Schmitt: Vonzó és megfizethető felsőoktatásra van szükség

Európa 4000 egyetemének valós potenciálját csak az Unió tagországainak közös fellépése tudja mozgósítani - mondta Schmitt Pál az európai tanulmányokról szóló pénteki, gödöllői konferencián.

Dátum: 2007-09-21 12:31:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=84654
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 03:00:48.902660, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete "Az európai tanulmányok oktatása és kutatása a magyarországi felsőoktatási intézményekben" címmel rendezett konferenciát a Gödöllői Királyi Kastélyban. Schmitt Pál, az Európai Parlament Kulturális és oktatási bizottságának alelnöke az EU oktatáspolitikájáról tartott bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy a fenntartható gazdasági fejlődés, a jobb munkahelyek és a nagyobb társadalmi kohézió megteremtéséhez magasan képzett szakemberekre, ehhez pedig vonzó és megfizethető felsőoktatásra van szükség. A meghívott előadók között a hazai egyetemek, főiskolák és kutatóintézetek vezetői, illetve oktatói voltak.

Schmitt Pál előadásának szó szerinti változata az alábbiakban olvasható:

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt vendégek!

Magam az Európai Parlament Kulturális és oktatási bizottsága alelnökeként kaptam meghívást erre a konferenciára, megtiszteltetésnek tartom, hogy ilyen rangos és nagyszámú résztvevő előtt kaphatok szót.

Bevezető előadásomban az Európai Unió oktatási és képzési stratégiájáról kívánok szólni általában, különleges figyelemmel az Európai Parlament szerepére ebben a kihívásokkal teli és felelősségteljes munkában, amit az oktatás európai szintű modernizációja jelent.

1. Bevezető, történeti visszatekintés

Az Európai Parlament következetesen támogatta és támogatja a tagállamok oktatás terén megvalósuló szoros együttműködését, különösen abban a tekintetben, hogy az egyes nemzeti oktatáspolitikák nyerjenek egyfajta európai dimenziót, és az intézmények nyitottabbá váljanak.

Jóllehet, a Közösség idén ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját, az EU oktatáspolitikája viszonylag fiatal, hiszen a jogi alapként szolgáló rendelkezések csupán 14 éve jelentek meg a Maastrichti Szerződésben (1993. november 1.). Azáltal, hogy az oktatás területe EU hatáskörként került elismerésre a Szerződésben, az Unió természetesen nem vette át a tagállamok szerepét, azok továbbra is teljes felhatalmazással és felelősséggel rendelkeznek oktatási és képzési rendszereik tartalmi és szervezeti működtetéséért. Az Uniót csupán ún. kiegészítő és támogató funkciókkal ruházták fel.

Ennek ellenére világos, hogy az oktatásnak (és megjegyzem, a kultúrának is) kulcsszerepe van abban, hogy elérje a Római Szerződés egyik alapeszméjét, vagyis hogy: "le kell fektetni egy Európa népei közti egyre szorosabb szövetség alapjait". Az elmúlt csaknem 15 évben tehát az Unió felhatalmazást kapott arra, hogy olyan programokat és kezdeményezéseket dolgozzon ki, amelyek hozzájárulnak a minőségi oktatás fejlesztéséhez, elsősorban a tagállamok közötti együttműködés erősítése, a polgárok mobilitásának elősegítése, közös képzési programok kidolgozása, hálózatok létrehozása, információcsere, a nyelvi képzés, valamint a közös európai örökség és történelem megismertetése révén.

2. A közösségi oktatási programok sikertörténete

Amennyiben tehát az Unió oktatási politikájának prioritásai közé tartozik a hallgatók és oktatók mobilitása, az intézmények határokon átnyúló együttműködésének elősegítése, és az oktatás színvonalának emelése, világos, hogy az egyetemi képzésben rejlenek a legfőbb tartalékok.

A legismertebb és legsikeresebb EU program az egyetemi oktatás terén kétségtelenül az ERASMUS program, amely éppen 20 éve, 1987-ben indult útjára. Míg az első évben alig több mint 3000 hallgató vett részt a programban, 2005-ben mintegy 144 ezren, amely az európai hallgatók 1%-át teszi ki. Az oktatók közt még jobb az arány, hiszen közülük 2005-ben több mint 20 ezren vettek részt külföldi csereprogramokban, amely az összes egyetemi oktató mintegy 2%-át jelenti.

