Tokaji borban az igazság?
A pozsonyi kormány főtárgyalója, Jan Figel a koppenhágai csúcstalálkozó legnagyobb sikerének azt nevezte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung december 14-i számában, hogy az Unió Szlovákia számára is engedélyezte, hogy tokaji megjelöléssel bort állítson elő és exportáljon.
Dátum: 2003-01-11 13:03:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6923
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:00:10.428526, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Keresztes Lajos írása, www.mno.hu
Az EU nagylelkűsége jellemző, hiszen ezzel a gesztussal - az elmúlt száz évben nem először - Magyarország kárára gyakorol kegyet. Ugyanakkor döbbenetes az a csönd, amely Magyarországon körbeveszi ezt a tényt, amit Pozsony hónapok óta készített elő, december közepe óta hatalmas csinnadrattával ünnepel, ezért érdemes "A borok királya" kapcsán néhány tényt emlékezetünkbe idézni.
Magyarországon a XX. század elején három helyen készítettek aszúbort, az ország három leghíresebb borvidékén, a Sopron vármegyei Ruszton, Tokaj-hegyalján, és az Arad vármegyei Ménesen. Ez utóbbi, úgynevezett Arad-hegyaljai borvidék specialitása volt a vörös aszúbor. Ezekből Trianon után csak Tokaj-hegyalja maradt a megcsonkított Magyarországon. Tokaj-hegyalja akkor vált országosan és egész Európa szerte ismertté, amikor a török hódítás elpusztította a középkori Magyarország legismertebb borvidékét a Szerémséget.
Mindenesetre jellemző, hogy a XVI. század elején Tokaj környékén hatalmas birtokokkal rendelkező Szapolyaiak még a Délvidékről hozatják e nemes italt. Tokaj-hegyalját híressé tevő aszú első említése az 1655. évi LXXIX. törvénycikkben történik. (Az 1516-os német sörtisztasági törvény mintájára a magyar jogtörténet - ahol már a késő középkorban foglalkoztak a borhamisítással - kínálna lehetőséget a tisztességtelen konkurencia megfékezésére.)
A történelmi Tokaj-hegyalja, az 1908 évi XLVII. törvénycikk végrehajtási rendelete értelmében észak-nyugaton Abaújszántó, dél-nyugaton Legyesbénye, észak-keleten Kistoronya, dél-keleten Szőlőske határolta, s a borvidékhez összesen 32 község tartozott. Az 1870-es évek elején még mintegy 14.000 hektáros szőlőterület 87 százalékát 1894-ig elpusztította az itt először 1886-ban megállapított filoxéra. A jelentős állami támogatással lefolytatott, közel két évtizedes telepítési program következtében, az I. világháború előestéjére a szőlőterület már megközelítette az 1870-es évek szintjét.
Tokaj-hegyalja települései közül a két legkeletibb, színmagyar falut - Kistoronyát és Szőlőskét a hozzájuk tartozó mintegy 700 hektár szőlővel - Trianonban elcsatolták Magyarországtól. A hódító benesi politika - miután itt a határmegvonást még hamisított adatokkal sem lehetett etnikai alapúnak feltüntetni - ezért a stratégiai jelentőségű hazudott Kassa-Csap-Beregszász vasútvonal Csehszlovákiához csatolását is elfogadtatta az antanttal. Ennek szinte tragikomikus következményeként lett előbb Csehszlovákia, majd Szlovákia része a borvidék keleti csücske, valamint a sátoraljaújhelyi kisállomás.
A fenti két falura hivatkozva próbálja meg Pozsony - nem válogatva az eszközökben - Brüsszellel elfogadtatni saját "tokajiját". (Például az Uniós tagországok külügyminisztériumainak, a térséggel foglalkozó munkatársait már megajándékozták ezzel az itallal.) E törekvés szlovák szempontból érthető, hiszen a teljesen két részre szakadt Felvidék - az Unióhoz lassan felzárkózó Pozsony és környéke, valamint a menthetetlenül leszakadni látszó, 25-30 százalékos munkanélküliséggel küzdő középső és keleti területek - egyik legszegényebb kistérségének, Kelet-Zemplénnek a jövőjéről van szó. S abban is van logika, hogy Pozsony nem kívánja az ott előállított borászati termékeit saját néven forgalmazni, hiszen az a teljes ismeretlenség okán aligha találna vevőre. Hiszen az Unió tagállamai már ma is komoly túltermeléssel küzdenek, s az elmúlt évtizedekben erre az igényes piacra betörtek olyan időközben bornagyhatalommá vált államok, mint Ausztrália, Chile, Dél-Afrika, vagy Kalifornia.
Amíg a pozsonyi "nyomulás" a saját szempontjukból érthető, olyannyira felfoghatatlan Budapest hallgatása. Hiszen a tokaji azon kevés hungarikum egyike, melyről a nyugat-európai átlagfogyasztó is azonnal Magyarországra asszociál. Gazdasági nyelven fogalmazva a tokaji bor egy, az elmúlt évszázadok folyamán már bejáratott és elfogadottá tett márkanév, melynek elbitorlása igen komoly károkat okozhat a magyarországi bortermelőknek. Csak a párhuzam kedvéért: sok német céget mentettek át 1945-ben a szovjet megszállás előtt a nyugati zónákba - ilyen volt az AGFA is mely a szász-anhalti Wolfenből települt át Leverkusenbe. Az NSZK kormánya és a rajna-parti cég minden enyhülési politika ellenére az utolsó pillanatig visszaverte az NDK azon kísérleteit, hogy az üzem eredeti telephelyére hivatkozva ők is gyárthassanak termékeket AGFA márkanévvel.
Nagyot változott a világ hét hónap alatt a magyar érdekek külföldi megjelenítésében és védelmében is. 2002 elején még nyugati politikusok azt kérték az Orbán kormánytól, hogy ne használja ki a Dzurinda kabinet belső nehézségeit. Május 27-e óta Pozsony akkor és úgy törli bele a csizmáját a Medgyessy csapatba, amikor csak akarja, s úgy látszik Dzurindáék nem igazán szégyenlősek.