Tőkés László kongresszusi beszédének szó szerinti leirata
Dátum: 2007-05-20 16:08:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=77651
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:11:24.971271, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt Elnökség, Tisztelt Kongresszus, Hölgyeim és Uraim, kedves Testvéreim!
Minekelőtte megköszönném szíves meghívásukat a Fidesz kongresszusára, őszintén meg kell vallanom, hogy némi elbizonytalanodással érkeztem körükbe, arra a Magyarországra, ahol 17 évvel a rendszerváltozás kezdete után még mindig dívik bennünket idegen munkavállalóknak, vagy éppenséggel jött-ment románoknak nevezni.
Arra a Magyarországra, ahonnan 2005. decemberében, a magyar kormány, illetve a kormánypártok vezényletével ismételten sikerült bennünket a határokon kívülre utasítani. Robert Fico éppen a minap kérte ki magának, hogy az Országgyűlés Malina Hedvig ügyében beavatkozzék: ne avatkozzék be Szlovákia belügyeibe. Annak előtte sorozatosan budapesti anyakormányunk utasította rendre azokat a határon túli magyarokat, akik a magyarországi belpolitikába ártják magukat. Sőt, nem egyszer az RMDSZ főkorifeusai is méltatlankodva utasították vissza magyarhoni testvéreink, netalán éppen a Fidesz-MPSZ jó szándékú fellépéseit erdélyi magyarságunk érdekében.
Tehát a be nem avatkozás kérdése bizonytalanított el. Végül is azonban európai és nemzeti platformra helyezkedve sikerült leküzdenem magamban elbizonytalanító kétségeimet. Németh Zsolt és Szabó Vilmos közös állásfoglalása jó hatással volt reám ebben a tekintetben. Tabajdi Csaba és Gál Kinga brüsszeli kiállása megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az úgynevezett koppenhágai kritériumok megfogalmazása óta a kisebbségi kérdés az Európai Unióban távolról sem tekinthető pusztán belügynek. Sőt, Petőfi Sándort újraolvasván, a nemzeti összetartozás hagyománya is felelevenedett bennem, és most már teljes meggyőződéssel hangsúlyozom, hogy amint az 1848-as Unió révén eggyé lett mind a két magyar, 1989. újbóli egymásra találása jegyében - az átmeneti időszak rosszra fordult viszonyai ellenére -, most már végképp együtt vagyunk és együtt maradunk. Amint a nemzet költője mondotta.
Elbizonytalanodásom és pillanatnyi zavarom másik oka az volt, hogy a 90-es évek ígéretes kezdeteihez képest mostanra már szinte szerepcsere történt Magyarország és Erdély viszonyában. A kommunizmus bukásának és a rendszerváltozás indulásának lelkesítő időszakában mi, ágrólszakadt kisebbségi magyarok még sugárzó bizakodással tekintettünk az anyaországra és Isten után tőle reméltük sorsunk jobbra fordulását.
Utóbb azonban megütődve kellet ráébrednünk arra, hogy kisebbségi létünk hátrányai saját hazájában élő nemzetünk elesett állapotához képest mennyire viszonylagosak. Hosszú ideig elfogult várakozással tekintettünk nemzeti államunkra. A szomszédos országok között a leginkább európainak tűnő Magyarországra. Felnéztünk reá. Azt hittük és azt reméltük, hogy segíteni tud és segíteni fog rajtunk. Ez a baj, hiedelem már a múlté. Képletesen szólva engedjétek meg, hogy szavaim által a mai Magyarországon a romániai magyar kisebbség köszöntse a maradék hazájában élő magyar kisebbséget. Félreértés ne essék, megjelölésem nem etnikai természetű. Úgy érzem, úgy értem, hogy nemzetünk a saját országában pusztul és szenved hátratételt. Arról van szó, hogy saját magyar államunk nem védi, nem képviseli és nem érvényesíti az elvárható, természetes, magától értetődő módon és mértékben nemzeti érdekeinket.
