Csáky Pál kongresszuson elhangzott szó szerinti beszéde
Dátum: 2007-05-19 16:57:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=77587
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:11:04.791184, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Kedves Orbán Viktor Elnök Úr!
Tisztelt küldöttek, kedves vendégek, Hölgyeim és Uraim!
Megtiszteltetés számomra, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja nevében üdvözölhetem az Önök kongresszusát, és jelenlévő kollégáim, Berényi József, Farkas Iván, Duray Miklós, Bárdos Gyula és Bíró Ágnes alelnökök nevében is sikeres tanácskozást kívánhatok Önöknek.
Pártjainkat, tagságunkat és támogatóinkat több szál köti össze, mint azt az első pillantásra is gondolnánk. Valóban ugyanannak a politikai családnak, az Európai Néppártnak vagyunk a tagjai. Ugyanannak a nemzetnek a történelem által egységessé kovácsolt magyar kultúrnemzetnek vagyunk a tagjai. S most, a XXI. Század elején a felelősségünk is ugyanaz. Új energiákat, új lehetőségeket, új utakat találni népünknek úgy, hogy sikerrel meg tudjunk felelni a harmadik évezred kihívásainak. Ha elfogadjuk a fenti definíciókat, akkor a megoldásokat is ugyanabban az irányban kell keresnünk. Mi mindannyian egy erős, öntudatos, értékeire büszke magyarságban vagyunk érdekeltek, s ez csak úgy érhető el, ha Magyarország újra önmagára talál, energiái megnövekszenek, s ehhez társulnak kiegészítő elemként a határon túli magyar nemzetrészek energiái és potenciálja is. Olyan megoldásokat kell tehát keresnünk, amely a XXI. század megváltozott viszonyai között egyértelművé teszi, hogy a politikai határokon belüli Magyarország csak úgy lehet erősebb, ha integrálni tudja a határon túl élő magyar közösségek jelentette potenciált is. Ez a filozófia egyértelművé teszi, hogy a határon túl élő magyarság nem teher, hanem nemzeti, gazdasági erőt növelni hivatott esély Magyarország és az összmagyarság számára. A Magyar Koalíció Pártja új vezetése tehát ebben az új évszázadban is ilyen irányú együttgondolkodást, és együttműködést kér Önöktől és kínál Önöknek. A kiindulási alap, amelyről elrugaszkodhatunk, vegyes elemeket tartalmaz. Mögöttünk áll nemzetünk történelme, kultúrája, elmúlt évszázadokbeli teljesítményei. Mindez mindannyiunkat kötelez. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kételyeket, a megosztottságot, az elbizonytalanodást sem, amelyek energiákat vonnak el tőlünk, és nehezítik előrehaladásunkat. S ez egy elbizonytalanodott, új lehetőségeit kereső Európában történik, ahol azt is látnunk kell, létérdekünk, hogy közös Európánk önmagára találjon, hiszen mi sem lehetünk igazán sikeresek, ha Európa válságból válságba fog zuhanni. Mi szükségeltetik tehát ahhoz, hogy sikeresek legyünk? Jó szervezettség, természetesen, összehangolt tevékenység, stratégia, taktika. Mindez ésszel, politikai érzékkel megvalósítható. Jó programok is kellenek természetesen, ezek kidolgozása is vár ránk. Ám ne feledkezzünk el, kedves barátaim, a legfontosabbról, arról, amit ezen a kongresszuson is adnunk kell egymásnak. Tegnap szülőföldemen, az Ipoly-mentén élő értelmiségiekkel találkoztam. Két nagyközség helyzetét elemeztük, amelyek gazdasági, szociális alapmutatói, tehát az az alap, amelyen építkeznek, szinte hajszálra megegyeznek. Az egyik mégis elhanyagoltabbnak tűnik, többen elköltöztek onnan, a magyarság is fogy ebben a községben. A másik fejlődik, csinosodik, bővül. Mi a különbség a kettő között - kérdeztem. Első megközelítésben talán a polgármester, a pap és a tanító személye. Az egyik helyen komolyan veszik a küldetésüket, a másikon kevésbé. Ám amikor a sikeres községből való egyszerű embereket kérdeztem meg, ők miben látják az okokat, magam is meglepődtem, amit válaszoltak. A hit, Elnök Úr - válaszolták. Mi hiszünk abban, hogy a mi munkánknak értelme van.
