"Elszántuk magunkat a változtatásra"

A Fidesz-Magyar Polgári Párt országos választmányának elnöke arra számít, hogy a párt múlt héten meghirdetett átfogó szervezeti átalakítása konfliktusokkal jár majd, ugyanakkor szerinte mindenki felismerte, hogy a Fidesz jövendő sikere érdekében szükség van a váltásra. Kövér László a Magyar Nemzetnek adott interjújában részletesen ismerteti az átalakításról született elképzeléseket.

Dátum: 2003-01-27 14:26:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=7229
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:01:53.359765, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Kis Ferenc-Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet, 2003-01-25

A Fidesz országos elnökségének múlt heti ülése után Orbán Viktor bejelentette, hogy a párt jelentős szervezeti megújulás előtt áll. Sokan úgy értelmezik a történteket, hogy a volt kormányfő rákényszeríti akaratát a Fideszre, csak az általa szabott feltételek teljesülése esetén vállalja el a pártelnöki posztot. Mennyire helytálló ez a feltételezés?

Kevéssé, ugyanis a Fidesz nem úgy épül fel, hogy bárki - akár Orbán Viktor - megengedhetné magának, hogy feltételeket szabjon valamilyen feladat elvállalásáért. A miniszterelnök úr egyébként igen pontosan fogalmazott: nem neki vannak feltételei, hanem a helyzet megítélését tekintve úgy látja, nem minden feladatot kell neki ellátni, és nem feltétlenül szükséges valamely feladat elvégzéséhez az, hogy valaki pártelnök legyen. Amennyiben a párton belüli konzultációs folyamat végén a tagság elfogadja, hogy a Fidesznek alapvető szervezeti változtatásokon kell keresztülmennie a versenyképesség megőrzéséért, illetve úgy látja, az ehhez szükséges feladatok irányítását Orbán Viktorra kell bíznia, akkor - de csak ebben az esetben - minden feltétel adott ahhoz, hogy a miniszterelnök úr elvállalja a Fidesz elnökségét. Minden más esetben azon a poszton teszi a legjobb belátása szerinti legtöbbet a Fidesz jövendő sikeréért, amelyet jelenleg is betölt: az elnökség tagjaként és a polgári körök informális vezetőjeként.

Ön reális lehetőségként számol azzal, hogy a májusi tisztújító kongresszus után nem Orbán Viktor lesz a párt elnöke?

Nem számolok ilyen lehetőséggel, de attól még ez a lehetőség fennáll.

De, ha jól értjük, ez csak elvi lehetőség.

Inkább elvi lehetőség, mint gyakorlati. Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök úr múlt heti nyilatkozatával azt is jelezni óhajtotta: önmagában azzal, hogy újra elvállalja a Fidesz elnökségét, még semmi nem oldódik meg. Csak azért, hogy Orbán Viktor legyen a Fidesz elnöke, nem érdemes őt jelölni. Csak akkor van ennek értelme, ha olyan feladatot bízunk rá, amelyhez az ő pártelnöki szerepvállalása szükséges.

A korábbi nyilatkozatokból arra lehetett következtetni, hogy a Fidesz vezetőinek többsége inkább a jelenlegi helyzet fenntartásában érdekelt, és nem szorgalmaz alapvető változtatásokat a Fidesz életében. Mi változott meg az év elejére?

Konszenzus annyiban van - és ez nem most született meg, hanem még a nyáron -, hogy a Fidesz jelenlegi állapotában akár a következő országgyűlési választást is megnyerheti, de nem feltétlenül a saját érdemei okán, hanem az ellenfél hibáit kihasználva, a politikai folyamatok kedvező alakulásának köszönhetően. Ha azonban nem akarjuk magunkat kiszolgáltatni hosszú távon a külső körülményeknek, a Fideszt jelentős mértékben meg kell újítani. Ez a felismerés most jutott el oda, hogy a részben a miniszterelnök úr által felvetett szervezeti változtatások adnak esélyt a néppárttá válás 1992-1993-ban megkezdetett folyamatának végigviteléhez. A néppárttá alakulás az értékintegráció, a szavazótábor egységesítése és szélesítése tekintetében megtörtént. A Fidesz azonban e folyamat során nem ment keresztül szervezeti változtatáson. A tagság létszáma nem elég nagy, nem elég erős a gyökérzete ahhoz, hogy a Fidesz klasszikus néppártként tudjon működni akkor is, ha kormányon, akkor is, ha ellenzékben van.

