Parlamenti választásokat tartanak vasárnap Belgiumban
Parlamenti választásokat tartanak vasárnap Belgiumban: 7 millió választópolgár dönt a képviselőház és a szenátus összetételéről.
Dátum: 2007-06-08 10:25:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=78895
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:20:06.517603, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A szavazást megelőző kampány egészen az utolsó hetekig szinte teljes érdektelenség mellett zajlott: úgy tűnt, mintha a választókat - mindenekelőtt az ország déli részén lakó, a teljes népesség 40 százalékát alkotó, franciául beszélő vallonokat - jobban érdekelte volna a franciaországi voksolási sorozat, mint a sajátjuk. Pedig a mostani szavazás sok szempontból komoly változtatásokat hozhat Belgium életében: így például szinte bizonyos, hogy távoznia kell a miniszterelnöki posztról az azt már 8 éve betöltő liberális politikusnak, Guy Verhofstadtnak, s az is valószínű, hogy a voksolást követő kormányalakítási tárgyalások nyomán tovább csökkenhet a központi hatalom befolyása a régiókkal szemben.
Ami az első kérdést illeti, Belgiumban immár évtizedek óta hagyományosan flamand politikusok állnak a szövetségi kormány élén (az ország északi része, Flandria jóval nagyobb lakosságú, s gazdaságilag is fejlettebb, mint Vallónia). Márpedig itt a kereszténydemokrata párt, a CDV a közvélemény-kutatásokban messze megelőzi Verhofstadt pártját, a flamand liberálisokat (VLD). Így azután a miniszterelnöki poszt legfőbb várományosa a CDV elnöke, Yves Leterme - bár őt a vallonok nem igazán szeretik, amióta tavaly egy nyilatkozatában azt állította, hogy a francia ajkúak "intellektuálisan képtelenek" megtanulni a flamand nyelvet.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy Belgiumban, amely rendkívül bonyolult berendezkedésű szövetségi állam, s ahol a központi kormány mellett nem kevesebb, mint öt másik, regionális vagy éppen a nyelvi hovatartozáson alapuló kabinet működik, mindegyik saját jogkörökkel - a pártok nem országosan, hanem csak saját régiójukban működnek. Mindegyik irányzatnak (szocialisták, liberálisok, kereszténydemokraták, zöldek, szélsőjobb) külön-külön pártja van Vallóniában és Flandriában, s az is számít, hogy ezek a pártszövetségek közösen hány mandátumot érnek el, melyik lesz közülük a legerősebb. Mivel pedig a parlamenti pártok egymással mind koalícióképesek (kivéve a szélsőjobbot, amelyet a többiek elszigetelnek, s így az örök ellenzék szerepét játssza), a kormánytöbbség szempontjából rengeteg különböző koalíció lehet. Mindez valószínűleg időt igényel majd: a leuveni egyetem egyik politológus szakértője a minap azt mondta, hogy "Belgiumban a választási kampányok rövidek, de a kormányalakítás akár három hónapig is eltarthat."
A választások másik nagy kérdése (a kormánykoalíció összetétele és a miniszterelnök személye mellett), hogy miként alakul a belga állam sorsa, pontosabban a feladatkörök felosztása a központi kormány és a regionális kormányok között. A két nagy belga közösség, a vallonok és a flamandok az ötvenes évek óta mind jobban elkülönülnek egymástól: az egymást követő államreformok révén a régiók egyre nagyobb hatáskört kaptak (ma már ők irányítják a közlekedés- és lakáspolitikát, a közmunkákat, a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet és egyes helyi gazdasági kérdéseket, miközben az oktatás és a kultúra a régiókkal sok átfedést mutató nyelvi közösségek "reszortja". A szövetségi kormány pedig az adópolitikáért, a kül- és védelmi politikáért, az igazságügyi rendszer működtetéséért, valamint az egészség- és a munkaügyért, a társadalombiztosításért felel.) A flamandok a regionalizálás folyamatának folytatódását akarják, így például Yves Leterme immár a munkaügyet is átadná a régiók hatáskörébe. A vallonok szerint viszont a legutóbbi, 1993-as nagy államreformmal elérték az "intézményi egyensúlyt" Belgiumban, további komoly átalakításokra nincs szükség. Már csak azért sem, mert ők attól tartanak: minden további lépés az ország szétbomlásának kezdetét jelentheti.
MTI - fidesz.hu