Pelczné: A kormány a társadalommal megy szembe

Napjaink gazdasági helyzete kísérteties hasonlóságot mutat a rendszerváltás-korival: romló életszínvonal, gazdasági hanyatlás, növekvő államadósság, állami és lakossági eladósodás, és növekvő infláció egyszerre van jelen - hangsúlyozta Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke pártja Jövőnk című konferenciasorozatának utolsó, a versenyképességről szóló rendezvényén szombaton.

Dátum: 2007-05-12 13:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=77135
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:06:35.923540, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Versenyképes és sikeresen felzárkózó Magyarországot csak versenyképes nemzet, régió, települések és közösségek, valamint versenyképes vállalkozások és egyének együttese teremthet.

A nemzetgazdaság versenyképessége abban áll, hogy úgy tud létrehozni, és a globális verseny hazai és külföldi piacain értékesíteni termékeket és szolgáltatásokat, hogy annak eredményeként a társadalom jóléte fenntartható módon növekedjen. Ennek egyik előfeltétele, hogy a kormányzat szabályozott és átlátható jogszabályi és stabil működési keretet nyújtson a társadalmi jólét érdekében az erőforrások mind hatékonyabb felhasználásához. Másik előfeltétele a reáltőke és a humántőke fejlettsége. A harmadik feltétel a társadalmi jólét érdekében a gazdasági és a politikai prioritásokat harmonizáltsága. Ha visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 17 év többségében a gazdasági, társadalmi és politikai célokat nem sikerült egymáshoz illeszteni.

Az a kérdés, hogy a vállalat társadalmi funkciójának betöltésében milyen szerepet játszanak a szűken vett gazdasági szempontok, és milyen mértékben és hogyan jelenik meg a társadalmi felelősségvállalás és a szolidaritás - bár eltérő értelmezésekben -, folyamatosan napirenden lévő témák. Napjaink Európájának talán két leggyakrabban hangoztatott szava: "versenyképesség és szolidaritás". Hangsúlyozni szeretnénk, versenyképesség és szolidaritás, és nem versenyképesség vagy szolidaritás.

A versenyképességnek hatóterei vannak, így a gazdasági versenyképesség csupán eszköze a társadalmi versenyképességnek, és a kettő a társadalmi jólét növelésének közös célja érdekében kölcsönhatásban van.

A gazdasági versenyképesség elemei kihatnak a társadalom versenyképességére is. Az instabil állami pénzügyek, a közszolgáltatásokat biztosító állami egészségügyi és oktatási intézményrendszer pénzhiány miatti kényszer piaci alapokra terelése, a szolgáltatások igénybevételének nehézségei, a közszektor létszámleépítései mind-mind a társadalom tagjainak a kiszolgáltatottságát növelik. A közszolgáltatások igénybevételének várható nehézségei, a munkahelyek felszámolása a társadalom tagjaiban félelmet keltenek.

A társadalmi versenyképesség lényege nem a társadalom tagjai közötti kiszorító verseny, a jókor, jó helyen lenni elv érvényesülése, hanem a közös cél - a legtöbb ember számára kedvező folyamatok - érdekében történő együttműködés az emberek és a közösségek között. Az együttműködés előfeltétele a nyilvánosság, az átláthatóság és a kölcsönös bizalom. Hiába lenne nálunk csúcstechnológia, hiába lennének képzett szakemberek, ha a társadalomban a közbizalom hiánya uralkodik.

Nem is lehet kérdés, hogy egy megfélemlített, egzisztenciájában bizonytalan ember, vagy egy demokráciában élő, a demokratikus viszonyokból és a fenntartható gazdasági fejlődésből adódó létbiztonságot élvező, autonóm ember tud-e versenyképesebb lenni. Egyértelműen az utóbbi.

A romló társadalmi és gazdasági versenyképesség, úgy tűnik, vissza-visszatérő eleme életünknek. 1989-et írtunk, amikor a gazdasági és társadalmi helyzet nagyban hasonlított a maihoz: romló életszínvonal, gazdasági hanyatlás, növekvő államadósság, állami és lakossági adósságspirál kialakulása, a közös vagyon széthordása. Ezek jellemezték a rendszerváltoztatás körüli éveket. Közel két évtized telt el azóta, s ma ugyanez történik. Az akkori helyzet kezelését a gazdasági, majd politikai rendszerváltozás jelentette.

Napjaink gazdasági helyzete kísérteties hasonlóságot mutat az akkorival: romló életszínvonal, gazdasági hanyatlás, növekvő államadósság, állami és lakossági eladósodás, s növekvő infláció egyszerre van jelen. A lakosságot és az állami költségvetést terhelő kamatok az égbe szöknek. Az államadósság kamatai kiszívják a pénzt a közkiadások elől, romlik az állam újraelosztó, közkiadásokat finanszírozó pozíciója, csökken az állam gazdasági mozgástere. A mikro-, kis- és középvállalkozások jelentős része vegetál, nemhogy bővíteni nem tudja alkalmazottai körét, hanem a túlélésért küzd. Az ország sok részre szakadt, a területi hátrányok ahelyett, hogy csökkennének, fokozódnak. Az ország egyes térségei végletes és behozhatatlan hátrányt szenvedtek, és a jelenleg ismert kormányzati prioritások tükrében semmi esélyük nincs a felzárkózásra. Emberek millióiról egyszerűen lemond a jelenlegi kormányzat. Ahelyett hogy helyzetbe hozná közösségeiket és térségük gazdaságát, az ott fellelhető minimális erőforrásoktól - posta, vasút, iskola, egészségügyi intézmények - is megfosztja őket. Helyénvaló lenne, hogy egyesek sorsa születésüktől determinált? A jelenlegi kormányzati politika szőnyeg alá söpri a súlyos társadalmi problémákat, és társadalmi deficiteket kizárólag pénzügyi, költséghatékonysági szempontból közelíti meg.

