Az anyák megbecsülése nélkül nincs emberi, nemzeti jövőnk
Az édesanyák tiszteletét már az ősi civilizációk is fontosnak tartották. A modern kori ünnep gondolata az Amerikai Egyesült Államokból származik. Magyarországon 1928 óta hivatalos megemlékezés az anyák napja.
Dátum: 2007-05-05 15:00:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=76653
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:04:01.140612, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A 17. századi Angliában az édesanyákat az anyavasárnapon köszöntötték, a nagyböjt negyedik hétvégéjén. Az Egyesült Államokban a polgárháborús erőfeszítésre emlékezve először 1872-ben Bostonban ünnepelték meg az anyák napját Julia Ward Howe kezdeményezésére.
Az anyák ünnepének hivatalos emléknappá nyilvánítása a philadelphiai Anna Jarvis nevéhez fűződik. Legelőször 1910-ben, Nyugat-Virginiában sikerült elérni, hogy hivatalos ünneppé tegyék, de ugyanebben az évben Oklahoma is csatlakozott. 1911-ben már minden amerikai állam ünnepelte, országos ünneppé pedig 1914-ben Wilson elnök tette. Ugyanakkor éppen Anna Jarvis volt az, aki felháborodva utasította vissza, hogy üzletet csináljanak a nemes gesztusból. "A szép érzelmek napját akartam létrehozni, nem pedig a haszonszerzését" - tiltakozott a kalmárszellem terjedése ellen az értelmi szerző, aki 84 évesen, gyermektelenül hunyt el.
Európába az amerikai katonákkal együtt érkezett meg az ünnep, és csak az első világháború után terjedt el. Érdekes, hogy a náci Németországban és a kommunista Szovjetunióban hasonló emléknapot kreáltak az anyáknak. Adolf Hitler német kancellár az anyja születésnapját, míg Sztálin a nőnapot részesítette előnyben az ünnepnap kiválasztásánál.
Ahány ország, annyi szokás
Napjainkban világszerte felköszöntik az édesanyákat, nagyanyákat és dédmamákat, ám különböző időpontban. Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában, Belgiumban és az Egyesült Államokban május második, míg nálunk május első vasárnapján. Kilóg a sorból Norvégia, ahol februárban, Argentína, ahol októberben, vagy Thaiföld, ahol augusztusban ünneplik. Van példa hétköznapi, munkaszüneti ünnepnapra is, például Grúzia, Malawi, Nicaragua, Panama és Szíria esetében. Furcsaság, hogy az anyák napja számos volt kommunista országban máig ismeretlen, vagy csak a rendszerváltás után vert gyökeret.
Hazánkban az 1920-as években kezdődött az ünneplése, és - akárcsak a szomszédos Ausztriában - hamar összekapcsolódott a katolikusok ősi májusi Mária-tisztelet hagyományával. 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első szervezett megemlékezést. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját.
Magyar anyák nemzeti ünnepe
A két világháború között létezett a sokgyermekes anyák ünnepe is, amelyet augusztus 20-án tartották. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége a sokgyermekes anyákat köszöntötte fel. A szervezet három évvel a vöröskeresztes kezdeményezés után, 1928-ban biztosságot alakított, hogy augusztus 20-án, Szent István napján ünnepséget rendezzen a nagycsaládos anyáknak, amely a magyar anyák nemzeti ünnepe elnevezést kapta. Az első alkalommal a Nemzeti Múzeum kertjében rendeztek megemlékezést, ahol több mint száz anyát tüntettek ki. A Népjóléti Minisztérium jóvoltából a százpengős - akkor igen jelentős - pénzjutalmon kívül az elismert száz anya ezer gyermekét felruházták. Az édesanyák, gyermekeik számától függően arany-, ezüst- vagy bronzérméket kaptak. Az ünnepségről 1929-ben már nem hiányoztak a kor rangos képviselői, a fővédnöki tisztet Horthy Miklósné, a kormányzó felesége vállalta.
A hagyományos anyák napjával szemben a magyar anyák nemzeti ünnepe később, főleg a politikai változások hatására, eljelentéktelenedett. A sokgyermekesek elismerése azonban - igaz, más indíttatásból - később, a Rákosi-rendszerben is folytatódott.
