Munkahely nélkül nincs stabilitás

A Magyarországra érkező első uniós pénzek hiánypótlásra, kulturális beruházásokra, útépítésekre mennek el. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a sikeres országok ezeket az összegeket oktatásba, képzésbe fektették, és nem a korábbi állami mulasztásokat pótolták belőlük. Józanság vagy gyors gazdagodás? - erről kérdezte az Echo Televízióban Pelczné Gáll Ildikót, a Fidesz alelnökét Obersovszky Péter.

Dátum: 2007-08-10 12:12:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=82283
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:46:30.902371, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Egyrészt úgy tűnik, hogy nem ezermilliárdok jönnek az Európai Uniótól, másrészt alakulnak az első botrányok a pályázati eredményhirdetések után. Sok az olyan típusú beruházás, amely nincs összhangban azzal, amit a kormány meghirdetett, vagyis hogy hosszú távú, befektetés jellegű, munkahelyteremtő beruházások lesznek.

- Látszik, hogy mindenhol pénzszűke van. Csodavárás volt Magyarországon. A kormány kommunikációs célra használta fel az Európai Unió forrásait, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök végigkampányolta vele az egész országot, mindenkiben hiú reményt keltett, mindenkinek megígérte azt, amit éppen hallani akart, és most valahogy teljesíteni kellene ezeket az ígéreteket. Mintha elvétették volna a prioritást. Bizonyára vannak szükséges kulturális, infrastrukturális beruházások, útépítések, amelyeket már régen meg kellett volna valósítani, de ezeknek a működését finanszírozni kell majd valamiből, de ez a gazdaság nem tudja megteremteni a szükséges forrásokat. Ezért azokat a fejlesztéseket kellene az első helyre tenni, amelyek megtérülő beruházások, és gazdasági növekedést indukálnak. Amikor a nemzeti fejlesztési terv gondolata megfogalmazódott a kormányban, azt mondták, hogy a fő cél a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság emelése. Csak a probléma az, hogy a gazdaságfejlesztésre nagyon csekély részt hagytak, pedig röpködnek a milliárdok.

- Mi az alapvető probléma?

- Gyors pénzköltésről van szó, későbbi eredmény nélkül. Nincsenek meg az egyes, most kihirdetett, kiemelt projektek között sem a szakmai kapcsolatok, sem az, hogy hogyan illeszkedik egy stratégiához vagy magához a nemzeti fejlesztési tervhez. Így aztán össze is veszhetnek rajta még a nyertesek is, mert nem tudni, hogy minek alapján választották ki őket, és egy másik miért maradt ki. Sok a bizonytalanság a rendszerben, és átláthatatlan.

- Amikor ez az egész nemzeti fejlesztési történet elkezdődött, legalább megpróbáltak valami fazont adni neki. Én azt gondoltam, hogy ezt az Európai Unió számon tartja. Tévedek?

- Az uniónak az az érdeke, hogy a forrásait minél jobban helyezzék ki. Meg sem fordul a döntéshozóik fejében, hogyan folyik itt a döntési szinten a decentralizáció. Hogy olyan regionális fejlesztési tanácsokat hoz létre a kormány, amelyben a szavazati többséget úgy biztosítja a választott képviselőkkel szemben, hogy a minisztériumokból delegál tagokat, ők pedig csak úgy dönthetnek, ahogy előírják nekik.

- Beszélt már a régiókban szakmai érdekvédelmi szervezetekkel, vállalkozói szervezetekkel?

- Igen, és nagyok a várakozások. Amíg az első pofonokat a vállalkozók nem kapják meg - és most sorra kapják -, addig azt hiszik, hogy ebből még jó is kijöhet. Kiderült, hogy nem kerültek be a kiemelt projektekbe, pedig megígérték nekik. Azon is gondolkoznak, hogy egyáltalán kell-e nekik az európai uniós forrás. Egyáltalán számolhatnak-e vele, mert úgy látják, hogy a most futó projektek olyan nagyságrendűek, hogy nem tudnak hozzájuk kapcsolódni.

- Tehát a kis- és a középvállalkozóknak meglehetősen szerény a lehetőségük?

- Ezeknek a vállalkozóknak nincsen piacuk, a termékeket, szolgáltatásokat nem tudják kinek eladni, mert nincs vevőjük. Most például informatikai fejlesztésre írtak ki informatikai pályázatot, ez biztos nagyon fontos, de csak egy jól működő, stabil pénzügyi alapokon álló, tőkeerős cégnek. Csakhogy a vállalkozások Magyarországon sorra mennek csődbe. Tehát vagy nincs szükség ennyi vállalkozásra, vagy ha szükség van rá, és számolunk velük, és tényleg ez a legnagyobb foglalkoztatói kör, akkor viszont partnernak kell őket tekinteni, és együtt kell működni velük. És akkor azt kell mondani, hogy az első helyre azokat a beruházásokat teszem, amelyek tartósan munkahelyeket teremtenek mindegyik régióban. Ez a legnagyobb probléma: ha nincs munkahely, akkor nincs stabilitás.

