Orbán Viktor: európai néppárttá kell alakulni

Ha erősek akarunk lenni az Európai Unióban, akkor pártszinten is erősnek kell lenni: olyan párttá kellene fejlődni a Fidesznek, mint amilyen a Kereszténydemokrata Unió Németországban - fogalmazott Orbán Viktor a Magyar Rádió Reggeli Krónika című műsorában.

Dátum: 2003-01-15 10:42:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6984
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:00:33.115564, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Nagy Katalin interjúja, MR reggeli Krónika

Úgy tudom, hogy nagyon hosszan tárgyaltak az elmúlt két napban, tehát túllépték még a nyolc órás munkaidő-keretet is, és állítólag - az egyik napilap szerint - húsz órán keresztül tárgyalt a Fidesz elnöksége azokról a döntésekről, amelyeket aztán végül meghoztak. Ilyen nehéz volt egyezségre jutni, ezért tartott ilyen sokáig a beszélgetés?

Abban a szakmában, vagy inkább hivatásban, amiben mi élünk, nincsen nyolcórás munkaidő. Egyszer hopp, másszor kopp van. Vannak békésebb idők, amikor az ember kevesebbet dolgozik, és vannak nehezebb kérdések, amikor viszont senki sem nézheti az óráját. Sokat beszélgettünk, és még így sem jutottunk egymással egyezségre, csak néhány kérdésben. Számos ügyben a későbbiekben még újra találkoznunk kell.

Miben jutottak egyezségre?

Ugye mindig sokat akar a szarka, aztán vagy bírja, vagy nem. Most inkább bírtuk, hiszen vállalkoztunk arra, hogy a Fidesz és a polgári oldal jövőjének kérdésein túl foglalkozunk néhány, az ország szempontjából fontos és aktuális kérdéssel. Foglalkoztunk a kábítószertörvény dolgával, az ország európai uniós népszavazásra való fölkészítésével, foglalkoztunk az áremelésekkel, és foglalkoztunk természetesen a Fidesz - Magyar Polgári Párt jövőjével is. Az utóbbi az, amit talán a legnagyobb érdeklődéssel várnak tőlünk, vagy tőlem, hogy erről mondjak néhány szót, hiszen a sajtótájékoztatón is leginkább effelé fordult az újságírók érdeklődése.

Nyilván, mert a közvéleményt és a polgári oldalt is az érdekli leginkább, hogy mi lesz a Fidesszel, miért van szükség a változtatásra, holott nagyon sokan azt mondják, hogy szükség van erre a változtatásra. Tehát lehet, hogy nem is jogos ez a kérdés, hogy miért kell változtatni.