Negyedévente újabb és újabb kényszerintézkedéseket hoz, amit fura mód ma reformoknak nevez, s ami mögött valójában a maradék állami vagyon kiárusítása, a közszolgáltatások álpiaci alapokra helyezése és az egészségügyi ellátórendszernek, valamint a felsőoktatásnak az állami finanszírozási körből történő kiszervezése húzódik meg. Ez a gyakorlat rövid távon javíthatja a pénzügyi egyensúlyt, ugyanakkor hosszú távon ellehetetleníti a társadalmat.

Nem lehet kérdés, hogy a gazdasági versenyképesség megteremtése csak versenyképes társadalommal érhető el, és ebben a magyar államnak kiemelkedő szerepet kell játszania. Ahhoz, hogy ennek keretfeltételeit meg tudja teremteni, először alapvető kötelezettségeit kell teljesítenie: erőssé, elérhetővé és működőképessé kell tennie azokat a közszolgáltatásokat, melyek a társadalmi versenyképesség alapját jelentik.

Ez a versenyképesség alapozhatja meg a javuló életminőséget és a társadalmi igazságosságot.

Az életminőséget alapvetően befolyásolja a társadalmi tőke, mely a közösség kapcsolati hálójának és az ezekben felhalmozott bizalomnak és kölcsönösségnek mással nem pótolható gazdasági és társadalmi erejét adja. Egy társadalom csak akkor igazságos, ha a társadalmi jólét mindenki jólététől függ.

A változások, a reformok csak akkor igazságosak, ha azok pozitív hatása minden társadalmi csoportot elér.

Világossá kell tennünk, hogy a krízisből csak új szemlélettel juthatunk ki és tehetjük ismét versenyképessé a magyar társadalmat, és ezáltal a magyar gazdaságot.

Joggal merül fel a kérdés, hogyan tudunk a magyar társadalom versenyképességén javítani?

Több embernek kell munkát találnia: tarthatatlan, hogy 3,9 millió ember tartson el 10 millió embert; a Magyarországhoz hasonló népességű Csehországban 850 ezerrel többen dolgoznak, mint nálunk, talán ennek is köszönhető, hogy Csehország egy főre jutó GDP-je a régi tagországok átlagának 74 százaléka, Magyarországé annak 62 százaléka.

Csökkenteni kell az élőmunka közterheit, a vállalkozások ma a jövő bizonytalansága és a munka közterheinek magas szintje miatt nem tudják a foglalkoztatást bővíteni.

Több embernek kell piacképes szakképzettséget szereznie: ma komoly hiány van megfelelően képzett szakmunkásokban, ami sokszor akadálya újabb külföldi vállalkozások betelepülésének, vagy akár belföldi vállalkozások bővülésének.

Javítani kell a lakosság egészségi állapotán: a magyar lakosság kirívóan rossz egészségi állapota is hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatár alatti felnőtt lakosságból 1,3-1,5 millióan nem dolgoznak, egyúttal a rossz egészségi állapot miatt van (volna) szükség a szerencsésebb helyzetben levő országokénál kiterjedtebb egészségügyi ellátó rendszerre.

Emelkednie kell a jövedelmeknek: ma Magyarországon nemcsak az inaktívak és a munkanélküliek, hanem a foglalkoztatottak között is sok a szegény, és a hazai bérek a legalacsonyabbak között vannak uniós összehasonlításban.

A foglalkoztatottság és a bérszínvonal emelkedése hozzájárul a gazdaság bővüléséhez, új munkahelyek további munkahelyeket generálnak, emellett bővítik a közterhet viselők körét és szűkítik az állami újraelosztás juttatásaira szorulók arányát.

Minderre lehetőséget teremthetnek az Európai Unió addicionális pénzforrásai, feltéve, hogy a kormány kész újragondolni az NFT II. operatív programjait, és a forrásokat a jövőt szolgáló prioritások szerint felhasználni.

A kibontakozás elmaradása - az uniós szabadságok: a tőke, a szolgáltatások és az emberek szabad áramlásának lehetőségét kihasználva - óhatatlanul a gazdaság szereplőinek és a felkészült szakemberek további elvándorlásához vezet, vagyis ahelyett, hogy az integráció előnyeit élvezhetnénk, annak hátrányait szenvedjük el.

A Fidesz programja a kibontakozást, a társadalmi és gazdasági versenyképesség javulását szolgálja, hogy a nemzetközi versenyben ismét egy erős Magyarország erős társadalma - és ezáltal erős gazdasága - vehessen részt.

fidesz.hu