Az ERASMUS alapvetően egy egyetemi ösztöndíj- és diákcsereprogram, de hatása jóval túlmutat ezen, mivel évente sok ezer diák szerez külföldi tapasztalatot, ismeri meg más országok nyelvét, kultúráját, társadalmát. Tavaly decemberben José Manuel Barroso, úgy fogalmazott, hogy az ERASMUS "sok európai hallgatónak megadja a lehetőséget, hogy életében először külföldön éljen, és ezzel egy fontos társadalmi és kulturális jelenséggé vált".

Az elmúlt 20 évben mintegy 1,5 millió hallgató vett részt a programban, érdekesség, hogy ezek 60%-a leány volt. 2012-ig az Európai Bizottság azt szeretné elérni, hogy a résztvevők összlétszáma elérje a 3 milliót. A Parlament Kulturális és oktatási bizottsága következetesen támogatta az ERASMUS programot. 2005 decemberében, német képviselőtársam, Doris Pack által beterjesztett jelentés például azt indítványozta, hogy a havi ösztöndíj összegét emeljük a jelenlegi 150 euróról 2013-ig fokozatosan 300 euróra. Ezt a javaslatot a plenáris ülésen nagytöbbséggel fogadtuk el.

Természetesen az EU sikertörténete az oktatás terén nem csak az Erasmus programban jelentkezik. El kell ismerni, hogy az Unió által kidolgozott együttműködési programok mindegyike eredményes volt a maga területén:

A SOCRATES program, amelynek része volt a Comenius (általános- és középiskolai diák és tanárcsere), a Grundtvig (felnőttképzés), a Lingua (idegennyelv-tanulás elősegítése, tanárcsere) és a Minerva (távoktatás) program, az oktatás és képzés különböző szintjeibe vitt egy kis európai színezetet.

A TEMPUS a felsőoktatásban megnyilvánuló együttműködésre koncentrált, úgy az EU-n belüli, mint azon kívüli egyetemek közös együttműködési projektjeit támogatta, többek között az oktató-képzést, vagy a felsőoktatás strukturális átalakítására irányuló projekteket.

Az ERASMUS MUNDUS az akadémiai csereprogramok egész világra kiterjedő rendszere, ennek az oktatáson túl vannak kultúrközi vetületei, és elsődleges célja az EU és azon kívüli országok egyetemei közti együttműködés kiépítése.

E három program, kiegészülve újabbakkal (pl. Leonardo da Vinci - szakképzési program) gerincét képezik az EU ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS (Lifelong Learning) programjának, amely egyúttal az EU Lisszaboni Stratégiában lefektetett hosszú távú képzési és foglalkoztatási célkitűzéseinek egyik sarokköve.

Az Élethosszig tartó tanulás program nevéből is látható, hogy az az oktatás és képzés igen széles spektrumát öleli fel, és különböző korú és eltérő előélettel rendelkező emberek képzési szükségleteire próbál választ adni.

E programok működtetése természetesen nem lenne megvalósítható megfelelő források nélkül. Az Európai Parlament következetesen küzdött annak érdekében, hogy a részprogramok kielégítő finanszírozást kapjanak a 2007-13 közti pénzügyi időszakban. Az EP ennek érdekében, az Élethosszig tartó tanulás programhoz kezdetben javasolt 13,62 milliárdos, hétéves költségvetéshez további 757 millió eurót szavazott meg. (A Kulturális és oktatási bizottság eredetileg 980 millió eurót javasolt.)

3. A Lisszaboni Stratégia és az oktatás

Az Európai Unió oktatás, ezen belül is különösen a felsőoktatás terén végzett erőfeszítései új hangsúlyt kaptak 2000-ben, amikor megszületett a Lisszaboni Stratégia néven elhíresült kezdeményezés. A 2000. márciusában megtartott Lisszaboni tanácsértekezlet egyik fő eredménye az volt, hogy az Európai Unió saját maga elé azt a stratégiai célt tűzte ki, hogy a szervezet váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, a jobb munkahelyek megteremtésére és a nagyobb társadalmi kohézió kialakítására.