A legfőbb cél azonban nyilvánvalóan nem a taglétszám, hanem a szavazóbázis bővítése. Tavaly áprilisban minden korábbi választásnál többen támogatták a Fideszt, ez mégis kevés volt a győzelemhez. Lehetséges-e tovább bővíteni ezt a szavazótábort?

Minden stabil demokráciában, különösen ott, ahol a blokkosodás már végbement, a nagy néppártok kitartó, kemény szavazói magra támaszkodnak. Azt a néhány százaléknyi szavazóréteget kell minden választási kampányban és azt megelőző esztendőkben megnyerni, amely éppen a többség eléréséhez szükséges. A Fidesz a 2002-es szavazóbázisával csak akkor tudna választást nyerni, ha az MSZP gyengülne 2006-ra. Erre lehet ugyan számítani, de erre nem érdemes stratégiát építeni. Meg kell nyerni azokat is, akik bizonytalanok, nem vettek részt a választáson vagy éppen a mostani kormánypártokra szavaztak. Ezeknek a szavazóknak a jelentős része megítélésem szerint nem értékalapon dönt, hanem a pillanatnyi politikai helyzetnek, a kormányzók teljesítményének függvényében választ magának pártot, nem utolsósorban a kampány hatására. Ezen a téren csak annyit kell tenni, hogy ne legyen taszító e választók számára a Fidesz. Szerintem ez nem lehetetlen feladat, ráadásul e csoport válaszát 2006-ban az fogja meghatározni, hogy miként alakul a munkanélküliség, az infláció, a saját maguk és családjaik helyzete.

Mi az, amiben az ön várakozásai szerint másként működik a szervezeti átalakítása után a Fidesz, mint most? Milyen mértékű személyi változásokra számít a pártvezetésben?

Megítélésem szerint kimerültek a tartalékai annak, hogy egy párt a médián keresztül próbáljon meg kapcsolatot tartani a választókkal. Nem csak arra gondolok, hogy saját üzeneteinket egyfajta személyi kapcsolatrendszerre épülő kommunikációs hálón is el kell tudnunk juttatni az emberekhez, hiszen médiahátrányban vagyunk a baloldallal szemben. A társadalom valóságos érdekviszonyainak is meg kell jelenniük a párt tevékenységében. Tehát nem kitalálni kell, hogy milyen érdekei vannak a különböző társadalmi csoportoknak, hanem ezeknek a közvetlen kifejeződésére kell lehetőséget adni a párt szervezetén belül. E téren a polgári oldal jelentős hátránnyal indult a rendszerváltozáskor. Furcsa módon alapvetően fiatalokból verbuválódott a párt első igazi, önerőből létrejött partnerszervezete, a Fidelitas. Miközben a Fidelitasnak a párttól való önállóságát továbbra is meg kell őriznie, a szervezet Fideszben lévő tagjaiból célszerű létrehoznunk a Fidesz ifjúsági tagozatát. Hasonlóképpen szükség van például vállalkozói, gazda- vagy nyugdíjas tagozatra. Ezek közvetítőként, hidakként is működnek majd a különféle társadalmi csoportok felé. Logikusnak látszik, hogy a jövőben ne az eddig alkalmazott területi elv domináljon az országos választmány, a Fidesz parlamentjének kialakításakor. A tervek szerint az országos elnökségbe, az országos választmány elnökségébe a tagozatok is delegálnának tagokat. Ennek következtében másfajta karakterű vezető testületek jönnek létre, s a kiválasztás módjának változása nyilvánvalóan együtt jár majd egyfajta személyi megújulással is.

Nem tart attól, hogy kemény belső ellenállás fogadja az átalakítás tervét, hiszen az új tagok befogadása hátrányosan érintheti a birtokon belül lévőket, a pártszervezetek, testületek jelenlegi irányítóit?

