Eretnekségek

Égessenek meg, de én nem hiszek az iskolai túlterhelésben. Már 1951-ben vagy '52-ben azzal a jelszóval takarították ki a régi szakembereket a minisztériumból, hogy ezek a burzsoá maradványok szándékosan csinálták nehézre az oktatást a célból, hogy a munkás/paraszt gyerekek kibukjanak. Ez volt a legrégebbi túlterhelési vita a szakmában, amire emlékszem - írja Bölcs István, a 168 óra főszerkesztő-helyettese lapja "Köztünk szólva" rovatában.

Dátum: 2003-02-06 20:39:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=7520
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:03:27.936654, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Nyilván valahogy úgy indult, hogy egy járási párttitkár belenézett a gyereke tankönyvébe, és megakadt a szeme ilyen gyanús nevű egyedeken, mint Newton meg Galilei. Felütötte a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártjának rövid történetét (Kratkij kursz), s ott nem lelvén nyomukat, rájött, hogy az ifjak feje bolondságokkal van tömve. Netán a helyzet súlyosabb: lehet, hogy ezeknek az idegenes neveknek a tulajdonosai akár egy követ is fújhatnak az áruló Trockijjal és a renegát Kautskyval. Így aztán följebb fordult, s a minisztériumban megkezdődött a csisztka (tájékozatlan utódok számára: a tisztogatás).

Tanár koromban újra kitört az őrület. Ez is sok, meg az is. A "gyerekek védelmében" kijelentették elöljáróink, hogy a tanterv - törvény. Végre nem hajtása, netán az ezen való túlterjeszkedés - törvényszegés. Varga Balázs kelt ki többször, nyilvánosan is a központosított hülyeség eme tálalása ellen. De az ember - ha nyitva volt a szeme - látott jó és követendő példákat. Nekem felejthetetlen vezetőtanárom volt a Szilágyi Gimnáziumban Baránszky Jób László (egyetemi magántanár létére ide volt száműzve), aki minden magyarórájára mozgókönyvtárként érkezett, és akkor is tanított Kosztolányit, Babitsot, amikor nem voltak a tantervben. A tanár minőségigénye folyamatosan felülírhatta a szűkkeblű tantervet, amikor becsukta maga mögött az osztályterem ajtaját - még a diktatúrában is. Ha igényelte!

Másfelől persze az állítólagos túlterhelés folyamatos pajzsot jelentett a lusta diák és az eredménytelen tanár számára. Kedves atyai jó barátom, Majoros József Kiskunvalahol volt érettségi elnök. A hebegő, izzadó delikvens mentegetésére a tanár fülbe súgta: hja, a túlterhelés. "No jó - mondta Majoros elnök úr -, hagyjuk a tételt. Adok magának a kettesért egy mentő kérdést. El tudja-e mondani, hogy állt föl vasárnap a futballcsapat?" "De mennyire - mondta a bukni készülő -: Horváth, Kovács III., Nagy..." - és így tovább, a balszélsőig bezárólag. "No - mondta Jóska bátyám az exkuzáló tanárnak -, tetszik látni: ami érdekli, azt tudja."

Normális tanár és normális diák mindig meg tudta találni a helyes arányokat.

Én - bevallom - a terhelős tanárok közé tartoztam, de sosem panaszkodtak ezért a diákjaim. Az ELTE-n tovább tanuló Kovács Mari azt mondta: "A másodéves irodalomszigorlatomra elég volt, amit a tanár úrnál tanultunk. Csak a gimnáziumi jegyzeteimet néztem át." Egy kecskeméti, negyvenéves érettségi találkozón pedig az egyik - mondjuk így, hogy a kategóriát pontosan értsük - téesznyugdíjas, volt érettségizőm, aki soha a világéletében nem tartott aktív kapcsolatot irodalommal, tavaly azt mondta: "Hát én mög nyugdíjasként összespóroltam egy kis pénzt, mondtam a páromnak, kimögyök én Párizsba, mögnézöm, amit a tanár úr tanított nekünk az impresszionistákról meg Adyról és Párizsról. A párom azt mondta: őt nem érdekli, de mönnyek. Beiratkoztam egy csoportba, elmentem, gyönyörű volt." Máig sem tudom, hogy a jeles Kovács Mari vagy a közepes Bakó Gizi "visszacsatolását" tartsam-e többre...

Tanultam persze én is sok fölöslegeset. Gyorsírni 13 évesen (azóta sem használtam, el is felejtettem). Tanultam honvédelmi ismereteket heti hat órában a bölcsészkaron. Még mindig fel tudom sorolni, hogy támadás előtt hány perces pergőtüzet kell vezényelni az ellenség parancsnoki állásaira és megfigyelési pontjaira. (Egyszer elmondom, amennyiben már nem hadititok a Varsói Szerződésnek eme patentja.) Ezenközben mindössze két óra előadás jutott a magyar irodalom történetére. Végül tartalékos honvéd lettem, és okleveles középiskolai magyartanár.

Mindig voltak túl ambiciózus tankönyvek, amelyek a magas tudományt egy az egyben akarták közvetíteni (sikertelenül), mindig voltak szaporázó nevelők, akik többnyire a maguk számára is megemésztetlenül maradt ismereteiket akarták ráönteni a gyerekekre, azon zölden. Természetesen nem ez a normális helyzet, de a jelenséget nem lehet a túlterhelés kategóriájába gyömöszölni. Oda kell tenni, ahova való: rossz a tankönyv, balkezes a pedagógus, érdektelen maradt a gyerek.

Hibás konzílium az, ahol nem konkrétan nevezik meg a baj okát a doktorok, hanem csak a démonok rontó hatásáról beszélnek.

Azt mondták régen: teher alatt nő a pálma. Túlteher alatt - talán - a mamutfenyő. Ha normális a kertész, ha jó a mag, és a klíma is kedvező. S akkor a palánta nem döglik bele.