Magyar Rádió: Politizálásból jeles, rádiózásból elégtelen
A napokban volt egy esztendeje, hogy Such György elnökként működik a Magyar Rádió Zrt. élén: megválasztása még mindig nem tekinthető véglegesnek, mert jelenleg is folyamatban van több, a törvényességet megkérdőjelező jogi eljárás. A civil szervezetek képviselőiből álló kuratórium kezdeményezésére holnap rendkívüli ülést tartanak, és áttekintik a rádióban történteket. A Magyar Hírlap írása.
Dátum: 2007-08-30 12:24:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=83301
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:51:46.115187, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A tavalyi elnökválasztás előtt úgy tűnt, Such György személyében egy pártok felett álló, ezért legalább ebből a szempontból alkalmas vezetője lesz a Magyar Rádiónak. A civil kurátorok közül többen hangot adtak kételyeiknek, és az eltelt idő őket látszik igazolni. Egyikük, a negyedik éve kurátorként dolgozó Gráf Csilla a következőket állapította meg: "A rádióban kettős folyamat zajlik a mai napig, az egyik a nagymértékű eltolódás középről a kormánypárti irányba és távolodás a nemzeti értékektől, a másik a szinte követhetetlen leépítés, rombolás, pusztítás. Miért történhet mindez meg?"
Such György kapcsolatrendszere eléggé kiterjedt ahhoz, hogy mindkét politikai térfélen tudjanak róla - állítja Gráf Csilla. A Fidesz korai korszakában az erősen liberális Such kötődött a párthoz. 1993-ban Fodor Gáborékkal együtt távozott, de kapcsolatrendszere a jelek szerint valahol összeér a polgári párt által jóhiszeműen delegált emberekével, például a mostani kuratórium elnökhelyettesével, korábbi elnökével, Szadai Károlyéval. Szadai az első pillanatoktól kezdve fáradhatatlanul próbálta mindenben igazolni a Fidesz egyes értetlenkedő vezetői előtt Such Györgyöt, aki először 2005 nyarán, Kondor Katalin mandátumának lejártával szállt ringbe az elnöki posztért. A kísérlet akkor nem sikerült: a civil szervezeteket képviselő kurátoroknál nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Már akkor fel kellett volna figyelni arra, hogy a balliberális sajtó mennyire jajveszékelt emiatt.
A következő esztendő elnök nélkül, de az előkészületek jegyében telt el a rádióban. Gráf Csilla szerint a pártok küldötteiből álló, kis kuratóriumnak is nevezett elnökség szocialista vezetője, Gellért Kis Gábor, továbbá elődei, Agárdi Péter és Szadai nem adták fel; már csak azért sem, mert kútba esett a rádió épületegyüttesének eladása, pedig a nagy ívű terv végrehajtói, finoman fogalmazva, nagyon jól jártak volna anyagilag.
Az újabb kísérlettel meg kellett várni a civil szervezeteket képviselő kurátorok évenkénti sorsolását - hátha kevesebb lesz az akadékoskodó. 2006 márciusában ez megtörtént. Úgy tűnt, bejött a terv: a sorsolás utáni meggyőzési időszakban a rábeszélés hatására egyre többen hajlottak Such megszavazására. Ő lett az egyetlen elnökjelölt. Meghallgatására Gráf Csilla így emlékezik: "Such korábbi önmagát is alulmúlta, zavaros előadásmódjával totális alkalmatlanságot bizonyított, és még a már meggyőzött kurátorokat is gondolkodóba ejtette. A szavazás előtt ezért hosszú ebédszünetet rendeltek el, közben fölerősödött a rábeszélés, hogy ez nem is úgy van, ahogy mondta, meg nem úgy értette, hanem amúgy és így tovább. Akinél ez sem vált be, azt felszólították, hogy inkább menjen haza, legalább ne szaporítsa a nem szavazatok számát. Engem Szadai próbált meg elküldeni." Suchot végül áterőltették a testületen, de a törvényben előírt kétharmados támogatáshoz egy voks hiányzott, ezt a közjegyző is rögzítette. Manipulációk révén mégis megszerezték - ennek az eljárásnak a törvényességét vitatják jelenleg négy polgári peres eljárásban, és ügyészségi nyomozás is indult.
Such tehát elnök lett, az MSZP-SZDSZ megkapta a lehetőséget, hogy médiaflottája zászlóshajójává tegye a rádiót, továbbá előkészítse és lebonyolítsa a székházeladást.
A folyamat napjainkban már túljutott a félidőn. Több lépcsőben eltávolították a régi, tapasztalt rádiósok nagy részét, gondosan ügyelve arra, hogy a nemzeti értékrend megtartása mellett kiállók - szerkesztők, riporterek, zenei szerkesztők, bemondók, könyvtárosok, hangmesterek, számítógépes szakemberek stb. - szinte kivétel nélkül kapun kívülre kerüljenek, de a kormánykoalíció hívei közül maradjanak annyian, hogy felügyelni-irányítani tudják a megfélemlített "maradékot". A rádió elmúlt nyolcvankét esztendejének értékeit, a hagyományokat az új vezetők annyira utálják, hogy még a pontos időjelzés öt sípszavának a megszüntetése is szóba került, mert "elavult". Nincs már Rákóczi-induló, Szabó család, szeptembertől megszűnik a Névjegy, hallgathatatlanul szolgai a hajdan jellegzetes hangvételű Vasárnapi újság - nehéz felsorolni mindazt a sok negatív változást, amely a hangzatos szólamokkal ellentétben mind több embert késztet a nemzeti adó műsorától való elfordulásra. Már a Kossuth vagy Petőfi rádió elnevezés is épphogy megtűrt, a sulykolt új név: MR 1 Kossuth, MR 2 Petőfi. A rádió új arculatának kialakítására a belső lap szerint több mint háromszázmillió forintot költöttek akkor, amikor az elbocsátásokat 2,2 milliárd forint hitel felvételével tudták csak végrehajtani. A rádió is sodródik az adósságcsapda felé, amelybe már besétált - ugyancsak liberális vezérlettel - a köztévé, végső soron az egész ország.
"Jobb ezt itt abbahagyni, mert tisztességes embernek megfekszi a gyomrát - mondja Gráf Csilla. - Tragikus, hogy hazánkban így dőlhet el egy történelmi, a nemzet megmaradása szempontjából olyan fontos intézmény sorsa, mint a Magyar Rádió, ócska megalkuvások és a legkisebb rossz elve alapján, ráadásul törvénysértő módon. Jobb nem belegondolni: ha ilyen volt az első év, milyen lesz, ha lesz, a második?"
Haeffler András, Magyar Hírlap
fidesz.hu