A felsőoktatás átalakítását hiba a piacnak alárendelni
A felsőoktatási törvény küszöbönálló módosítása több szempontból is átszabja majd a hazai képzés rendszerét: szeptembertől bevezetik a képzési hozzájárulást a nappali alapszakokon, az államilag támogatott helyek száma pedig az idén 56 ezerre csökken. Heves politikai és szakmai vita dúl a tekintetben, hogy mi a helyes út a hazai felsőoktatás számára.
Dátum: 2007-05-29 09:10:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=78116
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:14:47.821451, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A hazai felsőoktatás jövőjéről zajló vita álláspontjai két kérdéscsoport körül látszanak kijegecesedni: meddig mehet el az állam a rendszer piacosításában, illetve milyen értéke van a hazánkban kiállított diplomának a munkaerőpiacon.
A szinte feltétlen piacosítás hívei a mostaninál jóval nagyobb mértékben alapoznák a kereslet-kínálat alakulására a felsőfokú tudás elosztását. Az elmúlt napok egyik vitájában elhangzott: egy orvos képzése 12-13 millió forintjába kerül a magyar államnak. Tekintsük ezt hitelnek, amit az adófizetők közössége előlegez meg a leendő orvos számára, amit később a már gyakorló szakember fizessen vissza a közös kasszába. A probléma azonban ennél sokkal összetettebb: nehéz lenne például piacról beszélni ott, ahol a keresleti oldal nem vagy csak alig létezik.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy hány magyarországi fiatal merne belevágni a teljesen piaci árú orvosképzésbe, illetve - a magyar orvosfizetések mellett - milyen pénzekből térítené meg később a képzési díjat, főként akkor, ha később nem akarna vagy nem lenne módja magánpraxist létesíteni. További szempont - a felsőoktatás egészében is - az esélyegyenlőség kérdése, azaz a viszonylag egyenlő hozzáférési esélyek fenntartása - vagy inkább újbóli megteremtése - az egyes társadalmi rétegek között.
A fejlett országok mögött
Mindenesetre érdemes figyelni: a legsikeresebb, a leginkább versenyképes európai országokban csínján bánnak a felsőoktatás piacosításával, és a hallgatói tandíjak mértékét is kordában tartják (lásd összehasonlító táblázatunkat!). Érdemes eloszlatni azt a tévhitet is, hogy a nemzeti össztermékhez (GDP) képest a magyar állam túl sokat költ a hazai felsőoktatásra. A világ fejlett országait tömörítő Nemzetközi Gazdasági és Fejlesztési Szervezet (OECD) átlaga a GDP 1,8 százaléka, míg hazánk esetében ez a mutatószám csupán 1,3 százalék.
A diploma: biztonság
A kormányzaton belül sem egyformák a felsőoktatás átalakítására adott válaszok. Nagy vitát váltott ki Magyar Bálint év elején napvilágot látott elképzelése, amely utat nyitna a felsőoktatás privatizációja előtt - az indítvány végül nem lett a felsőoktatási törvényt módosító javaslat része. Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter - a felnőttképzéshez kapcsolódóan - egy minapi konferencián kiállt a tudás és a tanulás fontossága és pozitív társadalompolitikai szerepe mellett. A miniszter - egy tanulmányra hivatkozva - kijelentette: jóval nagyobb a diplomával rendelkezők "munkaerő-piaci aktivitási esélye" - azaz könnyebben találnak munkát -, mint képzetlen társaik. A diplomások körében az aktivitási arányszám nyolcvanszázalékos, a szakképzettekében hetvenszázalékos, míg a szakképzés nélküliek esetében rendkívül alacsony, 24-27 százalékos ez a mutató.
A szakminiszter azt is megemlítette, hogy a Magyarországon befektetők tíz százaléka nem talál megfelelően szakképzett munkaerőt, ez pedig hét százalékponttal fogja vissza a hazai foglalkoztatás bővülését. Mindez azok álláspontját látszik erősíteni, akik szerint a képzési rendszer átstrukturálása szükséges, ám a képzés kereteinek szűkítése semmiképpen nem lenne tanácsos.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete szerint a piacosítás nem oldja meg a felsőoktatás gondjait, mivel a fejlesztési részhozzájárulásnak sincs meg a forrása a családoknál, az ösztöndíjrendszer, a diákhitel pedig együtt sem fedezi a tandíjat és a megélhetés költségeit.
magyarhirlap.hu - fidesz.hu