Szerintem egy normálisan gondolkodó ember számára általában mindig azt kell megválaszolni, hogy miért akar valaki változtatni az életmenetén, és nem azt, hogy miért nem. Az a normális, ha az ember nem változtat. Tehát szerintem magyarázattal, vagy válasszal tartozunk az Ön kérdésére. Anélkül, hogy bonyolult elemzésekbe, elemzések hálójába keverednék, kérem, érje be annyival, hogy megállapítottuk, úgy láttuk, egyetértettünk abban, hogy Magyarország egy korszakhatárhoz érkezett, az Európai Unióhoz való csatlakozás után sok minden megváltozik Magyarországon. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy óriási lehetőség, amit vagy kihasználunk, vagy nem. Ez a pártok számára is - én most nem akarok a többi politikai pártról szólni, meg az ő nevükben beszélni, mert ehhez nincs jogom, ezért maradok a saját kaptafánknál, de - a politikai pártok számára is egy új korszak kezdődik. Az elmúlt 12 évben, a rendszerváltás során kis tagsággal működő - ez minden pártra igaz -, az ország egyes részein jelenlévő, máshol jelen nem lévő szervezetű pártok alakultak ki. A civil szervezetekkel inkább kevésbé, mint többé sikerült jó együttműködést kialakítani, a belső pártéletek általában inkább lanyhák, mint élénkek. Tehát számos ilyen jelenséget tudunk fölsorolni. Így nem lehet, ilyen pártokkal vagy, szerintem - hogy a polgári oldalnál maradjak -, ilyen polgári párttal nem lehet az Európai Unió parlamentjén belül, sőt a néppárti frakción belül sem megfelelő eredményességgel képviselni Magyarország nemzeti érdekeit. Ha erősek akarunk lenni az Európai Unióban, akkor pártszinten is erősnek kell lenni. Én azt fogalmaztam meg tegnap ebben a beszélgetésben, hogy olyan párttá kellene fejlődni a Fidesznek - hogy erre képesek leszünk-e, ezt majd eldönti a jövő, hogy a tagság maga is így gondolja-e, azt is hamarosan meg fogjuk tudni -, mint amilyen a Kereszténydemokrata Unió Németországban. Nagy taglétszám, az ország minden településére elérő szervezet, civil szervezetek, a párton belül is örömmel látottak, tagozatok alakulnak ki, valóságos belső pártélet van, időnként, mi több, párton belüli népszavazás intézménye is szükséges lehet. Most is van napirenden olyan nemzetközi téma, ahol szerintem ez indokolt lenne. Szóval igazi nagy európai néppárttá kellene alakulnia, minél több szervezetnek Magyarországon. A Fidesz a maga részéről talán elsőként ezt a munkát el is fogja végezni, ha a tagság is úgy akarja. Ezért nem döntéseket hoztunk, mert ha néhány ember összehajol, többé-kevésbé okos gondolatokat kitalál, ez kevés egy párt esetében. Egy párt tagságának nem a vezetőiben kell bízniuk elsősorban. Az se baj, de első helyen saját magukban kell bízniuk. Az a kérdés, hogy a Fidesz tagjaiban van-e önbizalom és hit ahhoz, hogy belevágjanak a pártjuk ilyen nagy arányú átalakításába. Ha igen - ez ki fog derülni egy hónapon belül, hiszen megyei gyűlések, regionális találkozók következnek -, akkor szerintem érdemes ezt a kísérletet véghezvinni. Ha nem, akkor maradjunk a mostani működési forma mellett, de akkor szerényebb célokat kell kitűznünk.

Elhangzott az ezen az elnökségi ülésen, hogy a választási vereségnek többek között ez is oka volt, hogy a párt struktúrája, a párt szervezete nem működött megfelelően?

Most ez nem hangzott el, de korábban ebben egyetértés volt.

Mert ez többször megfogalmazódott a polgári oldalon is kritikaként.

Így van, én egyetértek Önnel. Tehát azt gondolom, hogy nemcsak az európai uniós csatlakozás miatt kezdődik új időszámítás, hanem a 2002-es választásoknak is van olyan tanulsága, amely korszakváltást sejtet. Egy választási küzdelem tekintélyes részben azon áll vagy bukik, hogy milyen méretű, szervezettségű hadak mozdulnak meg egyik vagy másik oldalon. Ha az egyik pártnak, a politikai erőnek, eszmerendszernek, értékrendszernek a képviselői szerényebb hadakkal tudnak fölvonulni, gyengén szervezettek, közöttük a kommunikáció, a koordináció, az egyeztetés gyenge, akkor minden bizonnyal alul fognak maradni. Ilyen értelemben a 2002-es parlamenti választás Magyarországon, szakmai szempontból beszélek most, egy igazi nyugat-európai választás volt, ott is így áll a helyzet. Ez nem volt mindig így Magyarországon. Szerintem a média szerepe ugyan nem lebecsülendő, de már nem perdöntő egy választási kampány során; fontos, nem lebecsülendő, de nem perdöntő. A perdöntő az, hogy mennyien hajlandóak saját energiákat is mozgósítva a saját eszméik, értékeik és politikai programjaik mellett kiállni. És ez pedig egy párt segedelmével történhet, szervezett formában.

Pártépítés. Én nem voltam tagja politikai pártnak, de azt el tudom képzelni, hogy az egy nagyon komoly, következetes, lépésről lépésre építkező munka, amikor egy pártszervezetet kialakítanak, felépítenek, és ahogy Ön fogalmazott, nagyon szélesre kell tárni a kaput. Így akkor ez a pártszervező munka nagyon komoly erőket kíván. Lesznek-e ehhez a Fidesznek?

