A szociális népszavazás a jövőről szól
Tarlós István - a Fidesz Női Tagozatának "Kiút a szociális válságból" című konferenciáján elhangzott - beszédének szó szerinti leirata.
Dátum: 2007-11-12 13:47:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=102804
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 04:31:54.752739, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt elnök úr! Tisztelt érdeklődők, kedves lányok és asszonyok!
Ahogy így végignézek ezen a termen, még inkább meggyőződésemmé válik, hogy jót tenne a magyarok lelkületének tényleg, ha a jelenleginél több nő ülne a Parlamentben.
Ildikóval a pontos címet most, az előadások megkezdése előtt percekkel egyeztettük. De ez nem is baj! Tudják, az utóbbi években elég sok liberális riporterrel beszélgettem, és ráneveltek arra, hogy a kérdésektől és a címektől függetlenül arról beszéljek, amit fontosnak tartok. Most is ennek megfelelően próbálok eljárni, de ha népszavazásról beszélünk, egy kicsit áttérve a komoly hangvételre, mindenek előtt szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik rengeteg segítséget adnak nekem ebben a kampányban, és akiknek a munkája nélkül ez a kampány semmiképpen sem sikerülhetne. Sokan vannak ilyenek, legelső az egyenlők közt talán Kubatov Gábor, akinek innen is köszönöm a munkát és a segítséget.
"Magyar vagyok! Testemben érzem, hogy sarjad emberré e nép. Azt hiszitek, van rendelet a gyermeknek, hogy vesse ki szívéből ő is a szülőházát?" Mit szólnának a mai világfiak, a kozmopoliták, ha ma valaki így írna? Ezt azonban Illyés Gyula írta, és nem is olyan borzasztó régen. Közben azonban Magyarországon úgy alakult az élet és a helyzet, hogy lassan az egyszeregy is fasisztává válik, hogyha az érdekek megkívánják.
Ma ismét rendeleteket, intézkedéseket akarnak ledugni a nép torkán, a Kormány fölényeskedik, mint egy iskolamester, részigazságokat, féligazságokat, sőt, valótlanságokat egyetemes törvénnyé kíván emelni. Ha becsap, utána még kigúnyol, esetleg fenyegetőleg is lép fel. Ígéretei pipacsból font koszorúkhoz hasonlítanak, első látásra szépnek és üdítőnek tűnnek, de már másnapra elhervadnak.
Mit produkált a baloldalinak és liberálisnak mondott Kormány az utóbbi években? A teljesség igénye nélkül: megszűnt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, megszűntek, illetve nagymértékben csökkentek családi adókedvezmények, ugyanez lett a sorsa a 13. havi családi pótléknak, ugyanez lett a sorsa a lakásépítési kölcsönök után járó családi adókedvezménynek, a nyugdíjakat összevonták a keresetekkel, és együttesen adóztatják, aki egy kicsit későn tud csak nyugdíjba menni, és semmilyen trükk nem áll rendelkezésére, az körülbelül 8 százalékkal kevesebb nyugdíjat fog kapni.
Most történik éppen - kicsit suba alatt és sunyin - a nők kedvezményes nyugdíjkorhatárának további emelése, 16 ezer aktív kórházi ágyat szüntettek meg, körülbelül 270 milliárd forintot kívánnak kivonni 2009-ig az amúgy is súlyos forráshiánnyal küszködő egészségügyből, és egy év alatt átlagosan mintegy 17 százalékot emelkedett a gyógyszerek ára. Budapesten a szülészeti-nőgyógyászati ágyak számát megközelítőleg 50 százalékban sikerült csökkenteni.
Mondják indokolásképpen, mért ne azok fizessenek, akik igénybe veszik a szolgáltatásokat, mért az adófizetők adóforintjaiból állják mindezeket? Ismét a megszokott emberi irigységre való apellálás és érvelés. A társadalom különböző rétegeinek szembe állítása, aminek eredménye csak egy lehet - és nem nehéz ezt kiszámítani: a társadalmi szolidaritás teljes megszűnése. Megjelennek ám ilyenkor az elemzők is, tudják, az el nem kötelezett elemzők a kínrímekkel, és mondják: ha majd ez a szociális népszavazás sikeres lesz, akkor a Fidesz és a hozzá kapcsolódó gondolkodói kör elintézi, hogy súlyos adóemelésekre kerüljön sor. Köszönjék nekik - mondják ők. Na, ez hazugság, és uszítás, nem más.