Ennek az ambiciózus célnak az elérése érdekében a tagállamok úgy értékelték, hogy nem elég a gazdaságot radikálisan átalakítani, hanem emellett szükséges az egész szociális ellátórendszer és az oktatási rendszer átalakítása, modernizációja is. Megállapították, hogy a globalizált gazdasági környezetben - amelyben az EU a világ legdinamikusabb térségeivel, az Egyesült Államokkal és Ázsiával kel versenyre - a polgároknak egy sor alapkompetenciával kell rendelkezniük ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan alkalmazkodhassanak a megváltozott viszonyokhoz.

A "kulcskompetencia" kifejezés egy ismeret-, képesség- és készséghalmazra utal, amelyből nyolcat nevesít a javaslat:

1. Anyanyelvi kommunikáció,

2. Idegen nyelvi kommunikáció,

3. Matematikai ismeretek és tudományos-technológiai alapismeretek,

4. Digitális ismeretek (számítástechnika),

5. Tanulási módszerek,

6. Kultúraközi, társadalmi és polgári ismeretek,

7. Vállalkozási ismeretek és

8. Kulturális kifejezőkészség.

E folyamatban az oktatásnak kettős szerepe van, egyrészt egy gazdasági, amely képzett polgárokat juttat a munkaerőpiacra, másrészt egy szociális, amely segíti a munkavállalók alkalmazkodását az átalakult gazdasági környezethez.

2002-ben a Tanács és a Bizottság elfogadott egy akciótervet "Oktatás és Képzés 2010" címmel, amely világos iránymutatásokat adott az európai képzési rendszereken szükséges változtatásokhoz.

4. A egyetemi képzés kiemelt támogatása

Az igen ambiciózus Lisszaboni célok megvalósításához nélkülözhetetlen az egyetemek támogatása és fejlesztése, hogy teljesítményük elérje a megkívánt szintet. A világ egyetemeinek összehasonlításából kitűnik, hogy van min dolgoznunk: a 2006-os ranglistán az első 10-be csupán 3 európai, pontosabban angol egyetem került, a többi egytől-egyig amerikai. A listát tovább vizsgálva látható, hogy az ázsiai egyetemek évről-évre javítanak pozíciójukon, egyre több japán, kínai vagy szingapúri intézmény végez előkelő helyen.

1 Harvard University, USA

2 University of Cambridge, Nagy-Britannia

3 University of Oxford, Nagy-Britannia

4= Massachusetts Institute of Technology, USA

4= Yale University, USA

6 Stanford University, USA

7 California Institute of Technology, USA

8 University of California, Berkeley, USA

9 Imperial College London, Nagy-Britannia

10 Princeton University, USA

11 University of Chicago, USA

12 Columbia University, USA

13 Duke University, USA

14 Peking University, Kína

15 Cornell University, USA

16 Australian National University, Ausztrália

17 London School of Economics and Political Science, Nagy-Britannia

18 Ecole Normale Supérieure, Franciaország

19= National University of Singapore, Szingapur

19= University of Tokyo, Japán

Forrás: QS

Egy 2004-es a szakképzésről készült tanulmány (Maastricht Study on Vocational Education and Training) kimutatta, hogy összeurópai viszonylatban nagyon nagy az eltérés az új munkahelyek által elvárt képesítések, és az európai munkavállalók által megszerzett tudásszint között. Eszerint, az európai munkavállalók egy harmada, mintegy 80 millió ember alacsonyabban képzett az elvártnál. A tanulmány úgy becsüli, hogy 2010-re az összes új munkahely 50%-a fogja elvárni az egyetemi képesítést, 40%-nál kevesebb munkahelyhez kell középfokú, és 10-15%-ához kell alapfokú képzettséggel rendelkezni.