Kedves Barátaim!
Nézzünk csak körül, milyen világban élünk! Apáink talán azt sem tudták, merre van Korea, unokáikat Szlovákiában és Magyarországon is koreai beruházók foglalkoztatják. Európa nagy, büszke nemzetei azt hitték, hogy egyszer s mindenkorra kimérettetett a helyük, és pozíciójuk a történelem színpadán. S most mit látunk? A történelem nélküli népek néha erősebb dinamikával hagyják maguk mögött az elpuhultabb, elkényelmesedettebb társadalmakat. Nemcsak a globalizációról beszélek, hanem arról, hogy a történelem egy dinamikus folyamat, a történelem nem velünk kezdődött, és remélhetőleg nem is velünk ér majd véget. Minket kötelez mindaz, amit elődeinktől örököltünk, de kötelez bennünket a felelősség a jövő, gyerekeink és unokáink jövőjének irányában is. S nekünk, igen, nekünk is hinnünk kell, hogy van értelme annak, amit teszünk, s amit cselekszünk, azt elsősorban a köz érdekében tegyük. Mi se azt kérdezzük csupán határon innen és túl, mit adhat nekünk Magyarország, hanem azt is, mit adhatunk mi Magyarországnak, mivel gazdagíthatjuk mi az emberiség magát magyarnak valló részét?
A válasz itt és ma egyértelmű. Kölcsönös szolidaritással és hittel. S honnan vegyük máshonnan a példát és a bátorságot, s az erőt is, mint a könyvek könyvéből, a Bibliából. Engedjék meg tehát, hogy kicsit rendhagyó módon - befejező részként - a kánai mennyegző, Krisztus első csodájának történetét idézzem mindannyiunk elé - megvallom, némileg sajátos átiratban. A történet ismert. A kánai mennyegzőn elfogyott a bor. Mária ijedten fordult fiához: fiam, nincs borunk. Jézus nem mozdul, csak figyeli a történéseket. Mai szóhasználattal élve akár azt is mondhatnánk, nem vállalja a közszereplést. Nem az én gondom - válaszolja. Anyja azonban nem hagyja békén, s lám, milyen fontos elem a kitartó odafigyelés, a fiú egyszer csak kötélnek áll. Megteszem, mondja, de egyedül képtelen vagyok rá. Ti is kelletek nekem, a Ti hitetek is szükséges ahhoz, hogy elérjük azt, amit akarunk. S most menjetek, és azokat a kádakat ott töltsétek meg vízzel.
Kedves Barátaim!
Képzeljük magunkat bele az ott állók helyzetébe, azoknak a szolgáknak a helyzetébe, akik mindezt hallották. Megőrült ez az ember? - gondolhatták. Vizet vigyünk a bor tárolására szolgáló kádakba? Hiszen a násznép kikerget minket. Késő délután van még, annyira nem részegedtek le, hogy ne tudják megkülönböztetni a vizet a bortól. Most képzeljék el, kedves barátaim annak az első szolgának a hitét, a hitének a mélységét, aki megteszi az első mozdulatot, kezébe fogja a kancsót, és viszi a vizet. A vizet, a bor tárolására szolgáló edénybe. És megindul a második, megindul a harmadik, az ötödik, hordják a vizet, talán kételkednek is, talán elbizonytalanodnak is, de teszik a dolgukat. S a csoda, a csoda - kedves barátaim - akkor történik meg, amikor az utolsó is megtette a dolgát, amikor az utolsó csepp is belekerül a kádakba. Ezt a hitet, ilyen hitet és ilyen elhivatottságot kívánok mindannyiunknak, határon innen és túl, mert nekünk tudnunk kell, hogy dolgunk van itt, s a jövőnkért tenni akarunk és tenni fogunk. Közösen, együtt is.
Tartalmas, jó tanácskozást, eredményes kongresszust kívánok mindannyiuknak!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
fidesz.hu