Menü
Profil
KemoPass Fiók

Jelentkezz be a személyes hírfolyam és a cikkbeküldések eléréséhez.

Ha meglépik, megbuknak

Egy éve szisztematikusan folyik az OEP szétverése, olyan embereket ültettek döntési pozíciókba, akik az egészségüggyel soha korábban nem foglalkoztak, ebből következően hozzá nem értő dilettánsok. A jó szakemberek elmenekültek, megingott a teljes irányítás. Nemsokára majd minden bizonnyal "megmentik" a szervezetet, s megszerzik felette a teljes politikai és gazdasági irányítást — mondta a Demokratának Mikola István volt egészségügyi miniszter, a Fidesz országgyűlési képviselője.


Dátum: 2007-07-10 12:34:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=80835
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:35:05.991468, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2


- Miért használta nemrégiben a kormánypártok által elfogadtatni kívánt egészségbiztosítási törvénytervezettel kapcsolatban a trójai faló párhuzamot?

- Lopakodó módon, az emberek számára szinte áttekinthetetlenül, mint az avar alatt égő tűz nyomulnak előre az egészségbiztosítás privatizációja felé. Ma már nem arról szól a retorika, hogy bevonják a magántőkét és gazdasági értelemben vett piaccá teszik az egészségbiztosítást, hanem arról, hogy megmarad a társadalombiztosítás, a nemzeti kockázatközösség: "nem kell majd több járulékot fizetni", mondta Lendvai Ildikó, holott egyszer már megjárta egy hasonló mondattal a gázáremelés kapcsán. Megpróbálják megetetni az emberekkel azt, hogy megmaradt a társadalombiztosítás, miközben alattomos módon, trójai falóként regionális biztosítókat szerveznek, vagyis azt a látszatot keltik, hogy nem történik más, mint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) regionális átszervezése. A regionális szervezetekbe 49 százalék erejéig beengedik a magántőkét, de ezek az Új biztosítótársaságok már helyet kapnak a szervezetek irányításában, s rövid időn belül, ezt a világon a hasonló átszervezések után mindenhol tapasztalták, majd átveszik a teljes irányítást. A profitérdekelt magáncégek így megszerzik a többségi tulajdont, s ebben a pillanatban az állam levetkőzi magáról a gyógyítás és a szociális ellátás felelősségét, megszűnik a társadalombiztosítás. A nyugdíjasoknak, a szegény embereknek, a hajléktalanoknak nem lesz hová fordulniuk egészségügyi ellátásért.

- Erre a folyamatra utalt akkor, amikor azt állította, hogy már egy éve az egészségbiztosítás privatizációjának az előkészítése folyik?

- Pontosan. Bármelyik részletét is tekintjük az úgynevezett reformfolyamatnak, minden jel ebbe az irányba mutat. Hadd emeljem ki, hogy egy éve szisztematikusan folyik az OEP szétverése, olyan embereket ültettek döntési pozíciókba, akik az egészségüggyel soha korábban nem foglalkoztak, ebből következően hozzá nem értő dilettánsok. A jó szakemberek elmenekültek, megingott a teljes irányítás. Nemsokára majd minden bizonnyal úgymond megmentik a szervezetet, s megszerzik felette a teljes politikai és gazdasági irányítást. A kórházi napidíj és a vizitdíj bevezetése sem szól másról, mint azoknak a szelepeknek a beépítéséről, amelyeken keresztül a lakosságtól pénzt szivattyúzhatnak a rendszerbe, hiszen a magánbiztosítók magas működési költségeit nem fedezik majd a járulékként befizetett összegek. Ha a pénztáraknál hiány mutatkozik, a díjakat meg lehet emelni, s így a hiányt pótolni. Éppen a napokban hangzott el az a bejelentés, amely szerint ezeket a hiányokat az állam költségvetési összegekből írja majd jóvá. Már magát a felvetést is botrányosnak tartom. Azt a helyzetet éljük meg, amikor a magánbiztosítók garanciákat keresnek arra nézve, hogy ezen a piacon megtalálják a számításaikat.

- Lehet tudni, hogy az új régiók milyen alapon részesednének a költségvetési pénzekből?