Megfelelő alapot teremt a folyamat végigvitelére, hogy megszületett a felismerés: a Fideszben változtatásokra van szükség. Ennek ellenére nincs olyan illúzióm, hogy az átalakítás konfliktusok nélkül megy végbe. Ráadásul kétfajta ellenállást kell legyűrni, de nem hatalmi szóval. Hiszen az embereknek saját magukban kell ezt a kérdést rendezniük. Egyfelől azoknak, akik - ahogy a kérdésben fogalmazott - birtokon belül vannak, másfelől azoknak, akik idegenkednek a politikai szférában is a hatékonyságot segítő versenytől, vagy egyszerűen aggódnak amiatt, hogy a Fidesz eddigi egyik erőssége: az egységes véleményalkotás, a döntés utáni egységes cselekvés mennyiben fog csorbát szenvedni, ha az átalakítás egy nagyobb létszámú, óhatatlanul vitatkozó, konfliktusokkal terhelt pártot eredményez. A másik oldalon pedig le kell gyűrniük magukban a pártpolitizálással szembeni ellenállást azoknak is, akik másfél-két éve még nem tudták elképzelni, hogy egy párt tagjai lehetnek. Áprilisban 100-200 ezer ember döbbent rá arra, hogy immár a polgári oldalon sem elégséges a sikerhez az a néhány ezer párttag és az a néhány tucat, néhány száz képviselő, aki az ő képviseletükben intézi az ügyeket. Ezen személyek - a polgári körök tagjai - egy kisebb részének újabb küszöböt kellene átlépnie, hogy ne csupán a közéleti szerepvállalást fogadja el, hanem annak a különböző kötöttségekkel járó pártszerű formáját is. Meg kell győzni a Fidesz-tagokat, hogy invitálják a kívülről jövő embereket, ugyanakkor a polgári oldallal szimpatizáló embereket is meg kell győzni arról, hogy vállalják annak minden következményét, hogy közéleti tevékenységüket ezentúl a Fideszben folytatják.

Többen azonban a párton belül tartanak is a polgári köröktől, amelyek közül soknak valóban nehezen kontrollálható a tevékenysége.

A folyamat nem mehet végbe a tagság kontrollja és elfogadó akarata nélkül. Bizonyára itt is lesznek konfliktusok egy-két esetben, de azt hiszem, nem ez lesz a jellemző. Mindenki átérzi ugyanis, hogy a Fidesznek valami újat kell felmutatnia, ami kifelé is hitelesíti a nyitás politikáját, ami jelzi, hogy valóban változásokon szeretne keresztülmenni a párt.

A májusi kongresszus előtt meddig juthat el az átalakítás?

A tagozatok szervezését haladéktalanul el kell kezdeni. Az elnökség szerény létszámbővülés elé néz az eddigi javaslatok alapján. A testület tagjainak többségét várhatóan már nem a kongresszus választja a tanácskozáson módosítandó alapszabály szerint. A küldöttek elnököt és két alelnököt választanának, a többi tagot a párttestületek és a tagozatok delegálnák. A kongresszus által közvetlenül választott három elnökségi tag a frakcióvezetővel és az országos választmány elnökével együtt alkotná az ügyvezető elnökséget. E testület feladata lenne az elnökség és a választmány által hozott politikai döntések végrehajtása, a napi operatív munka irányítása. Ily módon egyszerre lenne a Fidesz belső működése nyitottabb és demokratikusabb, ugyanakkor a feladatvégrehajtást tekintve centralizáltabb és hatékonyabb.

Természetes törekvés, hogy egy párt minél szélesebb szavazóbázist szeretne lefedni. Nem kívánnak mégis akár a jobbszél, akár a baloldal felé valamilyen éles határvonalat húzni?

Nincsenek ilyen határok. A Fidesz nem világnézeti párt, bár van világos értékrendje. Jobbközép orrientáltságú polgári párt vagyunk, amely a kereszténydemokrata, konzervatív, konzervatív-liberális szervezeteket tömörítő Európai Néppárt tagja. Nem szeretnénk azonban leszűkíteni azoknak a körét, akik jó szívvel választhatják a Fideszt. A szavazóbázis többségét már ma is azok alkotják, akik korábban más pártra adták a voksukat. Nem látom akadályát annak, hogy egy 2002-es szocialista vagy MIÉP-szavazó legközelebb minket támogasson.

