Felhívás-határon túli magyarok
"Ha harcunk parázsa lobbant, Világok gyultak ki, Sose tudott az igazsághoz Igazunk minket eljuttatni." Harcunk a magyar Pokollal van." (Ady Endre: Elhanyagolt, véres szívünk)
Dátum: 2003-02-05 16:09:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=7480
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:03:14.816215, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Ady keserű sorai újra időszerűen szólnak hozzánk. A határon túli magyarokról szóló státustörvény megrendült helyzete, látható elsorvasztása teszi őket ijesztően időszerűekké.
A törvényt, mint tudjuk, a magyarországi és a határon túli politikai erőket tömörítő Magyar Állandó Értekezlet javaslatára fogadta el az Országgyűlés több mint 90%-a. Jó lelkiismerettel tehette ezt, mivelhogy a törvény az egységesülő Európa szellemében kíván kedvezőbb légkört teremteni a térségben hozzávetőlegesen 3 millió kisebbségi magyarnak ahhoz, hogy szülőföldjén maradva, a közös kultúra és a közös anyanyelv természetesebb világán belül élhessen, a nemzeti összetartozás-tudat jegyében.
A státustörvény nem a megváltás törvénye, de a jog előtti egyenlőség történelmi gondolatának a kezdete.
A kisebbségi jogokat évtizedek óta általában csak jogi és politikai gondként kezelik még illetékes nemzetközi fórumokon is. A kisebbség az, amely nem nemzet - mondják különféle szaktudósok, politikusok, újságírók és mélyebb létértelmezés helyett összeszámolják a kisebbséghez tartozókat, hogy százalékos adatok alapján döntsenek róluk. Szakítanunk kell ezzel a fölfogással, hiszen a kisebbségi sors alapkérdése csupán a felszínen jogi és politikai gond, a mélyben létfilozófiai kérdés. Ugyanis a kisebbségi sorsba beleszülető ember eleve másodrendű földlakó. Léte - elejétől a végéig - csonka-lét marad, amely köztes életként az anyanemzet és egy másik nemzet közötti térben múlik el. Vagyis a senkiföldjén.
A státustörvény úgy akar változtatni ezen a léthelyzeten, hogy tiszteletben tartja a Magyarországgal szomszédos államok szuverenitását, jogrendjét, miközben figyelembe veszi az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalását. Az Európai Unió számos tagállamában is régóta működik hasonló törvény. Újabban néhány közép- és kelet-európai ország is hasonló módon támogatja határon túli kisebbségeit. A törvényességhez való ragaszkodás feltétlen szándékáról tanúskodik a legutóbbi Magyar Állandó Értekezlet közös határozata is, amely arra kéri a Magyar Országgyűlést: az általa elfogadott elvek alapján módosítsa a törvényt, mert az így teljes egészében megfelel az európai normáknak és gyakorlatnak.
Az elmúlt hetekben megrendülve azt tapasztaljuk, hogy bizonyos nemzetközi és magyarországi testületek és személyek, illetve egyik-másik, Magyarországgal szomszédos ország kormánya mindent elkövet, hogy a törvényt megcsonkítsák. Vagy ha mégse sikerülne ez, úgy alakítsák jövőjét, hogy Szlovénia és Szlovákia 2004-es, később pedig, Románia 2007-es, illetve többi szomszédunk később bekövetkező uniós csatlakozása után a törvény hatályát veszítse.
Kérjük a Magyar Kormányt, kövessen el mindent annak érdekében, hogy valamennyi illetékes európai fórum előtt világossá váljék: a magyar státustörvény az európai kultúra szellemében, népek és népcsoportok elemi emberi jogainak alapján született. Bukott szocialista diktatúrák maradvány-nézetei jutnak szóhoz, midőn a nemzeti hovatartozás megvallását, ártatlan gyermekek iskolai támogatását nyilvánítják az állami szuverenitás megsértésének. Kérjük a Magyar Kormányt, hogy kövesen el mindent, hogy a státustörvény megőrizze eredeti tartalmát.
Az európai egységesülés alapja ma a személyek és a nemzetek egyenrangúsága. Ezt nem árnyékolhatja be többé semmiféle diplomáciai ügyeskedés és téveszme. Maga a csatlakozás csak akkor lehet Európához méltó gondolat, ha Európa megújulásához hozzájárul.
Megkérjük mindazokat, akik felhívásunk szövegével egyetértenek, hogy aláírásukkal támogassák azt.
2003. január