- Rögtön hadd említsem meg a szerintem legbotrányosabbnak tekinthető tényt: erről az egész hatalmas átalakításról, amely a rendszerváltás óta a magyar társadalom legnagyobb paradigmája, mindössze egy ötoldalas anyag készült. A Gyurcsány úr által közreadott öt oldal még koncepcióvázlatnak is nehezen nevezhető, de mindenféle szakmai háttér-információt nélkülöz. Annyit tartalmaz csupán, hogy a munkaadói és munkavállalói járulékok begyűjtése továbbra is központilag történik majd, és ezt az összeget egy fejkvóta rendszer alapján osztják szét a regionális pénztárak közt. Nem lehet tudni, hogyan alakul ki ez a korrigált fejkvóta, hiszen például az ország északkeleti részén sokkal betegebbek az emberek, mint Sopron környékén vagy a bel-budai kerületekben.

- A hétköznapi emberek életében milyen gyakorlati változásokat hozna az újrendszer?

- A változások már megkezdődtek. Amit eddig tapasztaltunk, az folytatódik, de felgyorsult ütemben. Az év elejétől hét százalékkal megemelték a társadalombiztosítási járulékot, bevezették a vizitdíjat s a kórházi napidíjat, drágábbak lettek a gyógyszerek, vagyis máris óriási terheket raktak az emberek vállán. Mindeközben a konvergenciaprogram keretében 2006 és 2009 között körülbelül kétszázötvenmilliárd forintnyi forrást vonnak ki az egészségügyből, vagyis ennyivel csökkentik az egészségügyi kiadásokat. A magánbiztosítók mindig olyan helyzetet teremtenek, amelyben szétesik az egészségügy szegény-, illetve gazdagellátásra. A szegény ember elveszíti a gyógyulási esélyeit, vagy végtelen várólistákra kerül, a jómódú, fizetni képes ember pedig előnyt élvez. Ez már rég nem társadalombiztosítás, nem a bismarcki szolidaritási program, ami száztizenhét éve létezik Magyarországon. Nem szabad elfelejteni, hogy a szolidaritás és így az arra épülő társadalombiztosítás egy nagyon lényegi emberi tulajdonságból, értékből táplálkozik: abból, hogy az ember az élővilágban önmagát észlelő személyként jelenik meg, tehát felelős azért, amit tesz. Ha azonban az ember önmagáért felelős, akkor ugyanígy felelős az embertársáért is, mivel az ént mindig csak a te határozhatja meg. Ez pedig a szolidaritás alapeleme. Ha ez nagyközösségekben jelentkezik, akkor beszélünk társadalmi biztonságról, mert a társadalom egyes tagjai között szolidaritás van. Ebből alakult ki a társadalombiztosítási nagyrendszer Magyarországon. Ezt felmondani annyit jelent, mint az emberi lényeget támadni, az emberek egymásért viselt felelősségét meg kérdőjelezni, illetve a közösségeket rombolni.

- Magyarországon mennyire létezik még a szolidaritás? Törődnek egymással az emberek?

- Azt gondolom, hogy igen, bár éppen a főváros közepén beszélgetünk, s itt bizony hajlamosabbak elrohanni egymás mellett az emberek, s nem venni észre a fal mellett fekvő bajban lévőt. Ha azonban az egész országot tekintem, azt kell mondjam, igenis él a szolidaritás, főleg a falusi és a keresztény kisközösségekben. A kereszténységet pedig meg kell említenünk, hiszen a szolidaritás alapvető keresztény, európai érték. Nem hiszem, hogy a kormányzatnak könnyű lesz ezt a rendszert szétrombolni, komoly ellen állásra kell felkészülnie. A parlamentben is elmondtam, hogy mozgósítani fogunk a szörnyű tettek megvalósítása ellen, s láttam, hogy erre olyan idegesség támadt, s engem is olyan személyes támadások értek, amelyek azt sejtették, mintha kezdene rádöbbenni a kormányzat, hogy a tűzzel játszik.

-A vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése ellen sem volt olyan erejű az ellenálIás mint arra korábban talán számíthattunk.

- Ez egy nyugodt nép, egy nyugodt ország. A napokban adta ki a Magyar Szociális Fórum és a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal azt a közleményt, amelyet közel húsz komoly szervezet írt alá, s amely egyértelműen mozgósításra, tömegdemonstrációra szólít fel a tervezett intézkedésekkel szemben. A nyilatkozatban megmutatkozik egy kisebb idegesség is, amely nyilván abból fakad, hogy a nyári hónapokban az év során elfáradt emberek igyekeznek minél többet pihenni, gőzerővel folyik majd a jogszabályok előkészítése, s szeptember elején, a parlament őszi ülésszakának kezdetén ezeket az Országgyűlés elé terjesztik, és villámgyorsan ledarálják a szavazásokat, még mi előtt az emberek igazán felkaphatnák a fejüket, és megkérdeznék, hogyan merészeli a kormányoldal egyoldalúan felbontani azt a száztizenhét éves szerződést, amelyet társadalombiztosításnak hívnak, s amelyet a mindenkori állampolgárok a mindenkori hatalommal kötnek és tartanak érvényben.