Az EU oktatáspolitikájának kidolgozói ebből azt a következtetést vonták le, hogy mindenek előtt a felsőoktatás fejlesztésére kell hangsúlyt fektetni, és a már említett Lisszaboni Program és az "Oktatás és Képzés 2010" akcióterv mellett kidolgozták az ún. Bolognai Folyamatot, amelynek célja 2010-ig létrehozni az Európai Felsőoktatási Térséget. Az elképzelés arra irányul, hogy a hallgatók egy nagyon széles és átlátható választékból merítve szerezhessenek magas minőségű képzést, amelyet aztán egy egyszerű eljáráson keresztül elismertethetnek saját országukban - jelenleg 45 ország csatlakozott a Folyamathoz.

Bologna egy igen nagymérvű reformfolyamatot generált, amelynek alapvető célja, hogy az európai felsőoktatás kompatibilissé és összevethetővé, egyszersmind versenyképesebbé és vonzóbbá váljon mind az európai, mind pedig más kontinensről érkező hallgatók számára. A Bolognai Folyamat céljai a következők:

- Könnyen érthető és összevethető képesítések bevezetése

- Három szintű képzési rendszer kidolgozása (Baccalaureátusi fokozat - hagyományos diploma, Mester-fokozat, Doktorátus)

- Kreditrendszer bevezetése

- Mobilitás ösztönzése

- Az európai együttműködés előmozdítása a minőségbiztosítás terén

Európa 4000 egyeteme valós potenciáljának kibontakozását a rendszerek és a szabályozás merevsége akadályozza. Az "Oktatás és Képzés 2010" akcióterv célja éppen ezért elősegíteni az egyetemi modernizációt. 9 fő területet jelöl meg a program, ezek között szerepel az egyetemi irányítás (management), a finanszírozás, az iparral való jobb kapcsolat kialakítása a kutatásban, az innováció elősegítése, a hallgatók és oktatók mobilitásának elősegítése, vagy a diplomák elismerésének megkönnyítése.

A Bolognai Folyamat és a Lisszaboni Stratégia szellemében, az EU legfrissebb kezdeményezése az Európai Képesítési Keretrendszer (European Qualifications Framework, EQF) kialakítására vonatkozó tervezet, amely szorosan kapcsolódik az Élethosszig tartó tanulás folyamatához, és amelyről a Parlament első olvasatban a következő, októberi ülésén fog szavazni. A kezdeményezés lényege, hogy az egyes tagállamok által kibocsátott képesítést igazoló diplomákban, bizonyítványokban és EuroPass önéletrajzokban fel kell tüntetni az EQF-ben meghatározott közös megnevezést. Mindezt 2012-ig kell bevezetni.

5. A tudásháromszög: Oktatás, Kutatás és Innováció

Kétségtelen, hogy az EU jelenleg érvényes stratégiai alapvetésének, a Lisszaboni programnak céljait, a jobb munkahelyeket, a növekedést és versenyképességet egymagában az oktatás vagy a felsőoktatás nem képes produkálni, de igen nagy szerepe van benne. Meggyőződésem, hogy ezen kívül szükség van egy átfogóbb és szorosabb kapcsolatra az európai felsőoktatási rendszer, a kutatás és az üzleti élet között. Ez eredményezhet egy olyan innovatív és versenyképes környezetet, amely hosszú távon biztosíthatja a kontinens fenntartható gazdasági fejlődését.

Az EU ezt már korábban felismerte, és régóta törekszik arra, hogy élő kapcsolat alakuljon ki a kutató intézetek és a vállalatok között. Az Európai Kutatási Térség (European Area of Research) és az Európai Felsőoktatási Térség (European Higher Education Area) nevű kezdeményezések éppen ezt a célt szolgálják.

Az EU egyik legújabb keletű zászlóshajó programja, az Európai Technológiai Intézet (EIT) is a felsőoktatás, a kutatás és az üzleti szféra egységét szimbolizálja. A Bizottság elképzelései szerint az intézet a "Tudás és Innovációs Közösségek" hálózatára épülne, amelyekben egyetemek, kutató intézetek, vállalkozások és más, az innovációs folyamatban érintett szervezetek vesznek részt.