Nem így például Románia vagy Szlovákia, ahol a jól, vagy rosszul felfogott nemzeti érdek mindennél előbbre való. Egy ideig csak azt kifogásoltuk, hogy Magyarország nemzetpolitika helyett szűkkeblű állampolitikát folytat. Azóta súlyosbodott a helyzet. Ma már nemhogy határokon átívelő nemzetpolitikáról, de még korlátozott mérvű nemzeti állampolitikáról sem beszélhetünk. Ma már nemhogy a magyar állam segítségére számíthatnánk, hanem nem egyszer arra gondolunk, hogy nektek, magyarországi magyaroknak volna sokkal inkább szükségetek a határon túli kéregmagyarság esendő támogatására. Talán ezért is sújtja oly nagy kárhoztatás a magvában holt kettős állampolgárság ügyét. A határon túlra szakadt, az erdélyi magyarok növekvő aggodalommal és keserűséggel tekintenek valamikori anyaországukra, melyben a mértékadó közvélemény-kutatások szerint is rossz irányba haladnak a dolgok. Mi is azt észleljük, mint azt Csoóri Sándor megfogalmazta márciusi levél aláírói, hogy a kétségbeesés árasztja el Magyarországot. A Fidesz-szel együtt azt érzékeljük, hogy Magyarország bajban van. A tavalyi Nemzeti Ökumenikus Imaév erkölcsi imperatívusza értelmében átérezzük, hogy a nemzeti lelki megújulására van szükség.
A rendőrség minap kirobbant erkölcsi válsága Sólyom László államelnök azon megállapítását példázza, hogy édes hazánk morális válságban szenved. Az egészségügyben elhatalmasodó válság pedig a megbetegített nemzet metaforájává szélesedik. A kommunizmus fekete könyvének az egyenes folytatását látjuk Magyarország könyörtelen kisemmizésében, a széthazudott ország vesszőfutásában.
Saint Exupery Kishercegének arra a kérdésére, hogy a sivatagból hová tűntek az emberek, a virág azt felelte: régebben látott néhányat belőlük, de elhordta őket a szél, mivelhogy gyökértelenek. Hová lettünk? Mivé lettünk, hogyha nemzetünk elgyökértelenedése, önazonosságának válsága tovább tart? Hogyha kitörési pont az igazi forradalom esélye híján népünk Kovács Imre által láttatott önpusztító néma forradalma beteljesedik? A Fidesz mostani kongresszusának a feladata nem az, hogy a párt belső ügyeiről tanácskozzon, hanem hogy az ország gondjaival foglalkozzon, olvashattuk Orbán Viktor kabinetfőnökének nyilatkozatában. A Fidesz és szövetségeseinek tanácskozása több, mint kongresszus, mondotta Deutsch-Für Tamás. Jövőnkről, egy erős Magyarországról álmodunk, amelyet az új többség teremthet meg, erre szövetkezzünk, ebben mi is szövetségeseitek vagyunk.
Hölgyeim és Uraim! Vegyünk példát Franciaországról. Nicolas Sarkozy nem szégyelli, hogy szíve az országért és a hazáért dobog, és vallja, hogy értéktagadó világunkban nem csupán Franciaországnak, de az egész Európának nagy szüksége van a hazaszeretetre. Ezért hozta létre a nemzeti identitásért felelős minisztériumot.
Mi, magyarok se hagyjuk veszendőbe menni nemzetünket. Hasonló céltudatossággal védelmezzük és juttassuk érvényre nemzeti önazonosságunkat, értékeinket és érdekeinket. Köszönöm a figyelmet. Áldott Pünkösdi Ünnepeket kívánok, épp egy hét múlva lesz Pünkösd és azt kívánom, hogy Istennek lelke erősítsen meg benneteket arra, amire vállalást tettetek.
fidesz.hu