Kilencvenöt éves a hidrogénbomba atyja
Kilencvenöt éve született, Teller Ede, a magyar tudomány talán legnagyobb élő alakja, aki nevét a hidrogénbomba - a világ első termonukleáris fegyverének - felfedezésével írta be a tudomány és a történelem nagykönyvébe 1952-ben. A tudós itthon elsőként kapta meg a Corvin-lánc kitüntetést, amelyet legkiemelkedőbb tudományos-kulturális teljesítmények elismeréseként adományoznak 2001 óta.
Dátum: 2003-01-15 08:11:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6981
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:00:32.017362, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Gazsó Rita írása, mno.hu
Teller Ede 1908-ban született Budapesten egy jómódú ügyvéd gyermekeként. Gyerekként olyan világ vette körül, amelyben a tudományt szinte minden anyagi haladás forrásának tekintették. A későbbi fizikus, aki hároméves koráig jóformán szinte meg sem szólalt, néhány év múlva - afféle csodagyerekként - már messze kitűnt matematikai tudásával kortársai közül. A Trefort-utcai Mintagimnáziumban érettségizett, elsőként a budapesti egyetemen, ezután a Rajna menti Karlsruhéban, később pedig Münchenben és Lipcsében folytatta tanulmányait. 1930-ban, 22 évesen megszerezte tudományos fokozatát elméleti fizikából: a kvantummechanikára alapozva kiszámította a gerjesztett hidrogénmolekula-ion energiaszintjét.
Teller 1931-33 között a németországi Göttinbergben dolgozott, ám a terjedő antiszemitizmustól tartva 1934-ben először Koppenhágában, majd egy ideig a Londonban élt, ahol hamarosan két amerikai állásajánlatot is kapott. Előadónak hívták Princetonba, s professzornak Gamow mellé a George Washington Egyetemre. Gamow, orosz tudós volt az, aki korábban rátalált a radioaktivitás egy típusának kulcsára és megalkotta az alphabomlás elméletét. Közös munkájuk során rákadtak a radiaktivitás másik fajtájára, amelyet Gamow-Teller-féle kiválasztási szabályként ismert meg utólag a világ.
Éppen Gamow volt, aki arra bíztatta Tellert: gondolkodjon a rejtélyen, hogy honnan ered a Nap és a Csillagok energiája. Éppen ez a töprengés vezette el végül Tellert a hidrogénbomba feltalálásához. Gamow egyébként 1935-től évente szervezett konferenciákat, ahol az aktuális fizikai kérdéseket vitathatták meg a tudósok. Az 1939-es találkozó szenzációja az a felismerés volt, miszerint atomhasadáskor energia szabadul fel. Az atomhasadást továbbvizsgálva az ekkor már a Colubia Egyetem professzoraként dolgozó Teller és társai egyre közelebb jutottak az atombomba megvalósításához.
Félő volt azonban, hogy Németország rövidesen próbálkozik majd az atomenergia katonai felhasználásával. Ezért Szilárd és Wigner 1939. július 16-án meggyőzték Albert Einsteint arról: forduljon levélben Roosevelt elnökhöz, felhíva figyelmét az atombomba lehetőségére, és a német kísérletek veszélyeire. Az elnök utasítására 1939 októberében létrejött az Uránium Bizottság, tagjai Szilárd, Teller és Wigner voltak. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte Los Alamosban a titkos kísérleti laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda Teller Edét.
Teller az elméleti implóziós csoport vezetőjeként a plutóniumtömegek befelé történő robbantással való egyesítésével foglalkozott, Kutatásában felmerült a magfúzió lehetősége is. Az ezt felhasználó Szuperbomba - a H-bomba - is Tellerhez tartozott, az atombomba azonban háttérbe szorította ennek kutatását. 1945 júliusában több fizikus is levélben kérte Truman elnököt, hogy ne vesse be a japánok ellen a bombát. Oppenheimer lebeszélte Tellert a dokumentum aláírásáról: amit a magyar tudós később megbánt.
Teller a háború után visszatért a hidrogénbomba-ügyéhez, amelyet számtalan kudarcba fulladt kísérlet után 1952 novemberében végre siker koronázott: egy csendes-óceáni kísérleti nukleáris telepen - Elugelab szigetén - felrobbantották a világ első hidrogénbombáját. A detonáció elsöprő volt: a sziget egyszerűen eltűnt a térképről. A bomba hétszázszor olyan erős volt, mint amelyet Hiroshimára dobtak. Tellert a kísérlet egy csapásra világhírűvé tette, a világ szemében egyfajta varázslóvá vált, aki puszta gondolkodással és akarattal a természet fölé kerekedett, több millió tonnányi követ elmozdítva és felemelve az égig.
1952-től 1970-ig a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának konzultánsa, majd fizika-professzora, s 1975-ig a Lawrence Sugárzási Laboratórium igazgatóhelyettese, 1975-től pesig a Hoover Intézet főmunkatársa volt. Ellenezte az 1963-as szovjet-amerikai szerződést, mely megtiltotta a légköri atomrobbantásokat. Ő javasolta az "Ekevas" nevű kormányprogramot, melynek célja az atomenergia békés hasznosítása volt. A 70-es években a kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett, 1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a stratégiai védelmi kezdeményezést, egy védekező rendszer kialakítását esetleges szovjet atomtámadás ellen.
Hiroshima hagyatéka, Légiposta, A biztonság bizonytalansága és A fizika nagyszerű, mert egyszerű című könyvei magyarul is megjelentek. Teller Ede mindvégig hű maradt nemzetéhez, magyarként él ma is San Francisco-i otthonában. Naprakészen ismeri a világ, sőt Magyarország történéseit is, sőt jelenleg is aktívan dolgozik, különféle kutatásokban vesz részt. 1991-ben látogatott először haza, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjét, 1997-ben a Magyarság Hírnevéért díjjal tüntették ki, 2001-ben pedig elsőként kapta meg a Corvin-lánc kitüntetést, amelyet a tudományos-kulturális élet terén legkiemelkedőbbet alkotók kapnak elismerésül. 2002-ben elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki posztját.
fidesz.hu