- Nem ez volt a kormányzati ígérvény is?

- Ilyenkor szoktam megkapni azt a kérdést, hogy nem tartom fontosnak az útépítést. De, nagyon fontosnak tartom. Nem lehet szembeállítani ezt a két beruházási típust egymással, a tartós munkahelyteremtő beruházást és mondjuk egy kulturális vagy útfejlesztési beruházást. Ezek fontosak, de akkor nem kell azt mondani, hogy a legfontosabb a munkahelyteremtés.

- A 4-es metró ügyében az volt a fő szlogen, hogy az unióra támaszkodva meglesznek a források. Most mit lehet erről tudni?

- Nagyon sok a bizonytalanság. Nem tudom, hogyan engedheti meg magának a főpolgármester, hogy ennyi összevissza nyilatkozatot tegyen. Először megvan a forrás, kilobbizta Brüsszelben, majd kiderül, hogy ez nem is igaz. És valóban nem igaz.

- Még csak a rubrikák sem látszanak, hogy hol kellene keresni a forrásokat?

- Nem. Hű képet fest a 4-es metró körüli bizonytalanságról az az egy mondat, amelyet Bajnai Gordon területfejlesztési miniszter mondott, hogy körülbelül látszik, milyen lehetőség van a 4-es metró finanszírozására, ehhez azonban a fővárosnak a végleges tervet el kell készítenie. Magyarul: fúrják az alagutat, felszíni munkák vannak, az eredeti határidőhöz képest csúszásban, és nincs egy olyan kész terv, amelyet oda lehetne adni Brüsszelnek. A beruházás elkezdődött, de nincs meg hozzá a forrás.

- Az országgyűlési képviselők nem nézhetnek bele ezekbe a papírokba?

- Nincs mit megnézi. Ha Bajnai Gordon nem tud valamilyen dokumentumot megnézni ahhoz, hogy tisztán lásson, akkor egy ellenzéki képviselő mit nézne meg? Folyik a ködösítés, a köntörfalazás, és közben folyik a beruházás is.

- Hallottam én ennél cifrábbat is, hogy különböző emberek különböző jó barátokra, kapcsolatokra hivatkozva járnak ki lehetőségeket.

- Remélem, hogy nem így van, mert nagyon szerencsétlen lenne, Magyarország az utolsó fejlesztési lehetőségét játssza el, ha ezt a nyolcezermilliárd forintot rosszul költi el, és semmiféle cél érdekében nem tudja beállítani. Jogos a félelem. Arról, hogy az első nemzeti fejlesztési terv mögötti 675 milliárdot hogyan sikerült elkölteni, mennyire szolgálta a területi különbségek kiegyenlítését, semmit nem hallani. Valahányszor meg akarjuk nézni az adatokat, elemzéseket, azt mondják, hogy vagy nincsenek, vagy még tart a pénzek felhasználása, ezért nem lehet következtetéseket levonni belőle. Pedig ebből kellene felépíteni a második nemzeti feljesztési terv teljes intézményrendszerét, eljárásrendjét, mindent.

- Melyik lesz az a pont, amikor nem lehet már ez alól kibújni?

- 2008.

- Tehát 2008. januárjában már nem mondhatja egy illetékes hivatal, hogy ő nem tudja?

- 2008. december. Addigra el kell számolni az uniós forrásokkal, a teljes felhasználással. Aki bújt, bújt, aki nem, nem.

- És ha mégsem sikerül, akkor mit tehet az Európai Unió?

- Vissza kell fizetni a pénzt. Amit nem jogszerűen költöttek el, nem a megjelölt célra, azt vissza kell fizetni.

- Ha lesz miből...

- Hát valakinek felelni kell érte. Ez nem úgy van, hogy ezek a pénzek eltűnnek.

- Elég súlyos presztízsveszteség lenne Magyarországnak, ha ez így alakulna.

- Mindenhol van visszafizetés, a kérdés a mértéke. A mostani kórházösszevonások, ágymegszüntetések olyan intézményekben is történtek, ahol korábban európai uniós beruházások valósultak meg, és garantálni kellett az ágyszámot öt évig. A felelősséget a kormánynak kell vállalnia, vagy egyszerűen meg kell magyaráznia... És így lesz ez más projekteknél is.

- Előfordulhat, hogy a pénzt eleve nem arra fordították, amire kapták?

- A legrosszabb esetben, persze ha van egy jól működő rendszer, akkor ilyen csak kis valószínűséggel fordulhat elő. A probléma az, hogy ez nem az a rendszer. Fölborították az első nemzeti fejlesztési terv teljes intézménystruktúráját, centralizálták az egész döntési folyamatot.

- Ráadásul már az a miniszter sincs ott.

- Igen. Miközben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget önálló intézményként nevesítették, majd betették az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium alá, nem írták újra a rendeleteket, semmit, de ez senkit sem zavar Magyarországon. Ez káosz.

magyarhirlap.hu - fidesz.hu