Kockázattal jár az önálló valuta fenntartása
Ma hatvanegy éve vezették be a forintot. Megjelenését hiperinfláció előzte meg, utána a kommunizmus éveiben mesterségesen fenntartott árstabilitás következett. Az 1946-ban kiadott bankjegysorozat korszerűnek számított, kiegészítésére 1970-ben jelent meg az ötszáz forintos. A Magyar Nemzeti Bank látogató központjában minden hétköznap 9 és 16 óra között tekinthető meg a teljes magyar pénztörténet.
Dátum: 2007-08-01 09:15:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=81890
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:43:32.040226, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A forint létrejöttét a kor legnagyobb mértékű inflációja előzte meg. Ebben a helyzetben mindenki várta a megoldást, és az emberek többsége elfogadta, hogy áldozatokat is kell hoznia az eredmény érdekében. Az új pénzben meghatározott bérek a háború előtti reálkeresetek 45-55 százalékát tették ki. Cserébe megszűnt az áruhiány, újra lehetett élelmiszert, iparcikkeket vásárolni a boltokban, az árak vágtató emelkedése megszűnt.
Fedezet volt az aranykészlet
Az is hatott a közvéleményre, hogy a kormány washingtoni tárgyalásainak és az Amerikai Egyesült Államok vezetése megértésének következtében visszakerült az országba a Magyar Nemzeti Bank monetáris aranya. Megállapították a forint aranytartalmát: egy kilogramm színarany 13 200 forintot ért. Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ez elsősorban az általános közfelfogásnak, a fizetőeszközbe vetett bizalomnak volt tulajdonítható.
A témával foglalkozó szakértők azonban arra is rámutatnak, hogy az erős árfolyam fenntartását támogatták az olyan lépések is, mint az aranykészlet visszatérése vagy éppenséggel az új pénz neve, a forint. Utóbbit ugyanis Károly Róbert király erős és stabil pénzétől, az aranyforinttól örökölte.
A begyűrűző olajárak hatása
A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az olajárak begyűrűztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez a készpénzforgalmat is növelte, így aztán megindult az 1946-ban kibocsátott és évtizedekig változatlan forintbankjegysor bővülése: 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, amelyet Nagy Zoltán tervezett. Ez után jött 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezerforintos - alkotójuk Vagyóczky Károly volt.
A rendszerváltozás más időket hozott a forintnak is, és végre elindulhatott a piacgazdasági pénzzé válás útján. Ez nem bizonyult könnyűnek. Az első időkben az infláció jellemezte pályáját. Ezen a szakemberek sem csodálkoztak, hiszen a létező szocializmus viszonyai között mesterségesen alacsonyan tartott árak korántsem tükrözték a valóságot, és eljött az ideje a korrekciónak, és ez többnyire áremelkedést jelentett.
Megingott a bizalom
A piacgazdasági mechanizmusok kialakulása közben kis időre megingott a bizalom a forintban, és a kilencvenes évek elején az emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben, elsősorban dollárban és német márkában. Az évtized második felétől azonban ez fokozatosan megszűnt, a forint egyre erősödött, míg végül az új évezred első esztendejében, 2001-ben elérkezett a teljes konvertibilitás deklarálásának ideje. A devizakorlátozások nemcsak a forintot, hanem már a pengőt is érintették, bevezetésükről még a nagy világgazdasági válság hatására, 1931-ben döntött a kormány és a Magyar Nemzeti Bank, időszaki intézkedésnek szánva a rendelkezéseket. Ez az időszak éppen hetven évig tartott.
A konvertibilis forint mára elérte az árstabilitást is, ezzel jelezve teljes "nagykorúságát". Utódját is ismerjük, az eurót. A közös nyugati pénz gyakorlatilag bevezetése óta erős, az összes elemző szerint a magyar euróra szüksége van hazánk gazdaságának. Azért is, mert a magyar gazdaság úgynevezett globális kockázata a legmagasabb a régióban. Az elmúlt időszakokban tapasztalt forinterősödés, illetve -gyengülés pedig jelzi pénzünk ingatagságát.
Magyar hírlap - fidesz.hu