mert a mai kormánykoalíció nagyobbik pártja, a Magyar Szocialista Párt a státustörvényt megszavazta, és gondolom nem azért, mert azt EU-ellenesnek tartotta, ahogyan ezt mostanában egyre inkább hangoztatja. Ez akkor is tény, ha az MSZP 2001-ben a törvény koncepcióját támadta, 2002-ben pedig a 23 millió román beözönlésének rémképével a modern magyar demokrácia legpopulistább rágalomhadjáratát indította el. Azt látnunk kell, hogy a mostani szándékok mögött, vagyis a törvény megfojtásának szándéka mögött leginkább a Külügyminisztérium szűk vezetése áll. Medgyessy Péter miniszterelnök Mikulas Dzurinda szlovák kormányfővel történt megbeszélése után még kiállt a törvény mellett. Ezt még akkor is el kell ismernem, ha köztudott: nem vagyok a híve. A Határon Túli Magyarok Hivatalának új vezetői pedig tettek olyan nyilatkozatot, mely megcsillantotta a kompromisszumos megoldás lehetőségét. Csakhogy a HTMH-t a kormányban mérsékelten veszik komolyan (Kovács László bukaresti tárgyalásain részt sem vettek, az ott ismertetett 7 pontról pedig velem egyetemben a sajtóból értesültek, amint ez kiderült a Külügyi Bizottság legutóbbi ülésén). Miért is kell akkor kivégezni a státustörvényt? A státustörvénynek azért kell megszűnnie, amiért a történelmi egyházak jogait és finanszírozását kellett csorbítani, amiért a Terror Házának a költségvetését meg kellett csonkítani, vagy amiért Mizsei Zsuzsannának kell Júdás csókjait osztogatnia a Millenáris élén. A törvénynek tehát valójában azért kell kiüresednie, mert tudnunk kell: az önmagukat nemzeti közép kormányának nevezők úgy képzelik el az ároktemetést, hogy vagy elfelejtjük Orbán Viktor kormányának időszakát, vagy az árkokat tetemeinkkel töltik meg. De mindezt hagyján, a határon túli magyarok feláldozása a Fidesz-gyűlölet oltárán azonban már politikai aljasság.

Hogyan jutottunk el idáig?

Érdemes megvizsgálni, hogy globálisan milyen az új kormányunk külpolitikai eredményessége, mert az közelebb visz bennünket a státustörvény kálváriájának a megismeréséhez. Először is látnunk kell, hogy ma már nincs regionális külpolitika. Hallottunk-e legalább egy olyan kezdeményezésről, mint mondjuk az Orbán-kormány által elindított Szegedi Folyamat, a szabadkereskedelmi megállapodásba torkoló magyar-horvát és magyar-jugoszláv stratégiai partnerségi viszony vagy a párkányi híd megépítése. A regionális politikát ma inkább Mikulas Dzurinda Medgyessy Péternek kiosztott nagy pofonja, vagy Erdély elcsatolásának közös magyar-román megünneplése jellemzi. Ez utóbbit fogjuk fel azonban szimbolikus malőrnek. És lássuk be, hogy más szimbólumok területén új távlatok nyíltak meg egy rég elhanyagolt relációban: az egy hétig elfogyasztott koktélok hatására hatalmas lehetőségek nyíltak Kubában, még akkor is, ha ott a máskép gondolkodásért börtön jár. De nézzük meg, hogy mi történt a kormányzati csodafegyverrel, a Visegrádi Együttműködés megmentésével. Való igaz, voltak szép találkozók. De egy kormánypárti megnyilatkozás után kiderült, hogy állítólag a visegrádiak cserben hagytak minket Koppenhágában. Azért ne Lengyelországra és Csehországra haragudjunk, hogy ők sikeresebb tárgyalásokat folytattak le nálunk és nem voltak restek elfelejteni azt a magyar delegációt, melynek államtitkára korábban egy belga lapnak azt nyilatkozta: Koppenhágától azt várja, hogy az EU csak egy aprócska gesztust tegyen, mert különben nem lesz mit itthon eladni a népnek. Akkor meg mit csinált Medgyessy a visegrádi megbeszélésekenakkor? Fényképet a sajtónak. És itt van az EU-csatlakozás. Medgyessy Péter áprilisban alá fogja írni a szerződést. Ez jó és támogatandó. De a teljes kommunikációs győzelmi propaganda ellenére hamarosan válaszolni kell majd a gazdáknak a támogatásra vonatkozó kérdéseikre, meg arra, hogy miért és honnan kell az adófizetők pénzéből kipótolni az uniós támogatást, ha már akkora siker, hogy fizethetünk az EU helyett. És a tejtermelőknek is el kell majd magyarázni, hogy miért nem termelhetnek több tejet ők, ha azt más országok gazdáitól fogjuk importálni. Vagyis a mostani kormányzati megtévesztő kommunikáció még vissza fog ütni. De ne legyünk igazságtalanok. Volt egy sikeres amerikai út. Kézzelfogható eredménye eddig két dologban jelent meg: egyrészt Juhász Ferenc honvédelmi miniszter - ha éppen nem Orbán Viktort és ezáltal szimpatizánsait antiszemitázza le egy rádiónyilatkozatában - tömegével jelent be egyeztetések nélkül katonai vállalásokat, másrészt megnőtt Taszár körül a forgalom. Tévedés ne essen: lehet, hogy a taszári tevékenység olyan, hogy azzal érdemben járulunk hozzá a terrorizmus elleni küzdelemhez. És ebben az esetben az esetleges kockázatokat is vállalni kell. De az elfogadhatatlan, hogy a kormány erről össze-vissza beszél. Ennél már az is okosabb lett volna, ha biztonsági okokra hivatkozva az egészről nem mond semmit. És végül itt van Moszkva. Örvendetes a csúcstalálkozó. Igaz ugyan, hogy ez nem a kormányváltásnak, hanem Oroszországnak a szeptember 11-e utáni megváltozott stratégiaváltásának köszönhető, és hogy ez a folyamat még Martonyi János volt külügyminiszter hivatalos moszkvai látogatásával indult el. Ugyanakkor eredmény hiányában csak reménykedhetünk: ha sor kerül a magyar vegyipar és a MOL további privatizációjára, az tiszta versennyel és világos háttérrel fog megvalósulni. Összességében tehát milyen is volt a magyar kormány külpolitikája? Látványokban gazdag, eredményekben szegény. Nehéz nem észrevenni, hogy Magyarország mindenhol defenzívában van és mozgástere fokozatosan szűkül.

