Zavarba hozták a világot az embermásolók

Cáfolhatatlan bizonyítékot még nem mutattak be egyetlen klónbébi létezéséről sem. Abban azonban egyetértenek a tudósok, hogy technikai akadálya nincs az emberkopírozásnak. Hogy ez hová vezet? Felforgathatja a családot, minden hagyományos közösséget. Ezután másképpen kell gondolkodnunk életről és halálról.

Dátum: 2003-02-17 14:32:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=7763
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:04:43.087676, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Szíjjártó Gabriella írása, Szabad Föld, 2003.02.14

Hét éve került az érdeklődés középnpontjába a klónozás, vagyis az élő negyedek másolásának lehetősége, nmikor is skót kutatók a világon először juhot klónoztak. Megszületett egy nősténybirka, Dolly, s rögtön fogalom lett a neve. Tavaly december végén egy francia tudósnő bejelentette: császármetszéssel a világra segítették az első klónozott embert, a 3,15 kilogrammos Évát. Azóta újabb embermásolatok születésétől hangos a média, bizonyítékkal azonban a mai napig nem szolgáltak az életadó teremtő dicsfényében tetszelgő "tudósistenségek".

Czeizel Endre orvosgenetikus lehetségesnek tartja, hogy valóban megszületett az első emberi klónbébi, hiszen a tudományos feltételek adottak. Bár sok országban betiltották a felelőtlen kísérletezést, a jogszabályok nem tudták megállítani az első embermásolat világrahozataláért megindult versengést. A professzor szerint a szenzációhajhász külföldi orvoscsoportok ezzel sokat ártottak egy olyan nemes ügynek, amely óriási perspektívát nyithat meg a gyógyításban.

A klónozás során eltávolítják a petesejtnek az örökítőanyagot tartalmazó magját, és helyére egy testi sejt magját ültetik be; ezt követően elektromos vagy vegyi ingerrel, úgynevezett szűznemzéssel osztódásra késztetik a petesejtet - magyarázza az eljárás lényegét Czeizel Endre. Tulajdonképpen már az ötvenes évektől kezdve folynak sikeres állatklón-kísérletek, arra azonban láthatólag nincs felkészülve társadalmunk, hogy egyetlen embertől származó, annak genetikai állományával megegyező génkészletű utódok szülessenek.

A professzor által egyszerűen őrültségnek nevezett eljárás emberi mivoltunk legalapvetőbb kritériumát kérdőjelezi meg, mert hiszen - Kosztolányi szavaival élve - minden ember egyedüli példány. Vajon szabad-e egyediségünknek, egyéniségünknek, individualizmusunknak ezt a küszöbét átlépni?

A klónozás orvosi szempontból ennél lényegesen bonyolultabb kérdés. A meddőség kezelésében sikeres lombikbébiprogram technikája lehetőséget teremt a klónozásra. Az ismert eljárás során a hormonkezelés hatására a nő petefészkében sok pete termelődik. A köldökön keresztül leszívják a petesejteket, amelyeket a férfi ondósejtjével megtermékenyítenek, majd az osztódásnak indult, háromnapos petesejtet visszaültetik az asszony méhébe, aki kihordja és megszüli a magzatot.

Probléma akkor adódik, ha a férfinak nincs ondósejtje, vagyis nem lehet közös gyerekük. Eddig legalábbis így gondoltuk. A klónozás elvileg megoldást kínálhat erre: ha mondjuk a férfi szájnyálkahártyasejtjéből kivennének egy sejtet, abból eltávolítanák a magot, majd beültetnék a nő petesejtjének magja helyére, s ezt hordaná ki az asszony. Csakhogy ez genetikailag teljesen különbözik a természetes fogantatástól, ahol a nő petesejtjének és a férfi ondósejtjének 23-23 kromoszómájából új variációban áll elő az utód 46 kromoszómája - az élet e csodás misztériuma.

Mégsem állíthatjuk azonban, hogy a fenti példában az asszony saját férjének pontos másolatát hozná a világra - szögezi le Czeizel Endre. Egyrészt, mert a petesejtben a sejtmagon kívül van egy 47. kromoszóma, a génállományt is tartalmazó mitokondrium; tehát a várandós nő önmagából is hozzátesz valamit az utódhoz. Másrészt a gének csak az ősi jellegeket (vércsoportot, fehérjék szerkezetét, szem színét) határozzák meg, de a fontosabbnak tartott személyiségjelleget - némi genetikai hajlamon túl - elsősorban a külső hatások befolyásolják. Milyen családban nevelkedünk, hol és mit tanulunk, kikkel barátkozunk? Bugyuta félelmek csupán, hogy majd Hitlereket és Sztálinokat "állíthatnak elő" klónozással.

A genetikus őszintén sajnálja, hogy a klónozás körüli botrányok miatt számos országban a gyógyászati célú kutatásokat is leállították. Orvoscsoportok ugyanis azért hoztak létre klónozott magzatkezdeményt, hogy az embrióból olyan őssejteket nyerjenek ki, amelyek még nem "döntötték el", mivé akarnak fejlődni. Ezekből már most készíthető csontvelő, a jövőben pedig elő lehetne állítani agysejtet és inzulintermelő hasnyálmirigysejtet, sőt vesét, májat vagy szívet, amelyeket majd felhasználhatnának a gyógyításban és transzplantációknál. Elvileg tehát a beteg saját testsejtjéből tenyésztenék ki az átültetéshez szükséges egészséges szervet, kizárva a most még gyakorta fellépő immunológiai öszszeférhetetlenséget.

Hazánkban mostanság az a szülő, aki áldoz erre háromszázezer forintot, lefagyaszthatja az újszülöttje köldökzsinórjában található őssejteket, amelyeket később - ha szükséges - terápiás céllal felhasználhatnak. A mintákat egyelőre külföldön tárolják, bár a Széchenyi nemzeti kutatási program támogatásával az idén létrejöhet az első magyar őssejtbank.

A magyar származású, Amerikában dolgozó Mezey Éva kísérletei a közelmúltban azt bizonyították, hogy a magzatkezdeményből kinyerhető őssejtekhez hasonló tulajdonságokat mutató sejteket lehet találni a felnőttcsontvelőben is. A bejelentés már csak azért is nagy horderejű, mert a csontvelőben található őssejtek - a köldökzsinórból nyert őssejtekkel együtt - kiválthatják az etikailag sokak által kifogásolt embermásolás során előállított őssejteket.

A klónozás gerjesztette vita, úgy tűnik, még jó ideig folyik majd tudományos, vallási, jogi körökben. Etikai-erkölcsi kérdésekről. És persze orvosiakról; például arról, hogy a klónbébi valóban korán elkezd-e majd öregedni, elvégre egy felnőtt ember testsejtjének magját, egy felnőtt DNS-t kapott.

És természetesen foglalkoztat bennünket, egyszerű embereket is. Az angolok egy felmérés szerint legszívesebben Einstein és Jézus klónját szeretnék látni. A tudomány előbb-utóbb képes lesz erre, mégis Isten mentsen meg bennünket ettől. Nézzünk magunkba: kétezer év alatt az emberiség nem javult semmit. Talán már harmincéves kora előtt keresztre feszítenénk azt, aki hibáinkkal és bűneinkkel szembesít.