Egyenlőség a kirakatban
A Magyar Országgyűlésben alig több tíz százaléknál a képviselőnők aránya - ezzel a szomorú statisztikával szilárdan tartjuk utolsó előtti helyünket az Európai Unió országai között.
Dátum: 2007-10-02 08:43:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=100300
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 04:16:18.962017, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A lakosság nagy többsége egyetért azzal, hogy a parlament kapuit szélesebbre kell tárni a lányok és az asszonyok előtt. Elképzelhető, hogy végül politikai alku születik: a pártoknak a jelöltlisták befutó helyein a férfiakkal egyenlő számú nőt kell majd indítaniuk. Ezzel biztosan javítunk a parlamenti arányon, ami arra jó lesz, hogy a nők közül többen bátorodnak fel, és vállalnak politikai szerepet.
Mégis nevetségesen keveset oldhatunk meg ezzel a változással.
A képviselők csapatának a növekedése a politikai életnek is csak apró szelete. Akad például az országban olyan megyei közgyűlés, ahol negyven úr között ül egyetlenegy hölgy.
Anyáink, feleségeink, lányaink a mindennapi élet számos más területén kerülnek hátrányos helyzetbe, és mostanáig kevés kísérlet történt, hogy az életútjukból a nehéz akadályokat jogszabályok, konkrét intézkedések, több odafigyelés, aprólékosabb ellenőrzés segítségével eltávolítsák a hatalom gyakorlói.
A munkahelyeken mind a nők előmenetelét, mind pedig bérüket negatív diszkrimináció húzza vissza. Hátrányosan érinti őket, hogy másfél évtizede képtelen volt előrelépni az ország a részmunkaidős állások megteremtésében, a távmunkáról pedig több településen csak hírből hallottak. Így aztán az anyai szerep összeegyeztetése a munkahelyi előmenetellel az asszonyok többségének megoldhatatlan feladat. Egyebek között ezért sodródik Magyarország - nagyobb sebességgel, mint Európa egésze - a demográfiai katasztrófa irányába: a karrierjüket féltő nők inkább nem vállalnak gyermeket.
Annyi mindent lehetne és kellene tenni, hogy a nők esélyei ne csupán a jól megvilágított parlamenti kirakatban közelítsék meg a férfiakéit! A részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka ösztönzésétől egészen azoknak a vállalatoknak szigorú felelősségre vonásáig, amelyek ügyesen leplezett törvényszegéssel szabadulnak meg a várandós kismamáktól. És vajon a népességfogyás kegyetlen szorítása miért nem ébresztette rá a hatalmat, hogy azoknak, akik több gyereket vállalnak, különleges kedvezményeket kellene biztosítani? Amikor a sok utódot nevelőknek utcai demonstrációkon kell felhívniuk a figyelmet hátrányos megkülönböztetésükre, hogyan kapjanak kedvet a fiatalok a bátrabb gyermekvállalásra? A parlamenti képviselőnők arányszámainak javítása pedig a mindennapi élet súlyos igazságtalanságainak enyhítése nélkül még jóindulatú gesztusnak is kevés.