A diktatúra megszüntette
A második világháború után nagyot változott a világ. A családon belül az anyák feladata már nem elsősorban a szeretetteljes, védő, meleg otthon megteremtése volt, hanem az, hogy a felnövekvő nemzedéket a szocialista értékek szerint nevelje, azaz hangsúlyozza a közösségért való tevékenység fontosságát. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy 1945-ben eltörölték a polgári érzülettel átitatott anyák napját mint hivatalos ünnepet, és helyette a március 8-i, baloldali indíttatású nemzetközi nőnap jelentősségét hangsúlyozták, amely alkalomból a férfiasan helytálló nőket ünnepelték.
Ekkor vált központi pártutasításra hivatalos ideává a traktorista, kohász- vagy vasutas nő képe. Az anyák napját csak 1955-től ünnepelték újra hivatalosan, de mindvégig megtartotta a politikától való függetlenségét. Az ezredfordulón Magyarország drámai demográfiai és szociális helyzete még jobban kiemeli ezt a valódi családi, kisközösségi ünnepet.
A ma már oly természetességgel megélt ünnepnap vallási és társadalmi szempontból egyaránt égető problémánkra irányítja figyelmünket: az anyaság, a család megbecsülése és tisztelete nélkül nem várhatunk magunknak és leszármazottainknak emberi és nemzeti jövőt.
Társadalmi szerep egy folyamatosan változó világban
Régebben a hagyományos anyaszerep megelőzött minden más szerepet. A nő elsősorban feleség és anya volt, és csak másodsorban dolgozó ember. Morvayné Bajai Zsuzsanna, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese szerint erre ösztönzi a nőket az állam is: a gyes folyósítása mellett megengedi a jövedelemszerző munka vállalását.
Csapó Ida, a Magyar Internetező Nők Egyesületének elnöke szerint az a probléma, hogy a szerepek megsokszorozódásának korában még mindig él az a hagyományos felfogás, hogy a családösszetartó szerep az anyáé. Ennek következményeit naponta látjuk, számtalan párkapcsolati probléma ebből a tradicionális felfogásból eredeztethető. A férfiak ugyanis gyakran nem segítenek a gyerekneveléssel és a háztartásvezetéssel járó teendőket, aminek következtében a nők lelkileg, szellemileg és gyakran fizikailag is túlterhelődnek.
Németh Erzsébet szociálpszichológus szerint azonban a nőkre háruló új szerepek nem újdonságok, már a Rákosi-korszakban elvárták az asszonyoktól, hogy az anyaság mellett más feladatokat is vállaljanak. Úgy látja, hogy szerepváltozásnál inkább az értékek devalválódása szembetűnő.
Arra a kérdésre, hogy "kire számíthat, ha tanácsra, pénzügyi segítségre van szüksége", az emberek első helyen a szülőket, elsősorban pedig az édesanyát említik. Ez azért is fontos, mert a kutatások szerint a társadalom értékválságban szenved: a szülőkön kívül sokan nem tudnak mást megjelölni, egyre kevesebb emberre számíthatunk a világon, egyre kevesebb alternatívánk marad.
A Magyar Internetező Nők Egyesületének elnöke szerint csak elvileg és jogilag ismeri el a társadalom az anyaságot, a hétköznapok szintjén azonban más a helyzet. Ma Magyarországon, a 21. század elején számtalan nő szembesül azzal, hogy kisgyermekes anyaként diszkriminálják: nem szívesen veszik vissza a munkahelyére, vagy ha új állást keres, nem alkalmazzák.
A kisgyermek gondozása mellett munkát vállaló nők Morvayné szerint akkor szerezhetnek hátrányok nélkül előnyöket, ha valaki - például a nagyszülő - segít a gyermeknevelésben. Ha a nagyszülő is együtt él a családdal, annak számos előnyét élvezheti a gyermek. A gyerekkel a nagyszülők másfajta kapcsolatot alakítanak ki. Például az iskolás gyerek "cikinek" gondolhatja, ha a szülő viszi haza az iskolából, míg a nagyszülőre másként tekint. A nagyszülők segítenek a szocializációban, a hagyományok átadásában is.
A Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese és a szociálpszichológus egyetért abban, hogy bizonyos fenntartásokkal elfogadható, ha egy középkorú nő úgy dönt, egyedül vállal gyermeket, mert úgy érzi, ketyeg a biológiai órája, illetve hiába vár élete párjára. Németh Erzsébet szerint ezek az asszonyok elismerésre méltók is lehetnek, hiszen többségük sokat dolgozik gyermeke normális fejlődése érdekében. Morvayné azonban hozzáteszi: a férj nélkül élő anyukáknak mindenképpen szükségük lesz komoly családi háttérre, legalább egy férfi rokonra, aki ellátja az apaszerepet a gyermek életében.
Magyar Hírlap - fidesz.hu