Most jön az igazi fordulópont
Dr. Molnár Ágnes felszólalásának szószerinti változata a 2007. október 24-ei parlamenti vitanapon.
Dátum: 2007-10-24 18:40:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=101722
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 04:23:25.866370, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Nem túlzás kijelenteni: sorsdöntő válaszúthoz érkeztünk.
Tavaly kezdődött el a Gyurcsány-kormány ámokfutása az egészségügyben: bezárt kórházi osztályok, egyre hosszabb várólisták, vizitdíj, kórházi napidíj, járulékemelés, azaz a több pénzért kevesebb szolgáltatást elvének érvényesülése jellemzi a kormány úgynevezett reform-tevékenységét.
De mindez csak a kezdet volt: az igazi fordulóponthoz most érkeztünk el.
10 éve a Horn kormány megreformálta a nyugdíjrendszert, megjelentek a kötelező magánnyugdíjpénztárak. Az embereknek elmagyarázták, hogy a magánnyugdíjpénztárak versenye rendkívül előnyös, sokkal hatékonyabbak mint a pazarló állami nyugdíjrendszer és amúgy is mindenki tudja, hogy az állam rossz gazda. A nyugdíjreformot mindenki ünnepelte, dicsérték a kormányt a közgazdászok, a világbank is rendkívül elégedett volt. Eltelt 10 év, kiderült, hogy érdemi verseny nincs a magánnyugdíjpénztárak között, magas a működés költség, és a közeljövőben nyugdíjba vonuló magánnyugdíjpénztári tagok kevesebb nyugdíjat kapnak, mint az állami első pillérben maradt járulékfizetők.
A kérdés az: hogy a magánnyugdíjjal kapcsolatos tapasztalataink birtokában, most a költségvetés másik alrendszerét, az egészségügyi kasszát is átengedjük e a magánpénztáraknak.
A parlament egyetlen szélsőséges pártja megzsarolta koalíciós partnerét, nagynehezen összetákoltak egy politikai alkut. Ennek sikerén felbuzdulva az egészségügyi kormányzat most úgy érzi, szabad kezet kapott. A szakminiszter csapata barkácsolt gyorsan egy menetrendet és egy törvénytervezetet.
A koncepció legnagyobb ellentmondásai közül néhány:
A társadalombiztosítási rendszereket elméletileg és a gyakorlati tapasztalatok alapján sem lehet üzleti alapon úgy működtetni, hogy azzal mindenki jól járjon. A magas színvonalú, könnyen hozzáférhető ellátás ugyanis sok pénzbe kerül. Az a biztosító, amelyik az ellátás minőségének emelésével, illetve a hozzáférés javításával próbál meg ügyfeleket toborozni, elsősorban azokat nyeri meg magának, akik komoly betegek. Az ő ellátásuk viszont sok pénzbe kerül, jóval többe, mint amennyit ezekért a biztosítottakért a pénztár várhatóan kap a központi alapból. Ez azt jelenti, hogy a betegek szempontjából legjobban működő pénztár megy majd legelőször tönkre! Ez a társadalombiztosítás kereteibe erőltetett nyereségérdekelt egészségbiztosítás paradoxona! Ez egy feloldhatatlan ellentmondás.
Az üzleti érdek a betegek megnyerése helyett azt diktálja, hogy a verseny az egészségesekért, illetve a csak alkalomszerűen beteg emberekért folyjon. Az őutánuk fizetett díjjal szemben nem, vagy csak minimális kiadás áll. Az igazán betegek egy ilyen rendszerben csak terhet, veszteséget jelentenek. Mindezt a tapasztalt biztosítói képviselők valószínűleg már felismerték: választaniuk kell, hogy vagy a pénzügyi eredményüket teszik kockára, vagy pedig jó hírnevüket.
Minderről az SZDSZ és a minisztérium szakértői nem hajlandók tudomást venni. A korábbi szakértői anyagokhoz hasonlóan, ebben a legújabb tervezetben is szinte már kényszeresen ismételgetik a biztosítók közötti verseny mindenhatóságát, annak minőséget, illetve hozzáférést javító hatásait. Pedig ezeknek a cáfolatához nem szükséges az egészségügy közgazdaságtanának bonyolult összefüggéseit érteni.
Múlt héten megjelent az egészségügyi minisztérium honlapján egy törvénytervezetnek nevezett iromány, melynek fejlécéből megtudjuk, hogy ugyan nem tükrözi a kormány álláspontját, de azért az igazságügyi és rendészeti tárca is társelőterjesztője. Megdöbbentő, hogy az igazságügyi tárca, mely minden jogszabálytervezethez hatásvizsgálatot követel, nevét adja egy olyan anyaghoz, mely alapvetően kívánja megváltoztatni az egészségügy finanszírozást, mégsincsenek hozzá hatásvizsgálatok. A törvénytervezetből hiányoznak a más jogszabályok megalkotásához szükséges felhatalmazó rendelkezések, a 174 paragrafusnyi jogszabály 131 alkalommal hivatkozik még nem létező külön jogszabályokra.
