A hatvankettek nyílt levele

Bencsik János az értelmiségi "hatvankettek" csoportosulásának tagja arra emlékeztetett, hogy társaival együtt már az elmúlt év nyarán igyekezett felhívni a magyar társadalom figyelmét arra, hogy a hatalmon lévő kormányzat a nemzeti vagyon nyílt kiárusítására törekszik. A köztársasági elnök a kormánytöbbség által elfogadott vagyontörvényt megfontolásra visszaadta a parlamentnek, de lényegtelen módosításokat követően a koalíció ismételten jóváhagyta. A "hatvankettek" az alkotmánybírósághoz fordultak, beadványuk jelenleg elbírálás alatt van. A csoportosulás az újesztendő első napján ismét a társadalom felé fordult. Nemzeti összefogást sürgetnek az egészségbiztosítási vagyon elkótyavetyélésének megakadályozására. Elhibázottnak tartják a reform irányát és a törvény meghozatalának módját is. Álláspontjuk szerint a privatizáció lerontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét, csökkenti az esélyegyenlőséget, és megdrágítja az ellátást. Miután a köztársasági elnök ezt a jogszabályt is visszaadta az országgyűlés számára, a "hatvankettek" arra kérik az állampolgárokat, hogy az egészségügyi ellátás biztonsága érdekében tiltakozásaikkal keressék meg országgyűlési képviselőiket.

Dátum: 2008-01-02 12:47:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=105852
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 04:53:08.786737, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A levél

Tisztelt Honfitársaink!

Az Országgyűlés 2007. december 17-én elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke december 27-én bejelentette, hogy nem ért egyet a törvénnyel, nem írja alá, és nem hirdeti ki. Kérte az Országgyűlést, hogy orvosolja a jogalkotási eljárás súlyos hiányosságait, és fontolja meg tartalmi kifogásait is.

A külföldi tapasztalatok szerint az egészségügyi alapok privatizációja rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét, csökkenti az esélyegyenlőséget, és megdrágítja az ellátást. A törvény üzleti befektetőknek játssza át a társadalombiztosítás vagyonát, valamint a betegek adatait. Az ellátásszervezés monopóliumát élvező, kisebbségi tulajdonrészük fejében többségi jogosítványokkal rendelkező magánbiztosítók nem fognak versengeni a betegekért. Nyereségük fő forrása az ellátás körének és minőségének korlátozása lesz.

A változások visszafordíthatatlanok: ha a törvény hatályba lép, a magyar egészségügy a nemzetközi gazdasági jog hatálya alá kerül. Mire megbukik a több-pénztáras, üzleti modell, szinte lehetetlenné válik az egybiztosítós rendszer visszaállítása.

A kormány diktatórikus eszközökhöz folyamodott, hogy üzleti tervét teljesítse. Olyan, az ország jövőjét hosszú távra meghatározó intézkedéseket vitt keresztül a törvényhozásban, amelyekre választási programjában nem kért és nem kapott felhatalmazást. Semmibe vette az országos tiltakozást, a szakmai és tudományos testületek súlyos érvekkel megalapozott ellenvéleményét. Lelkiismeretük elleni szavazásra kényszerítette a kormánypárti képviselőket. A törvény végleges szövege a társadalmi egyeztetés megkerülésével, a kormánypártok és az üzleti biztosítók közötti háttéralkuban született, még a képviselők is csak közvetlenül a szavazás előtt kapták kézhez.

A "fékek és ellensúlyok" demokratikus rendszerét így hatályon kívül helyezték. A képviselők nem választóiknak, hanem a pártvezetésnek (és üzleti érdekcsoportoknak) felelnek, akárcsak a rendszerváltozás előtt.

A köztársaság elnökének döntése félreérthetetlenül utal a kialakult alkotmányos válságra. A pártállami módszerek visszatérése ellen azonban nem az alkotmányjogászoknak, hanem a társadalomnak kell fellépnie. A kormány visszaél hatalmával, és súlyos károkat okoz az országnak. Jogunk és állampolgári kötelességünk, hogy ezt megakadályozzuk.

A jogállam nem működik, ha intézményeit nem működtetjük. Ezért e levél aláírói a Magyar Köztársaság állampolgáraihoz fordulnak. Kérjük a választópolgárokat: keressék fel képviselőiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését. Követeljék, hogy szavazzanak nemmel, ha a törvény ismét napirendre kerül. Adjanak időt széleskörű társadalmi egyeztetésen alapuló, szakmailag megalapozott reformkoncepció kidolgozására. Támogassák a törvény visszavonására irányuló kezdeményezéseket!

Vegyük fel a harcot a közöny és a tehetetlen beletörődés ellen, demokratikus vívmányaink védelmében!

2008. január 1.

Ács Margit, Ács Sándorné, Ángyán József, Bagi Béla, Bencze Izabella, Bencsik János, Benyhe János, Béres Tamás, Czakó Gábor, Dárday István, Darvas Béla, Derce Tamás, Dux László, Ekler Dezső, Egedy Gergely, Elek István, Ertsey Attila, Fábry Sándor, Farkas Ádám, Gáspár Csaba László, Gazsó Ferenc, Gémesi György, Gerle János, Granasztói György, Gulyás Gyula, Gulyás János, György Lajos, Hegedüs Zsuzsa, Kajner Péter, Karátson Gábor, Kelemen András, Kiss Gy. Csaba, Kollár István, Krizsán András, Kurutzné Kovács Márta, Lányi András, Lovass Rezső, Lukács András, Mádl Ferenc, Makovecz Imre, Márai Géza, Mellár Tamás, Molnár Oszkár, Nádasdy Ferenc, Náray Szabó Gábor, Nógrádi Zoltán, Osskó Judit, Ö.Kovács József, Pákozdi Imre, Pálinkás József, Porogi András, Schneller István, Sipos József, Szakolczai György, Szebedy Tas, Sztilkovics Szávó, Szilvási István, Vajna Zoltán, Varga Géza, Varga Zoltán Sándor, Vida Gábor, Zlinszky János