Szeretném bíztatni arra, hogy vizsgálja fölül életének eddigi folyását, és ha még nem volt párttag, akkor esetleg ebben a világban is próbáljon egy embernyi felelősséget vállalni, így vagy úgy. Javaslom a Fidesz - Magyar Polgári Párt dokumentumait tanulmányozásra a döntést megelőzően. Nos, nézze, párt tagjának lenni - ugye nagyon sok rossz emlékünk van ezzel kapcsolatban. Tehát a magyar emberekben van egy lelki távolságtartás, mégis csak volt itt egy szocialista párt, szocialista munkáspárt 1990-et megelőzően, és nem mondanám, hogy különösebben nagy dicsőség volt e párt tagjának lenni. Ráadásul mindannyian tudjuk, hogy az a párt nem azt a célt szolgálta, hogy benne demokratikus közélet fejlődjék ki, hanem valami egészen mást, mondjuk úgy, hogy egy politikai diktatúrának, egypártrendszernek a fönntartása. Éppen a szabadság elnyomását szolgálta, nem pedig a szabadság megteremtésének célját. No, ezért aztán a magyar embernek távolságtartás van. De Közép-Európa többi államában is hasonló a helyzet, nyilván, mert közös a történelmi tapasztalat. Ezért érdemes talán a legelejéről kezdeni a beszélgetést, és azt tisztázni, hogy párttagnak lenni elsősorban felelősséget és közösségvállalást jelent. Az egy olyan döntés, amikor az ember azt mondja, hogy vannak eszméi, vannak értékei, amelyeket szeretne viszontlátni a magyar társadalomban. És szeretné, hogyha az ország haladási iránya is ezen eszmék és értékek által meghatározottan történne, ilyen célok irányába. És azt mondja, hogy ezt nemcsak szeretné, hanem készen áll arra, hogy egy embernyi felelősséget az ország jövőjéért vállaljon is, és megkeresi azt a szervezetet, ahol úgy gondolja, hogy tenni is tud annak érdekében, hogy mindent, ami jó az országban, azt megerősítsen, és mindent, ami rossz, azt pedig gyengíteni próbáljon. A modern, a korszerű, viszonyok közepette az ilyen fajta tevékenységnek a terepe a párt. És ezért én arra fogok biztatni mindenkit a jövőben is, hogy a lelkében, az eszében meglévő gátakat, amely a párthoz való viszonyukat az embereknek jellemzi, próbálják lebontani, próbálják megkerülni, próbálják elhinni, hogy ez már valóban egy másik világ.

Jó, de akkor azt mondom, ha én ezt el is döntöttem, vagy bárki eldönti, hogy ő milyen értékrendet követ, és ezek alapján pártot választ, akkor szeretne bízni abban, mert azért látunk arra példát, hogy ez a párt jól működik majd, eléri majd akit szeretne, megvan a lépcsője annak, hogy hogyan kell az ő javaslatait eljuttatni a párt vezetéséhez. Tehát hogy ne forduljon az elő, hogy mondjuk két választási forduló között, amikor még tarthat a kampány, akkor nem találnak vidéki központokban Fidesz pártaktivistát.

Fontos dolog, hogy kellően pesszimisták legyünk, ha szabad így fogalmaznom. Tehát ne higgyük azt, hogy az emberek vagy tökéletesek, vagy eleve gonoszak. Olyan lények vagyunk, akikben számos jó és számos rossz tulajdonság létezik egyszerre, és ebből a szempontból a párttagok nem különböznek az ország többi polgárától. Tehát a párttagságot vállaló emberek élete is egy állandó belső küzdelem. Ez nem látványos dolog, mert kis dolgokban megnyilvánul, de egy állandó küzdelem, egy bennünk zajló küzdelem, ahol a jobbik énünk küszködik a rosszabbik énünkkel, és próbál erősebbé válni az előbbi, mint amilyen az utóbbi. Ezért fölösleges azzal a reménnyel belépni egy pártba, de bármelyik más szervezet iránt, maga az állam iránt is felesleges azzal a vággyal lennünk, hogy a tökéleteset fogjuk megvalósítani. Törekedni kell erre, de miután az emberek se tökéletesek, ezért az intézményei sem lehetnek soha tökéletesek egy államnak, legyen szó a gazdaságról, a civil világról, vagy éppen a politikai életről. Tehát emberi jelenségként kell fölfognunk a pártot, és tudnunk kell, hogy egy pártnak olyan a minősége, mint amilyen a minősége a benne lévő embereknek. Se nem jobb, se nem rosszabb, egy demokráciában a párt nem élcsapat, és nem is óhajtja magát ilyennek tekinteni, legfeljebb tudatosabb, a köz ügyeiről többet gondolkodó embereket magába foglaló társaság egy párt, akár több száz ezres társaság, de semmiképpen nem élcsapat, amelyik azt hihetné, hogy erkölcsi, morális, a jó ég tudja milyen szempontokból ő különb, mint a társadalom többi része. Nem. Igen emberi dolog egy párt.

