Kövér Lászlónak a kongresszuson elhangzott szó szerinti beszéde
Dátum: 2007-05-19 17:25:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=77591
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:11:06.030997, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink!
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség tisztújító XXII. Kongresszusát összehívó országos választmány elnökéként szeretettel köszöntöm a most kezdődő kétnapos tanácskozásunkon megjelent küldötteket, s minden küldött az egész szövetség nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm a kongresszus vendégeit. Megtiszteltetés számunkra, hogy körünkben üdvözölhetjük Dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök urat és kedves feleségét, Dalma assszonyt. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntjük Wilfried Martens urat, az Európai Néppárt elnökét, hasonlóképpen Joseph Daul urat, az Európai Néppárt Európai Demokraták képviselőcsoportjának frakcióvezetőjét az Európai Parlamentben. Köszöntjük Eirik Moen urat, a Nemzetközi Demokrata Unió főtitkárát. Gordan Jandrokovic urat, a horvát parlament külügyi bizottságának elnökét, Joze Jerovsek urat a szlovén parlament külügyi bizottságának elnökét.
Szeretettel köszöntjük a nemzet idegen államok szuverenitás alatt élő részeinek képviselőit, Csáky Pál urat, a Felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Pásztor István urat, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Ágoston András urat, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, Kovács Miklós urat, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Varga Attila urat, az RMDSZ frakcióvezető-helyettesét, Jakab Sándor urat, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnökét. Tisztelettel köszöntjük Erik Kroiher urat, az osztrák néppárt külügyi titkárát. Klemens Moemkes urat, a CDU külügyi titkárát.
Hasonlóképpen tisztelettel köszöntjük a diplomáciai testületek megjelent tagjait, a tisztelt meghívott vendégeinket, a sajtó munkájukat végző munkatársait, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban nagy szeretettel köszöntjük a Magyar Polgári Szövetség társszervezeteinek vezetőit. Semjén Zsolt urat, a KDNP elnökét, Harrach Péter urat, az MKDSZ elnökét, Lezsák Sándor urat, a Nemzeti Fórum elnökét, Turi-Kovács Béla urat, a Kisgazda Polgári Egyesület elnökét, Herman István urat, a Vállalkozók Pártja elnökét, Farkas Flórián urat, a Lungo Drom elnökét, Jakab István urat, a Magosz elnökét és Szijjártó Péter urat, a Fidelitas elnökét.
Kedves Barátaim!
Mi ennek a most kezdődő kongresszusnak a funkciója? Ahogy a választások után egy évvel sorra kerülő kongresszusoké általában, úgy most is elsősorban a tisztújítás, annak az elnöknek, és azoknak az alelnököknek a megválasztása, akik a nemsokára szintén megválasztandó frakcióvezetővel és országos választmányi elnökkel együtt felkészítik a szövetséget a legközelebbi országgyűlési választásokra. Elindítják azt az előkészítő, szervezetépítő munkát, amely ahhoz szükséges, hogy megszerezhessük a választók többségének bizalmát. Alapszabályi értelemben nem rendkívüli kongresszusról van szó, hiszen a szövetség tisztségviselőinek kétesztendős mandátuma lejáratakor összehívott soros gyűlésünket kezdjük most meg. Rendkívülivé politikai értelemben az az abnormális helyzet teszi, amelyet egy szélsőséges, gátlástalan, erőszakos és kapzsi klikk, a jelenleg hatalmon lévő MSZP-SZDSZ koalíció hozott létre Magyarországon.
Tisztelt Honfitársaim!