És ennek a külpolitikai kudarcsorozatnak van egy végső és logikus stációja is: a státustörvény. Ebben a kérdésben a kormány mindent elrontott, amit csak lehetett. Pedig amikor átvették a kormányzást, akkor még azt nyilatkozták, hogy az előző kabinet által elfogadott módosítási koncepció 90%-ban számukra is elfogadható. De akkor valaki magyarázza meg a részükről, hogy miért kellett megvárnia Szlovákia NATO-csatlakozását a módosítással. Miért kellett újra nyitni egy vitát Romániával, ami már lezárult? Miért nem született válasz Günter Verheugen bővítési biztosnak, melyben elmondják neki, hogy az Európa Tanács Velencei Bizottságával ellentmondanak megállapításai, hogy a nemzet mint fogalom létezik, hogy a szabad identitásválasztás jogos igény, hogy a kulturális és oktatási támogatások egyénekhez történő eljuttatása nem jelent területen kívüliséget, hogy hasonló jogszabályai vannak Ausztriának, Dániának, Németországnak és Görögországnak, a velünk együtt csatlakozó Szlovákiáról ne is beszéljünk. Ehelyett a bővítési biztos nem jogi érvényű leveléből és Kovács László 7 pontjából megszületett a törvény módosításának, vagyis kivégzésének a tervezete. Összefoglalóan megállapíthatjuk: ha Kovács László szándékosan akarta volna megfojtani a törvényt, akkor sem választhatott volna sikeresebb menetrendet.

És ha már kudarcokról beszélünk, engedjenek meg egy kitérő megjegyzést. A kormány egy dologban nagyon ügyes volt. A Külügyminisztériumban és a HTMH-ban tömegével váltottak le és aláztak meg olyan közép-vezetőket, akik sosem kötődtek a Fideszhez, területükön szakértők voltak, rendelkeztek megfelelő nyelvtudással és tapasztalattal. Egyetlen bűnük, hogy többnyire a rendszerváltozás után kerültek be a minisztériumba és az elmúlt kormány idejére esett a szolgálati idővel járó előrelépésük. Mint volt államtitkár ezt erkölcsi kötelességem megemlíteni. Ezek után ne csodálkozzunk a szakmai hibákon és a koncepciótlanságon, továbbá azon se, hogy a Külügyminisztérium már nem is az alapszerződéses Horn-korszakot idézi, hanem a Grósz-Ceaucescu találkozóval fémjelzett 80-as éveket.

Mi lesz a következmény?