Az Európai Technológiai Intézet tervezete jelenleg az Európai Parlament előtt fekszik, idén ősszel várható szavazás a plenáris ülésen. Az Ipari és kutatási bizottság, amely a tervezetért közvetlenül felel, olyan módosításokat javasolt, amelyek alapjaiban nem változtatnának a javaslaton, de figyelembe veszik az együttműködésben részt vevő intézmények, elsősorban az egyetemek érdekeit:

- a neve Európai Innovációs és Technológiai Intézetre változna,

- változtatni kíván a "Tudás és Innovációs Közösségek" definícióján, amely egy jogi szempontból autonóm partnerséget vizionál az érdekelt intézmények között, megtartva e szervezetek önállóságát,

- meghatározná az EIT prioritási területeit, pl. javítaná az együttműködést az EU más, kutatás területén végzett tevékenységei és az Intézet között (VI. Kutatási Keretprogram)

- elő kell segítenie a mobilitást az Európai Felsőoktatási Térségen belül

6. A Jean Monnet program (Erről a témáról részletesen beszél Luciano di Fonzo, Jean Monnet program koordinátor, Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség (EACEA) )

A Jean Monnet program célja a felsőoktatási intézményekben folyó európai integrációs tanulmányok terén megvalósuló képzési és kutatási tevékenység ösztönzése, mind az EU tagállamaiban, mind azon kívül. A Jean Monnet hálózatban jelenleg 60 ország vesz részt, öt kontinensen.

Az 1990-es indulás óta, 2006-ig a program mintegy 2800 projektet finanszírozott az európai integrációs tanulmányok terén, köztük 112 Jean Monnet Európai Kiválósági Központot és 720 Jean Monnet tanszéket. Világszerte közel 800 egyetem vette fel kínálatába a Jean Monnet tanulmányok oktatását. A Jean Monnet programban részt vevő 1800 professzor, akik évente mintegy 250 ezer hallgatóhoz jut el.

A Jean Monnet program az alábbi három cselekvési területre összpontosít:

1. Az európai integráció oktatása/kutatása/értelmezése szakértők vagy professzorok által a felsőoktatási intézményekben,

2. Az európai integráció oktatásával foglalkozó, közösségi célokat szolgáló intézmények anyagi támogatása (pl. The College of Europe, vagy a European University Institute),

3. Egész Európára kiterjedő hálózattal rendelkező oktatási vagy képzési szervezetek anyagi támogatása

Végezetül, fontosnak tartom, hogy az Alkotmányos Szerződés kudarca után a következő hónapokban kikristályosodó "Reform Szerződés" minden bizonnyal megőrzi a közös oktatási politika létrehozására irányuló jogi alapokat, és reményeim szerint kiterjeszti az Unió kezdeményezési lehetőségét újabb területekre, mint a sport.

Az iskolarendszer ugyanis - a kisiskolától az egyetemig - jelenleg 95%-ban a szellemi képzésre fókuszál, míg a testi nevelést egyre inkább beszűkíti, és az egyéni kezdeményezések szintjére száműzi. A Kulturális és oktatási bizottságban nemrégiben elfogadott jelentésemben, amelynek címe "A sport szerepe az oktatásban" éppen arra hívom fel a figyelmet, hogy az egészséges, fitt és munkabíró polgárok nélkül a Lisszaboni Stratégia célkitűzései egyszerűen nem megvalósíthatók. A lakosság általános fizikai kondíciója nem engedi meg azt a terhelést, amit az iskolában, később a munkahelyén elvárnak tőle, és ami tragédia, hogy a fiatalok is egyre kevesebbet mozognak. A kimutatások szerint az EU-ban élő gyermekek (18 év alatti lakosság) mintegy negyede túlsúlyos!

Lehet, hogy az Amerikában olyan jól szervezett egyetemi sport teszi az amerikai egyetemeket a mieinknél sokkal versenyképesebbé?

Előadásom végén, amely az Európai Unió oktatási és képzési politikájának egy általánosabb képét vázolta Önök elé, és amely az összefüggésekre próbált rávilágítani, engedjék meg, hogy átadjam a szót az egyes területek szakértőinek, akik az általam is említett programok részleteiről szólnak majd.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

fidesz.hu