A polgári köröket is szívesen látnák ebben a széles Fideszben? Vagy ki tudja, mi lesz a neve?

Nem véletlen dolog, egyelőre maradjunk annál, hogy a Fidesz - Magyar Polgári Párt egész addig, amíg jelentősebb átrendeződések, pártegyesülések, választási pártok létrejötte, uniópárt létrejötte, most csak mint lehetőségek, nem valósul meg, addig nem érdemes semmifajta új név felől törnünk a fejünket, hanem ami most napirenden, van az a Fidesz - Magyar Polgári Párt esetleges átalakítása, egy új fejezet nyitása, egy teljes nyitottság, amit megcélzunk. Ez a Fidesz - Magyar Polgári Párt átalakításáról szól, és nem pedig a szövetségi politikáról. Én a Német Kereszténydemokrata Uniót azért tartom egyébként példaértékűnek, mert az a párt is, bár állandóan megreformálja magát, mindig szövetségben gondolkodik, mindig szövetségben indul a választásokon, állandóan egy szélesebb együttműködés felé törekszik, és szerintem a magyar közéletben ez még jó ideig kívánatos lesz. De nem ezt kérdezte.

A polgári köröket is szívesen látnák-e?

Nem véletlen, hogy miközben a pártokba kevésbé hajlandóak belépni az emberek, aközben virulnak a polgári körök, mindenkit meglepő méretben terjed ez a mozgalom, több mint tízezer csoport létezik már, és ez több mint 150 ezer regisztrált magyar polgárt jelent. Én azt gondolom, hogy a polgári körök, meg a Fidesz sohasem lesz azonos egymással. A polgári körökben éppen az a jó, hogy abban olyan habitusú, életfölfogású emberek is közéleti cselekvést találhatnak maguknak, lehetőséget találhatnak erre, akik egyébként az előbb elmondott pszichológiai, vagy ki tudja milyen más okokból nem hajlandóak, nem szeretnének pártok keretei közé lépni. De nagyon sok olyan ember van a polgári körökben, aki azért nem lépett be eddig a Fidesz - Magyar Polgári Pártba, mert nem érezte úgy, hogy ez igazán az ő pártja lenne. Még várt valamire. Szerintem, most megtörténhet az a nyitás, ami után a polgári körökben lévő emberek ezrei, sőt tízezrei érezhetik úgy, hogy helyük van a Fidesz - Magyar Polgári Pártban. De a két dolgot nem egyesíteném saját szándékaim szerint, persze ezt majd a körtagok döntik el. Én külön tartanám a két dolgot, a magam munkája szempontjából is. Tehát én a Fideszben eddig is dolgoztam, ezután is vállalom a rám eső felelősséget, vagy a felelősség rám eső részét, de továbbra is erőim tekintélyes részét a polgári körök szervezésére szeretném fordítani, mert tudja, a párt végül is csak egy eszköz. A cél az, hogy az emberek számára jobb életet tudjunk teremteni, mint amilyen ma van, illetve minden jót meg tudjunk őrizni a mai életünkből, meg tudjunk védeni, amit időnként veszély fenyeget. Ilyen eszköz a párt, de a cél valójában az emberek jobb élete. Ezért a polgári köröket egy kicsit mindig előrébb sorolom a fejemben, mint bármilyen pártot.