Ötszázharminc éve született Kopernikusz
Ötszázharminc éve, 1473. február 19-én született Torunban Nicolaus Copernicus, német-porosz dialektusban Niklas Koppernigk, lengyelül Mikolaj Kopernik, lengyel csillagász, a heliocentrikus világrendszer megalkotója.
Dátum: 2003-02-17 13:47:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=7759
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:04:41.791960, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Apja rézkereskedő volt, nevük is ezt jelenti. Családja német-szláv határvidékről eredt, anyanyelve német, latinul írt, a teuton lovagokkal szemben a lengyel király mellett, a király ellenében a német káptalan mellett foglalt állást, kultúrája latin és görög volt. Kopernikusz nagybátyja, Lucas, későbbi püspök támogatásával Krakkóban, majd Bolognában és Padovában tanult, matematikát, csillagászatot, görög nyelvet, orvosi, teológiai, filozófiai és jogi ismereteket. 1503-ban Ferrarában a kánonjog doktora lett.
1497-ben Frauenburgban (ma: Frombork, a Gdanski-öböl partján) kanonokká választották, ez anyagi biztonságot adott számára. A káptalan engedélyével tanult tovább Itáliában. Első megfigyelései során, Bolognában észlelte az Aldebaran csillag elsötétedését a Hold takarása miatt. Itt hallott Nicolaus Cusanus és Regiomontanus tanairól, s megismerte Arisztarkhosz i. e. III. századi heliocentrikus modelljét. 1503-ban hazatért és Heilsbergben püspök nagybátyja tanácsadója s orvosa lett. 1512-ben Freuenburgban telepedett le.
Kopernikusz korához képest is primitív műszereivel csak 60-70 csillagászati megfigyelést végzett, inkább a régiek adataira támaszkodva számolta újra a Nap, a Hold és a bolygók pályájának adatait. 1529-ig 27 eredményét publikálta, 1509-ben az i. sz. VII. századi keresztény görög Theophilaktosz episztoláit fordította latinra. 1519-28 közt politikai és gazdasági kérdéseket elemzett, lengyel tartományok pénzreformján dolgozott - e műve csak 1816-ban jelent meg. Soha nagy tudós kevesebbet nem publikált, mint ő, kanonoktársa, Tiedemann Giese próbálta rávenni eredményei közzétételére. Hírneve mégis gyorsan nőtt, 1514-ben meghívták a lateráni zsinatra, véleményét kérték a naptárreform-tervről, amit azzal hárított el, hogy a Nap és Hold pozícióit nem ismeri elég pontosan. 1522-ben Johann Werner asztronómus dolgozatáról írt bírálatot. Számításait 1530 tájt befejezte, de eredményeit nem közölte.
1510-1514 között írta le teóriáit a De hypothesibus motuum coelestium a se constitutis commentariolus című kéziratában (Kommentár az égitestek elrendezéséről és mozgásáról szóló elméletekhez), amelyet elküldött barátainak. A mű alig keltett visszhangot, de lassan mégis ismertté vált. Később ábrákkal és számításokkal támasztotta alá érveit. A Commentariolus alapján előadásokat tartottak Rómában, VII. Kelemen pápa is jóváhagyta e tanokat. 1536-ban felkérték, tegye közzé eredményeit, de ő úgy vélte: "helyesebb volna, ha követném a püthagoreusok példáját, kik csak bizalmas barátaikkal kívánták megosztani a bölcseleti misztériumokat".
Kopernikusz csak 1540-ben adta át - Giese püspök hatására - főműve kéziratát Georg Joachim Rheticus wittenbergi professzornak, aki a célból szegődött mellé, hogy publikálja az elméletet. De a kanonok csak bolygótáblázatait volt hajlandó kiadni (ezek gyöngébbek, mint X. Kasztíliai Alfonz XIII. századi tabellái), ezért Rheticus 1539-ben megírta a Narratio Primát, az Első Összegzést, amelyben csak a tudós toruni dr. Nikolas-t említette. Ez gyorsan elterjedt Európában, nyomában többen sürgették a nagy mű kiadását. Rheticus egy év alatt lemásolta a könyvet, ellenőrizte a számításokat és számos módosítást tett a szövegben. 1542 májusában Petreius nürnbergi nyomdász elkezdte a De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásáról) nyomtatását. Novemberben Rheticus, új katedráját elfoglalandó, Lipcsébe ment, a nyomtatás felügyeletét Andreas Osianderre bízta, aki korábban levelezett Kopernikusszal. Ő előszavában a mozdulatlan Napot a számításokat könnyítő feltevésnek nevezte, s kifejtette: "E hipotézisek nem tekintendők igaznak, még csak valószínűnek sem." Rheticus írt egy Kopernikusz-életrajzot is, de a kanonok III. Pál pápához írt 1542-es dedikációja miatt - melyben a kiadást sürgetők közt Rheticus nevét meg sem említi - megsértődött, s a szöveget nem publikálta, az el is veszett. "Csak matematikusoknak" - ezt a mottót írta műve elé Kopernikusz. Könyve kinyomtatott példánya csak halála napján került a kezébe. A De revolutionibus 1543-ban ezer példányban jelent meg, ezek sem fogytak el. 400 év alatt csak négy kiadást ért meg, ez minden idők egyik legkevésbé olvasott könyve. Csak 1616-ban tették indexre, az ő kora még a tolerancia időszaka volt. A kanonok attól félt, nem tudja sem bizonyítani igazságát, sem megvédeni a szakmai kritikával szemben, de csak három támadás érte: Luther egy asztali tréfája, Melanchton levélbeli megjegyzése s egy bohózat, melyben gúnyolták. Rendszerét amiatt kritizálták, hogy ha a Föld óriási kört ír le, a csillagképeknek különbözniük kell a két szemközti ponton. Ez a nagy távolság miatt nem észlelhető, így a rendszer még kevésbé hihető.
"Kopernikusz a legszíntelenebb figura mindazok közt, akik részt vettek az emberiség sorsának alakításában. Alakja úgy tűnik fel a reneszánsz ragyogó egén, mint sötét csillag, melynek létezésére csak a többiekre gyakorolt hatásából következtethetünk" - írja róla Arthur Koestler. Bár konzervatív volt, mégis jobban rombolta a középkort, mint a lázadó Luther. Elmélete a végtelenbe tágította az univerzumot, elvette a középpontját, s kaotikussá tette azt. Ha a Föld is bolygó, akkor az égitestek is ugyanolyan anyagból állnak, így értelmes lények is élhetnek ott. Istennek nem maradt helye - hangzott Koestler értelmezése.
MTI - fidesz.hu