- Az őszödi beszéd után igaza lett Gyurcsány Ferencnek abban, hogy a tüntetők előbb-utóbb "megunják és hazamennek". Most miért történne másképp?

- Az emberekben nagyon mély nyomok maradtak, szinte tapintható a feszültség, s a kormányoldalnak nem lenne szabad a tűzzel játszania, nem lenne szabad azt gondolnia, hogy mindig minden marad a régiben. Valóban, az emberek hazamentek, ám vittek magukkal egy hatalmas adag feszültséget. Vidéken élek, bár a munkám a fővároshoz köt, s úgy látom, meglehetősen puskaporos a helyzet, s én nem kockáztatnám a köznyugalmat egy ilyen hatalom- és vagyonszerző akció miatt. Az említett tervezet pedig éppen a köznyugalmat veszélyezteti.

- Az orvosok és kórházak mintha határozottabban ellenállnának eddig, mint maguk az emberek: rendszerint akkor is ellátják a betegeket, ha ezzel kifutnak a havi keretből. Mi lesz ezekkel az intézményekkel, a sok tízmilliárd forintos tartozásokkal?

- Most már gyakorlatilag nem tudják ellátni a betegeket, gyakran végtelen várólistákra teszik őket pusztán olyan egyszerű oknál fogva, hogy a gazdasági menedzserek bezárják a műtőt, s a hónap hátralévő felében nem hagyják dolgozni az orvost. De az utóbbi néhány hétben már számos nagybeszállító sem volt hajlandó a tartozások miatt gyógyszerrel ellátni a kórházak egy részét, hiszen csak a három legnagyobb gyógyszerbeszállító kintlévősége tizenhétmilliárd forint. A kórházak adósságállománya meghaladja a hatvanmilliárd forintot, erre nem volt még példa Magyarországon. Az ágazat az összeomlás szélén áll, mindenhonnan vészkiáltásokat hallani.

- Ha egy évvel ezelőtt a Fidesz és szövetségesei megnyerik a parlamenti választásokat s ebből következően döntési pozícióba kerülnek, önök mit tettek ritka az egészségügy gondjainak orvoslásáért?

- Az egészségügyi reform azt jelenti, hogy folyamatosan változtatnunk, javítanunk kell a rendszeren ahelyett, hogy ilyen hatalmas lerohanást és ámokfutást rendeznénk. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a rendszerváltáskor a teljes társadalombiztosítást leválasztották a központi költségvetésről. Ez óriási lépés volt. Később, miniszteri biztosként az én irányításommal megtörtént az egészség biztosítás különválasztása: önálló járulékfedezettel, önálló pénztárral. Létrejöttek ennek intézeti, igazgatási szervei, majd 2001-ben elkészítettük az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot, amelyet az egészségügyi Világszervezet ujjongva fogadott, s követendő példaként kiajánlotta a többi országnak is. A program azért készült, hogy tíz év alatt Magyarország népegészségügyi mutatóit az európai, boldogabb országok szintjére hozhassuk, s megtudjuk azokat az adatokat, amelyekre az egészségügyi reform továbbépíthető. Majd megszületett a kórháztörvény, amely az egészségügyi ellátórendszernek a piacgazdasághoz való illesztését tette lehetővé. Mind a programot, mind a törvényt azonnal megszüntették a 2002-es választások után. Ugyanez történt a gyógyszerpiaci megállapodásokkal. A folyamat továbbvitelére több százmilliárd forintot hagytunk a költségvetési kasszában. Azt soha nem állítottuk, hogy egy év alatt megváltjuk a magyar egészségügyet, mert ezt képtelenség is lenne megtenni. Mi tíz esztendőre előre gondolkoztunk. Most viszont egy pénzügyi megszorító csomag részeként az egészségügyben is pénzelvonás folyik.

- Ha ősszel a kormánypártok megszavazzák a törvénycsomagot, vajon az a folyamat, amely ennek következtében elindul majd, visszafordítható lesz valaha?

- A személyes véleményem az, hogy ha meglépik, megbuknak.

Demokrata, Somorjai Viktória

fidesz.hu

Kapcsolódó elemek