Szonda-bunda

Hogyan nyerhet nyílt - tehát tisztességesnek tűnő - közbeszerzésen az MSZP-érdekhálót erősítő Szonda Ipsos? A receptet a kancellária államtitkára, Szekeres Imre környezetében rejtegetik: nyeress meg egy zárt pályázatot kedvenc "fedőcsapatoddal", egy "csipetnyit" fizesd túl - így az anyacég a későbbi nyílt versenyben már könnyedén aláígérhet a riválisoknak.

Dátum: 2003-03-07 11:07:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=8118
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:06:33.562146, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Miért kapott a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet 270 millió forintot az ön tárcájától? Miért vizsgálta a cég külön a 176 választókörzetet, amikor - papíron legalábbis - politikailag semleges kutatásra kapott megbízást? - kérdezgették az újságírók Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési minisztertől közvetlenül az 1998-as választások előtt. Akkortájt még belefért az a válasz: "Kiírtunk egy pályázatot, ami a területfejlesztés intézményrendszeréről szólt. (...) Nagyon fontos az EU-csatlakozás szempontjából, hogy megtudjuk: a polgárok elégedettek-e, milyen változást szeretnének."

Manapság, amikor közpénzügyi államtitkár is ügyel (ügyelne) az MSZP-SZDSZ-kabinet tisztességére, a Baja-féle mondatfűzés már slamposnak tűnik; inkább új - első pillantásra makulátlan, másodikra furfangos - közbeszerzés-technikák után nyúl a kormányzat. Megírtuk (Heti Válasz, 2003. január 3.): a kamuközbeszerzések következő gyöngyszeme várhatóan a Kormányzati intézkedések és a kormányzati tevékenység társadalmi fogadtatásának és megítélésének vizsgálata 12 alkalommal (közszolgálatminőségmérés) tárgyú, január végi ajánlattételi határidővel meghirdetett nyílt eljárás lesz. Szakemberekre hivatkozva - még az eredményhirdetés előtt - bátorkodtunk megjósolni: az állami megrendelés haszonélvezője a miniszterelnöki és MSZP-tanácsadóvá emelkedett Levendel Ádám, illetve az általa vezetett Szonda Ipsos lehet. S lőn: február 7-én összeült a bírálóbizottság a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) harmadik emeletén, majd - miután érvénytelenítette a legvonzóbb ajánlatot adó nevenincs kft. és a Medián ajánlatát - megnevezte a maradék öt pályázó "legjobbját", a 49,985 millió forint + 25 százalék áfáért gürizni vágyó Szonda Ipsost. (A Magyar Gallup Intézet, a Tárki és a többiek mehettek békével.) A MEH a pályázati kiírásban jó előre közölte: az ajánlatokat a "legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja" alapján bírálja el. Márpedig Levendelék valóban könnyen adták magukat - a többi komolyan vehető pályázóval szemben a Szonda önköltségi árat ígért. Vajon miért éri meg egy cégnek ily olcsón szolgáltatni? - tör elő a kérdés a közvélemény-kutatók többségéből.

"Talán azért, mert ez a társaság egyszer már elnyerte ugyanezt az összeget az állam bácsitól" - állítják az örök gyanakvók, s úgy tűnik, bőven akad bizonyíték e feltételezés igazolására. A mostani, nyílt közbeszerzést ugyanis egy hasonló tárgyban kiírt, hirdetmény közzététele nélkül indított, zárt akció előzte meg, amelyen 55 millió forintot osztott szét a kancellária - és az összeg négyötödét a Szonda-barát GfK Hungária Piackutató Kft. happolta el. Levendelék hivatalosan nem is pályáztak. (A MEH tavaly júliusban indoklás nélkül állt el a Galluppal és a Tárkival - a Fidesz-kormány idején - kötött, 2002-es évre vonatkozó közvélemény-kutatási szerződésektől.) Az elemzőket eleinte meglepte a GfK Hungária tavaly év végi diadala, hiszen a piackutatásban és a médiaanalízisben tekintélyt szerzett német hátterű cég korábban csak elvétve vállalkozott társadalomtudományi mérésekre. Ezért a GfK-t a Szonda "fedőcégének" kezdték becézni.

Egy biztos: a GfK Hungária és a Szonda Ipsos kapcsolata túlmutat az informális érdekszövetségen. Net Survey Kft. néven közös internetkutató vállalkozást is működtet a két társaság, ezenkívül a reklámozók által iránytűként használt olvasottság-, hallgatottság- és nézettségfelmérést, az úgynevezett nemzeti médiaanalízist is együtt végzik. Egy szó, mint száz: a Szonda és a GfK közötti pénzforgalomnak kiépített csatornái vannak - így az egyik cég bármikor feltűnhet (ha akar) a másik strómanjaként.

A február 7-én lezárult - mint láttuk: megkettőzött - kormányzati közbeszerzés mögötti suskust látszik igazolni, hogy a tavalyi zártkörű pénzosztás során a GfK-hoz folyatott több mint 40 millió forintnak alig-alig van nyoma. A Szekeres Imre politikai államtitkár által felügyelt Stratégiai Elemző Központ (Stratek) honlapján - www.stratek.hu - közzétett, a Gfk-nak tulajdonított Közszolgálatminőség-mérés I., I., III. című kutatási összefoglalókat például egy elsőéves szociológushallgatótól sem fogadnák el az egyetemi oktatók - a mintanagyságra, a felmérés időtartamára, módszertanára ugyanis egyetlen szót sem vesztegettek a szerzők. (Azt viszont megtudhatja a nagyérdemű, hogy a t. lakosság a határon túli magyarok érdekképviseletét érzi a legkevésbé fontos kormányzati feladatnak.) Szinte magától adódnak a kérdések: mi került ezen a három kutatáson több tízmillió forintba, mikor az ilyen jellegű, 1500 fős mintán végzett rövid vizsgálatok összköltsége legfeljebb egy-két millió "szokott lenni"? (Mint írtuk: a mélyebb, kiterjedtebb kutatásokat ígérő Szonda 12 kerek hónapra kap közel 50 millió forintot.) Miért kellett a 2002. november 8. és december 10. közötti időszakban három, azaz három alkalommal megejteni ugyanazt a felmérést?

Kérdéseinkre a Stratek vezetője, Szeredi Péter helyettes államtitkár úgy válaszolt: a karácsonyi ünnepi készülődés miatt szakmailag sem volt indokolt az állampolgárok megkérdezése, ezért "torlódtak" a vizsgálatok. (Ennek az érvelésnek ellentmondani látszik, hogy egy közvélemény-kutatásnak éppen az az értelme, hogy a társadalom aktuális állapotát tükrözi vissza - több hónapnyi felmérést tehát nem lehet csak úgy összevonni, "feltorlasztani", előre elvégezni.)

Az alapkérdések tehát a régiek: hol a pénz, és hol az ellenőrizhető teljesítmény? A Szekeres Imre keze alá dolgozó Szeredi felelet gyanánt (helyett?) a múltba mutatott: az előző ciklusban a kancelláriaminiszter kabinetfőnöke olyan szerződést kötött a Magyar Gallup Intézettel, amely szerint a vállalkozónak a munka után meg kellett semmisítenie az adatállományt - mondta a helyettes államtitkár. E "krimibe illő" fordulathoz a Gallup szakemberei csak annyit fűznek: a mintára vonatkozó tételeket - az adatvédelmi előírások szerint - valóban meg kellett semmisíteniük, a kérdéses adatállományt azonban CD-re írva átnyújtották Szekeres Imrének.

Bódis András - Heti Válasz