Gyurcsány Ferenc, Veres János, Kuncze Gábor és Kóka János a még ellopható vagyon igézetében a hatalomhoz való beteges, görcsös ragaszkodása olyan mély válságba juttatta az országot, amelyre a szuverenitását birtokló Magyarország történetében nem igen találunk példát. Egy mély történelmi krízisből talpra álló és ígéretesen felfelé kapaszkodó országot ilyen rövid idő alatt, ilyen mélyre taszítani, ahogy most Gyurcsány Ferenc és tettestársai tették, utoljára csak Rákosinak és bandájának sikerült. Magyarország súlyos gazdasági, pénzügyi, megélhetési, politikai és erkölcsi válságban van. Gazdasági válságban vagyunk, mert tíz éve nem volt ilyen lassú a magyar gazdaság növekedése, mint 2007 első negyedévében. A lecsúszásunk 2005 utolsó negyedéve tart hónapról hónapra, miközben térségbeli riválisaink gazdasága szárnyal, s ma már az Európai Unió átlagos növekedési üteme, de Németország és az Egyesült Államok gazdaságának bővülése is meghaladja a miénket. Pénzügyi válságban vagyunk, mert az Európai Unióban nálunk a legmagasabb az államháztartási hiány.
Az infláció márciusban elérte a 9 százalékot, az államadósság növekvő kamatterhei pedig 1000 milliárd forint felett lévén felemésztik a mindannyiunk által befizetett személyi jövedelemadó teljes összegét. Megélhetési válságban vagyunk, hiszen a reálbérek 7 százalékkal csökkentek, a gáz ára 30 százalékkal, a villany ára 20 százalékkal nőt, bevezették a tandíjat, a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és több új adófajtát, a közlekedési viteldíjak az egekbe szöknek, akárcsak a lakosság eladósodottsága. Politikai és kormányzati válság van, mert mindarra, amit Gyurcsány és társai ezzel az országgal művelnek, egész egyszerűen nincs felhatalmazásuk. A kormány illegitim, mert a választók felhatalmazása és támogatása nélkül akarja végigvinni az egészségügyben, az oktatásban, az államigazgatásban és másutt azokat az úgynevezett reformprogramokat, amelyekhez képest a tatárok, a törökök, ugye a vörös hadsereg dúlásai, fosztogatásai építő jellegű baráti segítségnyújtásnak tűnnek szorgos népünk országépítő erőfeszítéseihez. Az általuk okozott káoszban és lepusztulásban egyetlen, a látszólag szakszerűtlen és ostoba döntésekben és intézkedésekben tettenérhető vezérfonal húzódik végig egy gátlástalan, erőszakos és kapzsi klikk további vagyoni befolyásbeli gyarapodásának célja. Jelszavuk: amit ma ellophatsz, ne halaszt hónapra. És mindebből, tisztelt honfitársaim egyenesen következik egy mély erkölcsi válság.
Ha csalással, hazugsággal lehet hatalmat szerezi és megtartani, Gyurcsány, Kóka, Veress és a többiek következmények nélkül mindent megtehetnek, ha arcukat elfedő, azonosíthatatlan rendőrnek látszó fenevadak az általuk kiprovokált rendzavarás ürügyén alkotmányos jogaikkal élő békés polgárokat verhetnek véresre, taposhatnak a nemzeti lobogónkon. Ha az ország túlnyomó többségének gyorsuló szegényedése közepette milliós államtitkári fizetésekről döntenek, ott előbb-utóbb a rendbe, a normákba, azaz a demokráciába vetett közbizalom is elenyészik, és érlelődik a káosz, az anarchia, a diktatúra. Amikor annak idején Horn Gyula azt mondta belügyminiszterének, Kuncze Gábornak, hogy ami az országban van, az nem közbiztonság, akkor ez még csak azt jelentette, hogy a rendőrség nem képes gátat vetni a bűnözés növekedésének. Akkor még csak a bűnözőktől kellett féltenünk a gyermekeinket.
Ma már attól kell félnünk, hogy rendőrök rabolják ki őket és tesznek erőszakot rajtuk. Október 23-án az ország egyik fele még hihette, hogy csak annak van félnivalója, aki nemzeti színű zászlóval az utcán akar ünnepelni. A Múzeum körúti erőszaktétel gyalázat óta világos, a hatalom harci kutyájává züllesztett rendőrség számára minden ember egyformán potenciális áldozat. És természetesen most sincsenek politikai felelősök. Sem Gyurcsány, aki ezt az egész poklot ránk szabadította, sem Petrétei miniszter, aki szobanövényei gondozására is alkalmatlan, sem az országos rendőr-kapitány, sem a helyettese, sem a remiz parancsnoka nem foglalkozik a lemondás gondolatával. Inkább közvélemény-kutatást tartanak a rendőri állomány körében, hogy úgymond miként kerülhetőek el a hasonló esetek a jövőben. Pedig demokráciákban a válasz közismert és pofonegyszerű. Mindazoknak, akik idáig hagyták jutni, vagy egyenesen maguk juttatták idáig a dolgokat, azoknak távozniuk kell azokból a közbizalmat igénylő pozíciókból, amelyek betöltésére alkalmatlanok és méltatlanok.
