Több-biztosítós modell: ahol bevezették, megbukott

Miniszter- és tárcacseréhez is vezethet a mai koalíciós egyeztetés a több-biztosítós rendszer bevezetéséről. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a felek makacsul ragaszkodnak saját álláspontjukhoz, így a megegyezésnek kevés az esélye. A Magyar Hírlap írása.

Dátum: 2007-09-13 09:30:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=84142
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:57:04.304020, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Miközben maguk az üzleti biztosítások az emberiség vívmányai közé tartoznak, az egészségügyben ez a modell mindenestül alkalmatlan. Egy példából rögtön megérthetjük, hogy miért. Tapasztalati tény, hogy a repülőn minden századik utas csomagja eltűnik. Ennek orvoslására találták ki a poggyászbiztosítást. Előre tudjuk, hogy a száz utasból egynek elvész a csomagja, de nem tudjuk, kié. Ha minden utas befizet egy egységnyi díjat, akkor megteremtődik a kár fedezete, és amikor kiderül, kinek a csomagja veszett el, az utast az összedobott pénzből - a díjból - kártalanítják.

Miért nem működik ez a modell az egészségbiztosításban? Azért, mert egy ilyen rendszer azzal az utassal nem tud mit kezdeni, aki már útban a reptér felé elveszíti a csomagját. Márpedig az illető, aki nem tud mit feladni, azt biztosítani sem tudja. Ha mégis megpróbálná, biztosítási csalást követne el, hiszen amikor az utazás végén keresné a csomagját, az természetesen már nem is kerülhetne elő, de a biztosítónak - ha mégis elhitte, hogy megvolt és feladták a csomagot - a teljes kárt ki kellene fizetnie. A biztosító azonban garantált kárra természetesen nem köt - és a szabályok szerint tilos is kötnie - biztosítást, hiszen az adott példában már nem kockázatról, hanem bizonyosságról beszélünk.

Ha valaki ezt a példát megérti, azt is tudja már, miért van bukásra ítélve a több-biztosítós modell az egészségügyben. A már ismert és el nem múló - tehát krónikus - betegségekre ugyanis nem lehet egyéni kockázaton alapuló biztosítást kötni, akárcsak egy olyan utassal, aki minden repülés előtt elveszíti a csomagját. Emiatt az üzleti biztosítók nem tudnak mit kezdeni a rákos betegekkel, a cukorbetegekkel, a magas vérnyomásúakkal, a szív-és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőkkel, az asztmás és allergiás betegekkel, valamint a vele született rendellenességgel élőkkel (hatszázezer honfitársunk él fogyatékkal), gyakorlatilag az összes 65 évnél idősebbel (mert ők már krónikus betegek vagy maholnap azok lesznek). Hasonlóképpen nem tudja kezelni az egyéni kockázatviselésen alapuló modell az egyén által manipulálható "káreseményeket", a terhességet, a gyermekágyi gondozást, az újszülött- és csecsemőellátást, valamint a fertőző betegségeket és a járványokat. Mivel az előbb felsorolt rétegeket sem hagyják (hagyhatják) cserben a derék biztosítók, ezért udvarias levélben kérik meg az államot, hogy a fenti körbe tartozók gyógyításának költségeit legyen szíves részükre átutalni. Az üzletileg nem biztosítható, krónikusan beteg állampolgárok miatt például a holland kormánynak tíz év után 15 milliárd euróval (3800 milliárd forinttal) kellett feltöltenie az egészségbiztosítás kasszáját, hogy ne üssön be a csőd.

Magyar Hírlap

fidesz.hu