Az MDF - a kereszténydemokratákkal és a Kisgazda Polgári Egyesülettel ellentétben - világossá tette, hogy az átalakuló Fideszbe sem kíván integrálódni. Úgy tűnik, az átalakuló néppárt nélkülük és esetleg néhány más kisebb jobboldali szervezet nélkül jön létre.

Nem látom értelmét a nyilvánosságon keresztül a további üzengetésnek. Világos a Fidesz és az MDF vezetésének felfogásbeli különbsége a polgári egység szükségességéről, annak lehetséges formáiról. A jelek szerint nem tudjuk egymást meggyőzni, ezért tudomásul vesszük az MDF álláspontját. Az MDF vezetése és tagsága dönti el, hogy milyen együttműködést kíván kialakítani a jövőben a Fidesszel. A véleménykülönbségeket azonban nem kell dramatizálni, viszonyunkat alapvetően az határozza meg, hogy a két párt frakciója között harmonikus az együttműködés, politikánkban, programunkban pedig nincs néven nevezhető különbség.

Orbán Viktor a Fidesz tervezett átalakításának szükségességét részben a 2004-es európai parlamenti választásokkal indokolta. Ugyanakkor időről időre felvetődik, hogy az MSZP mérlegeli a parlamenti választások előrehozását az uniós csatlakozás időpontjára. Ez közrejátszott a változtatások meghirdetésében?

Dacára annak, hogy a legújabb hírek szerint az előrehozott választás terve lekerült a napirendről, nem tartom lezártnak a kérdést. Egyetlen dolog dönt majd a Köztársaság téren: mikor van nagyobb esélyük a szocialistáknak arra, hogy megtoldják újabb négy évvel kormányzásuk idejét? Ez a kérdés azért vetődött fel, mert maguk is számot vetettek azzal, hogy gazdaságpolitikájuk miatt népszerűségük hamar elenyészik, s az uniós tárgyalások végén olyan hibákat követtek el, amelyek a csatlakozás után kiábránduláshoz vezetnek. Az MSZP akkor szeretett volna újabb választást, amikor még nem érzékelhetők a fent említett hibák súlyos következményei. Ha ez a terv lekerült a napirendről, akkor az MSZP úgy látja, hogy korábban bekövetkezhet a népszerűségvesztés, s ma már korántsem biztosak a párt vezetői abban, hogy egy előrehozott választáson diadalt aratnak. Ráadásul egy ilyen döntéshez az SZDSZ támogatása is szükséges, amely érthető módon ódzkodik az előrehozott választás gondolatától. A mi döntésünk szempontjából ez az ügy nem oszt, nem szoroz.

A forint árfolyamának alakulása politikai kérdéssé vált az elmúlt hetekben. A Fidesz állást kíván-e foglalni az ügyben, amelynek hátterében sokak szerint Járai Zsigmond jegybankelnök elmozdításának szándéka áll?

Nyilvánvaló, hogy ez a kormánypártok célja. Az MSZP egyszerűen nem tud elviselni semmilyen tőle független intézményt vagy olyan vezetőt, aki nem az ő utasításainak szolgai végrehajtója. Járai Zsigmond személye van a céltábla középpontjában, ami érdekes színben tünteti fel az EU-ba igyekvő Magyarország kormányának elkötelezettségét az európai normák iránt. Ez a példátlan támadás a kormányzati pótcselekvés megnyilvánulásaként is értelmezhető. Az MSZP nem vette észre, hogy megnyerte a választásokat, továbbra is az Orbán-kormány ellenzékeként működik, s a nehézségekért mindig külső tényezőket okol. Ezzel igyekeznek leplezni, hogy a kormány nem hoz politikai döntéseket és gyakorlatilag nincs gazdaságpolitikája. E téren a legkirívóbb és egyben legkomikusabb szerepet Csillag István miniszter játssza, aki a gazdasági folyamatokért felelős kormánytagként az elődökre való mutogatáson túl semmilyen épkézláb ötlettel nem állt elő arra nézve, hogy miként lehetne ismét fejlődési pályára állítani a magyar gazdaságot, miként lehetne útját állni a kormányváltás óta kibontakozó kedvezőtlen munkaerőpiaci folyamatoknak.