Meglepő, hogy az SZDSZ biztosítókról beszél, a tervezet pénztárakról, valójában a pénztárak ellátásszervezők, holott a biztosítók képviselői kijelentették, hogy az ellátásszervezéshez nem értenek.
A tervezet szándékosan nehezen érthetően megszövegezett harmadik szakasza, megadja az adathalászat lehetőségét a pénztáraknak, mely elengedhetetlen az ügyfelek közötti mazsolázáshoz, mely sérti az ügyfelek, betegek érdekeit.
A tervek szerint pénztár 20 millió forint jegyzett tőkével alapítható, ami a feladathoz képest értékelhetetlenül kevés összeg. A saját tőke minimális szintje 3 milliárd forint, melyet az első év végére kell biztosítani.
Ha ökölszabályként azt mondjuk, hogy 1500 milliárdos az eü kassza, a kormánypártok szerint végül 8-10 pénztár lesz az összeolvadások után, naponta pénztáranként 0,4 millárd forint költés várható, tehát a pénztár minimális tőkéje egy heti működés finanszírozására elegendő. Mi lesz, ha a pénztárak késve kapják meg a fejkvótájukat? Volt már olyan, hogy a pénzügyminiszter visszatartott Áfa és egyéb bevételeket. Lehetséges, hogy az ellátásbiztonság már nem követelmény, érdektelen a kormánypártok számára?
A tervezet szerint felszámolási eljárást csak a felügyelet indíthat a pénztárak ellen. Ez a szabály sérti a fenntartók érdekeit, mivel azt sugallja, hogy a pénztárak késve fognak eleve fizetni.
A intézményeknek nem lehet 60-napnál régebben lejárt köztartozása, mert az kizárja a pénztárral kötendő szerződést, tehát egy burkolt kórházbezárási trükköt láthatunk, mert amelyik kórháznak van köztartozása, azzal nem köthet szerződést a pénztár, magyarán halálra van ítélve, és bezárják.
Ugyanez a helyzet az úgynevezett preferált szerződések esetében is, ha van köztartozás nincs szerződés.
Mivel az intézmények többségének nagy valószínűséggel van valamennyi köztartozása, így a kormányon múlik, mely kórházakat hoz olyan helyzetbe, hogy egyáltalán szerződhessenek a pénztárakkal.
Természetesen a kormány hallgat arról, hogy mekkora részét kívánják finanszírozni a pénztárak tényleges ellátási költségeknek. Alapos a gyanú, hogy az intézmények finanszírozása nem fog javulni.
Kodifikációs gyöngyszem a díjtétel bizottságra vonatkozó rész. A díjtétel bizottság jogi személy, de csak javaslattevő szerv, meglepő módon nem tagja sem az intézmények, sem az önkormányzatok képviselője, hiszen miért is szólhassanak bele a kórházak, önkormányzatok az egészségügyi elszámolóárak alakulásába, elég ha minisztérium és a pénztárak egyezkednek.. A bizottság súlyozott szavazással dönt, melynek részletszabályai ismeretlenek. A haladó reformer előterjesztő olyan szavazási technikát alkalmaz, mely 1848-ban selejtezésre került. Annó a rendi vármegyegyűlések szabálya volt, hogy az elnök a szavazatokat nem számolta, hanem mérlegelte.
Fölöttébb érdekes a várólista szabályaira vonatkozó rész, melyből kiderül, hogy a várólista főszabály és nem kivétel lesz az új rendszerben és az a pénztártag, aki arra vetemedik, hogy a nagy versenyben pénztárat vált, hátrébb kerül a várólistán.
A reformer jogalkotó egy helyen elszólja magát, és finanszírozási kapacitáshiányról értekezik, amiről pontosan nem derül ki, hogy micsoda. Reméljük, hogy nem a TVK megtartását takarja ez a rész a tervezetben.
Végezetül szólni szükséges a modellváltás társadalmi hatásairól. A profitorientált biztosítós modell bevezetésével szociális tragédia következik be Magyarországon. Az egyenlőtlenségek csak felerősödnek, ugyanakkor a magántársaságok nyereségét az emberek járulékából fogják fedezni, az egészségügyi alapcsomag tartalma évről évre csökkenni fog, a járulékfizetők több pénzért fognak kevesebbet kapni. Hosszú távon mindez a teljes egészségügyi ellátó rendszer kiárusítását, az intézményi hálózat visszametszését, azaz kórházbezárásokat jelent, ami elfogadhatatlan. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy megmaradjon a biztonságos betegellátás és a nemzeti kockázatközösségen alapuló egységes biztosítási rendszer.
Köszönöm.