Ha Kovács László 7 pontja a parlament által elfogadott törvénnyé válik, veszélybe kerülhet hazánk és térségünk stabilitása. Sok honfitársunk családi, vagy kulturális okokból fontosnak tartja a határon túli magyarság támogatását. Ugyanakkor lássuk be: sokan nem érzékelik a kérdés súlyát. Világossá kell tenni, hogy amennyiben a határon túli magyarok csalódnak az anyaországban, akkor az eddig is tapasztalható Magyarországra történő átvándorlás könnyen tömeges méreteket ölthet. Tehát Magyarország jól felfogott gazdasági és szociális érdeke is, hogy ők szülőföldjükön találják meg boldogulásukat. Ezt azonban nem lehet folklór kisebbségpolitikával megoldani. Ma már mindenki tudja, hogy megmaradásukhoz érdemi lépésekre van szükség. Ezt hivatott megoldani a státustörvény. Ráadásul ez kevesebb veszéllyel jár, mint a kettős állampolgárságnak az EU-ban is ismert intézménye. És létezik egy másik reális veszély is. A jelenlegi magyar kormány nemzetpolitikájával (illetve annak hiányával) nem tesz mást, mint egyre nagyobb teret ad a belföldi és határon túli radikális nézetek vallóinak. Ha egy állam képtelen a nemzeti kérdésekre kielégítő választ adni, akkor ezek a radikálisok prédájává válhatnak. Ezáltal veszélyezteti Kovács László biztonságunkat. És még mielőtt bárki megvádolna kompromisszum képtelenséggel minket, gyorsan emlékeztetném: a Fidesz elfogadta a MÁÉRT-en a kompromisszumot. Kovács László az, aki az ott adott szavát megszegte, valahogy úgy, ahogyan koccintott a magyar miniszterelnökkel az Orbán-Nastase megállapodás után, hogy másnap már ne mondjon igazat.

Mit tehet a Fidesz?

A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a Magyar Állandó Értekezleten és a magyar parlamentben egyértelmű lesz az álláspontja: csak olyan módosítást fogadhat el, mely megfelel az Európa Tanács Velencei Bizottságának és a MÁÉRT állandó értekezletének állásfoglalásával. Amennyiben Medgyessy Péter és a kormány visszatér a már a MÁÉRT-en egyeztetett szöveghez és ismét érdekeink mellett fog kiállni, ahogyan ezt Mikulas Dzurinda esetében tette, akkor mi is partnerek leszünk a törvénymódosításában.

Senkit ne tévesszen meg, ha esetleg azt hallja majd, hogy már az Orbán-kormány is kivette a törvényből Ausztriát. Az azért történt, mert az ausztriai magyarok több mint 90%-a Magyarországról emigrált, vagyis a törvény hatálya már eleve nem terjedt volna ki rájuk. Arról nem is beszélve, hogy mindezt legitim képviselőik kérésére tettük. Azt pedig valóban a korábbi kormány is tudta, hogy EU-s tagállamok viszonylatában a közösségi jog prioritást fog élvezni a státustörvénnyel szemben. De ez nagy valószínűséggel csak a munkavállalás kérdését érintette volna, nem pedig a törvény többi rendelkezését. Véleményünket akkor is fel kell majd vállalnunk, ha már egy jól ismert taktika szellemében a kormány mégis úgy dönt, hogy külföldi leveleket fog lobogtatni új igaza alátámasztására. Arra pedig büszkék lehetünk még ellenzékben is, hogy míg az Orbán-kormány - bár nem volt mindig népszerű partner - keményen és sikeresen kiállt nemzeti érdekeink mellet, addig a jelenlegi kormány lassan a legszimpatikusabb partnere lesz mindenkinek, de hamarosan nem fogunk találni olyan nemzeti érdeket, amiről ne hátrált volna le. Csak egy példa: a keményen kitárgyalt Orbán-Nastase megállapodást Günter Verheugen bővítési biztos akkor még üdvözölte. Micsoda különbség a két verheugeni megnyilatkozás között. Ennek mi lehet az oka? Nem biztos, hogy csakBrüsszelben kell a választ keresni. Esetleg a két kormány közötti érdekérvényesítő képesség is szerepet játszott ebben.

Szomorú, hogy az egész román és szlovák külügyminisztérium Kovács Lászlón és a magyar diplomácián röhög. Mennyire más lenne külpolitikai konszenzus mellett csupán belpolitikai kérdésekről vitatkozni. Ehhez azonban az kell, hogy a Medgyessy-kormány ne a státustörvény hóhéraként vonuljon be Magyarország nemzetpolitikai történelmébe.

Németh Zsolt

A Fidesz alelnöke, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke