Tarlós István beszédének szó szerinti leirata

Dátum: 2007-09-18 15:55:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=84423
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 02:58:31.041409, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Hölgyeim és uraim! Tisztelt megjelentek, kedves érdeklődők!

Országunkban és fővárosunkban most már tartósan felfordulás van. A mai "rendre" tán jellemzők Victor Hugo szavai: "élet lélek nélkül".

Marx, a forradalmárnak világhírű antitalentum valahol azt találta mondani, hogy "az emberiség derűsen váljék meg múltjától". Lám, még tőle is tanulhatunk valamit. Nem kell düh, harag, nem kell erőszak, hanem derűsen váljék meg az ország az eluralkodott szellemiségétől.

Egy évvel ezelőtt, azt hittük, nagy dolog történt. Úgy gondoltuk, nem csak egy különleges méretű hazudozás lepleződött le, hanem össze fog omolni az erre épülő szisztéma és struktúra is. Nem így történt. A hazugság hátára egyszerűen ráírták, hogy igazság, a totális félrevezetés pedig a "végre egy őszinte hang" fedőnéven kapott helyet a Magyar Köztársaság esedékes évkönyvében. Valami olyan logikán, hogy "ugyan már, ki nem hazudik itt?" Az első miniszterünk legalább milyen jópofán bevallja ezt. (Igaz, nem a nép színe előtt!)

Nagyon hamis és cinikus felfogás.

"Mundus vult decipi, ergo decipiatur". Végül is ezen a cinizmuson alapul: " A világ azt akarja, hogy becsapják, tehát be kell csapni."

Mintha e vezérelv mentén szerveződne az ország és a város vezetése.

Korábban is sejtettük - már évek óta -, de az elmúlt egy évben bizonyossá vált, hogy ebben az országban sok minden másként van, mint a világban másutt.

A politikai jobboldal másutt a tőke barátja, nálunk szociálisan érzékeny, a balliberális oldal másutt a szociálisan érzékeny, nálunk mi sem áll tőle távolabb. Sokkal inkább a globalizáció hű barátja, a privatizáció korlátlan erőltetője, szociálisan érzéketlen.

A tavalyi, megmagyarázhatatlan események alapján logikusnak tűnő és megkockáztatható megállapítás, hogy ezt a társadalmat az elmúlt néhány évben alantas erők vonták hatalmuk alá.

A tévészékház ostromának tényleges kezdeményezői, a passzív rendőrség, a másnapi indokolatlan terror, a megtorlás, a rendőrség furcsa viselkedése, az érthetetlen bírósági esetek, a megfélemlített hatóságok, a rendtől közismerten fóbiában szenvedő liberális politikusok rendpárti nyilatkozatai mind az alantas, hamis erők létezését és jelenlétét sejtetik. Ám a társadalom számottevő része nem kíván ezek eltusolásáról tudomást venni, az emberek növekvő szegmensének más a véleménye. És egyre inkább más. Lassan-lassan eljutunk oda, hogy a nép meghatározó hányadát nem lehet tovább megtéveszteni.

Sikerül visszavezetni a tényekhez, a tények sorozatához és rendjéhez az embereket. Sikerül rávenni őket, hogy szabaduljanak meg egy időre a manipulált fogalmaktól és szokjanak lassan össze a valósággal.

"Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak" (Máté evangéliuma). S ha a választottak közül némelyek úgy élnek jogaikkal, hogy a társadalom biztonságát veszélyeztetik, akkor helyes, sőt szükséges, hogy törvényes keretek között megakadályozzák őket ebben.

Ezért fontos a társadalmat teljes körűen érintő kérdésekben a népszavazás. Ezért veszélyes és valóságos merénylet a demokrácia működőképessége ellen a népszavazás elbagatellizálásának, megzavarásának mindennemű kísérlete.

Ráadásul a tavaly óta tartó káoszt előidéző hazudozások, félrevezetések, féligazságok egy süllyedő gazdaság képét takarták el. Talán nincs is olyan sarka, intézménye ennek az országnak, amely ne szenvedne az elmúlt öt év kormányzása és a brutális korrekciók módja miatt. Az úgynevezett konvergenciaprogramra hivatkozással az egyik legjobban megnyomorított nagy közösség épp az önkormányzatok közössége. Még a liberális-szocialista vezetésű Budapestnek is kevés jut, jóllehet ez a csökkenés nem indokolja a kialakult, valójában csődközeli helyzetet.

Budapest vezetése a népközeli politizálást most dühödt gúnnyal populizmusnak nevezi. Teszi ezt, mert tulajdonképpen elveszítette a kapcsolatot a főváros lakóival, hiába nevezi finom iróniával Demszky Gábor épp a legszegényebb rétegeket "barátainak." Valójában a piac szükségszerűen lemaradt szereplőinek tekinti őket. A jelek szerint nem sokkal nagylelkűbb a magyar vállalkozói körökkel sem. Egyre homályosabb érdekkörök mögé szorulnak a magyar vállalkozók, akiknek legtehetősebbjei lassan már kivonulnak a magyar piacról. A verseny a szabadnál is szabadabb, hiszen olykor még a bíráskodás érvényesülő szabályai is egészen szabadnak tűnnek.

Budapest főváros önkormányzatában nem tudnak, és nem akarnak különbséget tenni az önkormányzati, illetve a nagypolitika elvei közt. A mostani kormány különösen messze van az emberektől. Az önkormányzatnak sokkal emberközelibbnek kell lennie. A városlakók érdekében szükség van egyeztetésekre, egyezségekre, konszenzusokra. Őszinte párbeszédre az ellenzékkel. Demszky Gábor ezt nem ismerte fel. Úgy tűnik, már nem érdekli a főváros. Korábbi ciklusainak eredményei messze elmaradnak a lehetőségektől. Rengeteg hibát vétett, rossz, megosztó volt a stílusa, a fővárosnak mégis voltak néha eredményei, jó dolgai. A jelenlegi Demszky azonban korábbi énjétől is különbözik.

Egy-két rögeszmés elképzelése van és ad hoc elhatározások rendszertelen tömege. Ma már nemigen van olyan, hogy Demszky és a város, legfeljebb csak Demszky és a koalíció, de főként Demszky és SZDSZ. Magam is viszolygok olykor, mikor személyével foglalkozom, az ő minősíthetetlen munkáját próbálom minősíteni. Ha végiggondoljuk azonban, ez nem véletlen és nem is fóbia vagy allergia. Ismerünk-e olyan tekintélyes személyt, aki döntési helyzetben felelős például Budapest városképéért, a turizmusért, a közlekedésért, vagy a szociális politikáért és érdemben egyezkedhetne az ellenzékkel? Nincsenek ilyen arcok, vagy nincs felhatalmazásuk.

Ne csodálkozzunk hát, hogy a 17 éve regnáló, autokrata, de rosszul működő főpolgármesterbe akadunk bele unos-untalan.

Ezalatt a 17 év alatt Budapest a közszolgáltatásoktól kezdve,az oktatáson, a kultúrán és egészségügyön át a közbiztonságig egy korlátlan szabadságú, kegyetlen piac martalékává vált. Piac, pénz, félrevezető propaganda. A vagyon felszívódik, forgalomszervezésről, környezetvédelemről gyakorlatilag nem lehet beszélni. Budapesten 1991-ben kb. 13 négyzetméter zöldterület jutott egy lakosra, ma kb. 7 négyzetméter: Európában ez a szám kb. 21 négyzetméter per fő. Budapest fejlesztésre szoruló területei közül nagyon sok már nem is képezi a város tulajdonát.

A lakótelepek világában, ahol egyre nehezebben küzdenek a megélhetésért és a boldogulásért, gyakran hallanak esélyegyenlőségről, de szinte soha nem találkoznak vele. Oly ravaszul, oly kevés befektetéssel még szinte soha nem nyertek meg közösségeket, mint Demszky ezt a pesti lakótelepekkel tette, miközben a szabadság jegyében e részein a városnak uralma alatt nem sok jutott, legfeljebb az érzéketlen, átható közömbösség az életük iránt. Mégis elhitették, hogy ez a vezetés demokrata, liberális és tiszteli a baloldali érzéseket. Ehhez jött a marxista módszerekkel ismételgetett szólam, "különben jön a jobboldal" maszlag, a vele együtt gerjesztett félelemérzésekkel. Ahogy azonban körülnéznek a környezetünkben, mérlegelik, hogy közülük ugyan hány milliomos kerül ki, milyen az egészségügyi ellátásuk, hogy alakulnak gyerekeik tanulási feltételei, mekkora a lakótelepeken a munkanélküliség, milyen helyzetbe sodródik valójában sok család, egyre többen elgondolkodnak.

Érdemes elgondolkodniuk, megéri-e továbbra is hinni az örökös félelemkeltésnek, a soha meg nem valósuló ígéreteknek?

Nem igazságtalan, nem ostobaság-e a komplett "jobboldalt" sommásan szitokként használni?

Ez a "baloldali" kormány az országot kiszolgáltatottá, kiszámíthatatlanná, ez a városvezetés a várost vegetálóvá, a liberalizmus fogalmát pedig sejtelmessé, már-már értelmezhetetlenné tette. Ha végképp nem megy a verkli, nekiállnak kreálni, transzformálni, erőltetett összefüggéseket gyártani, ördögöt festeni a falra, amitől aztán hetekig sürgősen el kell határolódni, amiről hetekig lehet beszélni.

A liberális vezetés adócsökkentést ígért. Átverés volt. A főpolgármester esélyegyenlőséget, hidakat, biztonságot ígért. Átverés volt. Római parti gátat ígért. Személy szerint is ellene szavazott a Közgyűlésben. Az útfelújítási forintok megduplázását ígérte. Átverés volt. Vége-hossza nincs a citálható példáknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudják-e miként lehet a ráruházott hatalommal a nagynyilvánosság számára nehezen észrevehető módon visszaélni? Mondok négy példát a liberális-szocialista vezetés repertoárjából:

― az elmúlt ciklusokban azokat a fejlesztéseket, melyeket éves megosztásban kellett volna végezni, jellemzően az új választás előtti évre sűrítették, nyilvánvaló szavazatszerzési céllal

― a főváros működésének hiteles adataihoz, szerződéseihez, költség-haszon elemzéseihez, megbízásaihoz nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet hozzáférni. Európa országaiban ilyen elő sem fordulhat, Néha mintha magántulajdonként működtetné Budapestet a városvezetés

― a lakosság helyett érezhetően egy politikai holdudvar elégedettségét célozták meg

― Demszkyéknek - az ellenzék teljes félreszorításával nem a főváros egészséges fejlődése és működése fontos, hanem a főváros feletti hatalom gyakorlása. Ezért készítjük a közeljövőben bemutatásra kerülő saját várostervünket.

A polgári oldal nem politikai ellensége akar lenni a városvezetésnek. Oly sok területen lehetne és kellene más szellemiségben dolgozni, más ritmusban, más megalapozottsággal dönteni a sok tekintetben magára hagyott városban. Erre akarunk alternatívát bemutatni.

Végül pedig külön is a manapság tán legfontosabbról, a szociális biztonságról.

Ha jól veszem ki miniszterelnök úr szavaiból, akkor ezidőtájt - nehezen követhető képzettársítással - aktuálisan Szent István és Bokros Lajos szellemi örökösének tartja magát. Nem tudom, hogy szokott-e egyoldalú konzultációkat beiktatni programjába államalapító királyunkkal, ahogyan azt Nagy Imrével tette, de ha igen, úgy megkérdezhetné őt a tőle szokásos szerénységgel: "Mondd, Pista, mi a véleményed az állam gondoskodó szerepéről a teljesen leszakadó, több milliós tömegek szociális ellátásával összefüggésben?"

Ebben az országban, ebben a városban ma rengeteget tanult fiatalok, akár többgyerekes családfenntartóként is bármelyik pillanatban munkanélkülivé válhatnak. Szegény családok tehetséges gyermekei képtelenek lehetnek tovább tanulni. Komoly betegek esetleg eleshetnek a tisztességes orvosi-és gyógyellátás lehetőségétől.

Ebben az országban és ebben a városban a valóságban védelemre szorulók alig számíthatnak tényleges védelemre.

Ezért született és erősödött fel a polgári szociális gondolat. A régi, megörökölt szociális háló széttöredezőben. Új nincsen, mert a szociális érzékenység ma pont nem a Kormányzó baloldalon van, hanem éppen a jobboldalon.

Budapesten fokozottan jelentkezik a város rossz működtetésének egyik látványos hatásaként az új szociális haló megtervezésének szükségessége.

A nemzetnek és a fővárosnak is felelősséget kell vállalni mindazokért, akik készek javítani saját sorsukon.

A felelősséget átérezve kell a polgári szociális gondolat eszméjének érvényt szereznünk a gyakorlatban. Ezt az eszmét, ezt a gondolatot már nem veheti el tőlünk senki. Vigyük győzelemre!