Nem vagyok kifejezetten ab ovo kormányzati negyed-ellenes, de ha összevetjük a most Fidesz által kicsikart népszavazási kérdések tartalmában foglalt intézkedésekből származó bevételeket, és összevetjük a kormányzati negyed megvalósítási költségeivel, akkor nyugodtan mondhatjuk, odébb kell tolni a kormányzati negyed megvalósítását, és mindjárt nem kell adókat emelni. A kormányzati negyed megvalósítása igazán nem kívánkozik sem Budapest, sem az ország népe igényei preferencia sorrendjének az élére. Nem kellenek továbbá korán beindított, megalapozatlan fejlesztések és presztízsfejlesztések. És rögtön nem szükséges annyi pénzt kivonni a legfontosabb alapszolgáltatásokból.
Beszéljünk néhány szót a népszavazás intézményéről is. Több mint kétezer éve minden demokráciában kiemelt jelentősége volt. Demokratikus berendezkedés mellett, aki csúfot tesz a népszavazattal, összezavarja az embereket az eligazodásban is, megpróbálja értelmezhetetlenné tenni a népszavazás eredményét, az valójában fél annak következményeitől, fél a néptől, és végül is magával a néppel űz csúfot. Rövidebben szólva bohócsapkát ad a demokrácia fejére, és nyilvánvalóan kétségbe vonja annak alapelveit.
Sokan fognak most mégis állást foglalni, mert nem arról van szó, főként nem elsősorban arról van szó, hogy egy párt, jelen esetben a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség vagy egy gondolkodói kör nyerne, hiszen folyton ezt hangsúlyozzák, hanem most igenis arról van szó, hogy a Kormány kegyetlenül elszúrta. Elszúrta hosszú távon, és a legszélesebb tömegek kárára. Ettől fél iszonyúan a balliberális politikusok és holdudvaruk tömbje.
A népszavazás elleni kampány alapgondolata és stílusa példátlan a mai Európában. Lehet, hogy közvetlenül a népszavazás előtt megint osztogatnak majd valamit, segélyt, kompenzációt, egyszeri nyugdíj-kiegészítést, emlékeznek, volt már rá példa. Ám vajon tekinthetik-e olyan gyereknek a népet, alábecsülhetik-e annyira, hogy azt higgyék, hogy ezt a trükköt tetszés szerint bármikor, bármennyi alkalommal eljátszhatják vele? Akkor, mikor a most vitatott kormányintézkedések hosszú időre meghatározzák az egészségügy, az oktatás, a szociális gondoskodás meghatározó kérdéseit? Nem egyszeri alkalomra, hanem hosszú-hosszú évekre.
Vegyük röviden a népszavazási kérdéseket. Tandíj: kistelepülések kisiskoláinak bezárásával kezdődik a baj. Már itt borul az annyit hangoztatott esélyegyenlőség. Folytatódik a gimnáziummal. Nyilván azok adják gimnáziumba szívesen a gyerekeiket, akik továbbtanulásra szánják tehetségük miatt. Elveszíti a kedvét, aki szegény, különösen, ha egy családon belül esetleg több tehetséges gyermek is van. Hadd tanuljanak, ahányan akarnak, csak az ne, aki nem akar. Vissza kell állítani a technikumokat, hiszen a szakképzés lassan kihal, szakmák halnak ki, akik pedig gimnáziumba mennek, nem adott mindannyiuk számára a továbbtanulás lehetősége.
Ahogy most tervezik, úgy csak a gazdag tanulhat, a szegény nem, vagy sokkal kevésbé. És állandóan a tudás alapú társadalom ámításával kampányolnak és kábítják a népet. Uszítanak a továbbtanulók, az értelmiséginek készülők ellen. Uszítják a kékgallérosokat a fehérgallérosok ellen, közben pedig tudásalapú társadalomról beszélnek.
Vizitdíj: másodszor fizettetik ki. Ez az egyik lényeges eleme. Egyszer már fizették a munkavállalók a magas tb-t, különösen a nyugdíjasok, egy életen át, annak ígéretével, hogy ha megbetegszenek, bajba jutnak, megöregszenek, gondoskodnak róluk, így ez alanyi jogon járna. Nyilvánvalóan várható, hogy emelni fogják a 300 forintos vizitdíjakat. Ez beetetés. A pénzügyminiszter úr nyilatkozataiból könnyű erre következtetni és gyanakodni, hiszen hangsúlyozni szokta, hogy 2008-ra nem tervezik az emelést, és már vannak 600 és 1000 forintos vizitdíjak.