Tisztelt Barátaim!
Ha nem vigyázunk, ha nem szabunk gátat annak, ami zajlik, holnap természetessé válik, hogy rablólovagok kormányának haramiák a rendőrei.
Kedves Barátaim! Tisztelt Magyar Választók!
2002-ben, de még inkább 2006-ban odaadtuk lakásunk kulcsát a rablóknak, s most döbbenten figyeljük, amint befészkelik magukat az otthonunkba. Elveszik pénzünket, elhordják értékeinket, eladják bútorainkat, kiürítik az éléskamránkat, elzálogosítják a házunkat, gyerekeinket, rokonainkat elüldözik tőlünk, minket a sufniba költöztetnek, folyamatosan megaláznak, és újabban már vernek is. Egy láthatatlan, gigantikus lakásmaffia áldozataivá kezdünk válni mindannyian.
Kedves Barátaim! Tisztelt Küldöttek!
De mindez már nem tart sokáig. De hogy mégis meddig, az rajtunk, magyar embereken, polgárokon, és rajtunk, a szövetség tagjain, a kongresszus küldöttein is múlik. Magyarországon a jelenlegi hatalommal szemben megszületett az Új Többség, mely nem ideológiai természetű, nem pártalapon szerveződött. Ez az Új Többség sokszínű, de a jövő féltése, a jövőbe mutató közös célok összetartják. Ez az Új Többség felelősséget érez a nemzet sorsa, gyerekeink, unokáink holnapja iránt. Épp ezért nem fogadja el, hogy semmibe veszik, s folyamatosan hazudoznak nekik. Ezen Új Többség célja saját értékeit megvédeni, érdekeit érvényesíteni képes erős Magyarország, amelyben csökkennek az adóterhek, az állam újra saját polgáraiért működik, amely letöri a korrupciót és az új kiváltságosok pökhendi hatalmaskodását. Emlékeztek rá, másfél évtizeddel ezelőtt egy kongresszusunk hátterében az a szlogen szerepelt, mi olyan országban szeretnénk élni, ahol a törvény nemcsak a kólát védi, hát akkor most 2007-ben mondjuk újra picit szabadon, mi egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a törvény nemcsak a Kókát, meg a Gyurcsányt védi.
Mi, Kedves Barátaim, ennek a szövetségnek a tagjai pedig itt állunk, és készek vagyunk arra, hogy a választók akaratából akár holnap hozzákezdjünk a válság felszámolásához, az ország újra emelkedő pályára állításához. Büszkék vagyunk arra, amit 1998 és 2002 között ennek az országnak a polgáraival együtt létrehoztunk. A Széchenyi tervre, a lakástámogatási rendszerre, a diákhitelre, a családpolitikánkra, a nemzeti önazonosság erősítésére, a minimálbér-emelésre, a roma oktatási programokra, a növekvő nemzeti jövedelemre, csökkenő munkanélküliségre, csökkenő inflációra, az államadósság terheinek csökkenésére, az ország növekvő külső elismertségére és tekintélyére. Sikereink, eredményeink, de kudarcaink és hibáink is olyan tapasztalatot jelentenek számunkra, amely erőt ad az előttünk álló teendőkhöz. Vannak értékeink, van jövőképünk, kormányzati tetteink által hitelesített programunk, s vannak hozzáértő, elkötelezett és cselekvőképes embereink is. Ennek a kongresszusnak erről kell szólnia. A jövőről, az erős Magyarországról.
Jó munkát kívánok hozzá mindannyiuknak!