A visszafizetés lehetősége megalázóan bonyolult rendszerben történhet. Az állam egyszerűen nem ad pénzt sem a háziorvosi ellátáshoz, sem a szakrendelésbe, sem pedig a kórházaknak. Ezért kényszerül fizetni a tb-n felül a beteg. A beteget szolgáltatás-vásárlónak nevezik, vagyis megalázó módon beviszik a piaci szemléletet az egészségügy egészébe. A rászorulókat a visszatérítésért az önkormányzatokhoz küldik, akiknek szintén nincs pénzük, mert a Kormány azoknak sem ad, csak elvon. Hova lesz a rengeteg adó, a sok hitel?
Gondoljanak a kórházbezárásokra, amelyeket minden iskolás gyerek összekapcsol már az ingatlanspekulációk nagyon is reális gyanújával. Gondoljanak a kórházi várólistákra, amelyeknek sokszor értelmetlen halál a végük. Gondolják meg, és össze kell kapcsolni mindenképpen a vizitdíjra és kórházi napidíjra vonatkozó kérdést a magánbiztosító rendszerek belépésével, amely az ellátások lehetőségének legsúlyosabb szelektálásához vezethet, és nyilván fog is vezetni, ha így lesz.
A Kormány szívesen sugallja, hogy a drasztikus reformjai egyik fő oka az euró bevezetésének feltételrendszerében keresendő. Különösen nem akarok erre a kérdésre kitérni idő hiányában, tény, hogy a közös pénz komoly előnyökkel jár, de kétségtelen az is, hogy az eurózónához való csatlakozásnak feltételei vannak: az infláció mértéke, bruttó adósságállomány mértéke, kamatok, valutaárfolyam ingadozása, talán ez a négy leginkább. Tény, hogy e feltételek teljesíthetőségét épp az MSZP-SZDSZ kormányok, úgynevezett száznapos programokkal és egyéb politikai nyereségszerző akciókkal rendkívül megnehezítették. Egyszerűen szétverték velük a költségvetést.
Mindezzel a politikai gyakorlattal a jelenlegi Kormány tulajdonképp nem elsősorban az ellenzéket csapta be. Nem. És nem elsősorban az ellenzéket hozta kedvezőtlen helyzetbe, hanem a magyar állampolgárokat. Köztük nagyon sok baloldali érzelmű állampolgárt, sőt, az MSZP és annak párttagsága nem elhanyagolható részét és hányadát ugyanúgy.
Ugyanezt teszi a Kormány a szociális háló leszerelésével is. A társadalmi gondoskodás, a társadalmi szolidaritás nem állampárti csökevény, amit lekicsinylően paternalizmusnak lehet titulálni, hanem bevett szokás a civilizált világban. Kommunikálni se szabad lekicsinylően paternalizmusnak.
A kommunikációval amúgy is alapvető gondok vannak. Gondolják csak meg! Az önkormányzatok, falvak ellehetetlenítését felzárkóztatásnak nevezik. A szűkülő réteg kiváltságává való továbbtanulási esélyeket tudásalapú társadalomnak. A mértéktelen profitéhes privatizációt versenyképessé tételnek. Az alamizsnaszerű fillérek juttatását kompenzációnak, a profitéhség térhódítását reformnak, a növekvő elszegényedést, a szociális háló megszüntetését helyes útnak. A most aktuális népszavazási kérdésekben is esélyegyenlőséget emlegetnek, holott épp ennek ellenkezője történik. Mindezek egészét nevezik gátlástalanul szociáldemokráciának.
Ez a szociális népszavazás azért különösen fontos, és ezt tessenek megjegyezni, mert a jövőről szól. Nemcsak a három kérdés tartalmáról, persze arról is, hanem a jövőről. Arról, hogy a tanuláshoz, az egészséghez való jog ne a gazdagok privilégiuma legyen. Az egészség, a tanulás nemcsak a legfontosabb szolgáltatás, de alapjog is, melyben jogegyenlőségnek kell lennie. Ez több mint demokrácia, ez mentális alapkérdés.
A sikeres népszavazás eredménye kigurul Európába majd. A stagnáló állapothoz képest ez egy cselekvés. Világossá válhat, hogy ma szinte bármit meg lehet még tenni, de nem következmény vagy következmények nélkül.
A sikeres népszavazás után az emberek elkezdhetnek bízni a jövőben, a mentális változásokban. Közös érzés alakulhat ki, hogy mégis lehet valamit tenni. Kimozdíthat a tehetetlenség leküzdhetetlennek érzett tespedéséből, fellélegzés azért, mert láttatni enged egy látható jövőt. Egy reális jövőt a nélkülözésre buzdító hruscsovi operett álmok helyett. Ezt adhatja egy sikeres népszavazás, ezért kérünk mindenkit, aki ebből a tespedt állapotból ki akar vergődni, és újra bízni akar, hogy bízzon a népszavazásban és menjen el szavazni.
Köszönöm figyelmüket!