Negyvenkilenc falura jut egy népművelő
"A kisiskolák bezárásával menthetetlenül tönkremegy a kistelepülések közösségi és kulturális élete. A falusi embereknek nem marad más választásuk, mint a televíziók többségében színvonaltalan műsora. Az oktatás megszüntetésével elűzik az értelmiséget a településekről, így nem marad olyan ember a falusiak életében, aki megszervezné a közösség kulturális életét, és megmutatná a falubelieknek évezredes, felbecsülhetetlen értékeiket" - mondta lapunknak Beke Pál népművelő, a Magyar Művelődési Intézet nyugalmazott igazgatója.
Dátum: 2008-02-25 09:35:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=109152
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 05:12:42.895410, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Egy falusi kisiskola bezárása irodai körülmények között hozott adminisztratív döntés. Olyan, amelyik hatalmas pusztítást végez a kisközösségek életében. Az ezer léleknél kisebb településeken az iskola sokkal több, mint egy épület, ahol a gyerekek a betűvetést és a számtant tanulják. Az iskola és tanárai, diákjai jelentik a falusi embereknek a közösségi ünnepet, az igényes művelődés utolsó forrását. "Magyarországon a boldog békeidőkben, már egy évszázaddal ezelőtt létezett, míg Nyugat-Európában csak ezekben az évtizedekben épült ki a népművelői hálózat a kistelepüléseken - jellemezte a viszonyokat Beke Pál. - Tucatjával alakultak tűzoltóegyletek, hagyományőrző csoportok, kórusok, amelyek életet leheltek a falvak közösségi életébe. Hazánkban az oroszok bejövetelével átmenetileg, majd Rákosi Mátyás 1948-as rendeletével végleg megszűntek a hagyományőrző körök, az öntevékeny csoportok, amelyek a polgárosodást jelentették az országnak. Több mint fél évszázad telt el a magyar történelemben a dalárdák, olvasókörök felszámolása óta, ma már csak halvány emlékként léteznek a bensőséges közösségi ünnepek, a népművelők."
A népművelő szerint korábban minden településnek volt iskolája, és a tanárok voltak a helyi értelmiség. Az oktatási intézmények bezárásával őket is elűzik, így esélye sem lesz a polgári önszerveződés újjáéledésének. Ez amúgy is emberfeletti munkát kívánna, mivel a tanárok többsége megfáradt, túlhajszolt, a szó klasszikus értelmében vett népművelő pedig alig van az országban. Vannak pedagógusok, akik például megszállottan sakkoznak, és szenvedélyükkel "megfertőzik" a környezetüket, ami azt eredményezi, hogy ma már többen rendszeresen összejárnak, játszanak, beszélgetnek. Sajnos ezek a kezdeményezések ritkák, s felgyorsult a kisközösségek szétesése, az emberek visszahúzódnak saját környezetükbe, képtelenné válnak arra, hogy közösségben gondolkodjanak. A magába forduló, magára maradó ember könnyen befolyásolható, megvezethető, kiváló célpontja a manipulációnak.
A másik nagy veszélye a kisiskolák bezárásának Beke Pál szerint az, hogy a helyi közösségek integráló intézmény hiányában végleg elfelejtik ünnepeiket. A magyar lakosság így is hatalmas utat járt be, amíg megtanulta méltóképpen megünnepelni például március 15-ét. Amióta az iskolák tanárai és tanulói szervezik és rendezik meg ezeket a műsorokat, kialakult a megemlékezések rendje. Ez nyomot hagy valamennyi falubeli emlékezetében, a közös ünnep élménye tartalommal tölti meg a piros betűs ünnepet, és az már nem silányul egy kiadós berúgássá. A Magyar Művelődési Intézet nyugalmazott igazgatója nem lát túl sok esélyt arra, hogy visszaforduljon a közösség bomlásának gyorsuló folyamata. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az egykori népművelő-, ma művelődésszervező-képzés a fiataloknak nem nagyszerű hivatást jelent, hanem a diplomagyárban az egyik legkönnyebben megszerezhető papírt. Ma a leendő népművelők többsége tanulmányi ideje alatt egyáltalán nem fordul meg művelődési házban, ami működésének legfőbb színtere, és nem szembesül azzal, mekkora a felelőssége a vidéki Magyarország, közös értékeink, hagyományaink megőrzésében.
"Minden kormányzatban voltak törekvések a vidék kulturális életének megszervezésére, de valahol mindig elvérzett a szándék - mondja Beke Pál. - A döntéshozók valójában nem tartják fontosnak a probléma kezelését. Sőt nem is áll érdekükben, hogy változtassanak a fennálló helyzeten, mert tisztában vannak a következményekkel. A népművelők országos hálózata a polgári öntudatra ébredést segítené elő. Ez azt eredményezné, hogy az emberek igényeket fogalmaznának meg közösségük választott vezetőivel szemben."
A felébredő öntevékeny csoportok pedig képesek arra, hogy megszüntessék az emberek kiszolgáltatottságát akár a politikai manipulációkkal szemben is. A népművelő szerint a művelődésszervezők alkalmazása, ahogy a kisiskolák megmentése, sem pénz, hanem szándék kérdése. Ám amíg például a Tisza mentén negyvenkilenc falunak egyetlen népművelője van, nem lehet látványos eredményeket elérni. Négy-öt községnek lenne szüksége egy emberre, aki megszervezné a közösség kulturális életét. Beke Pál szerint ma ott tartunk, hogy a kistelepülésen élők elfelejtettek tehenet fejni, nem tudják, hogyan lehet a tojásból csibét keltetni. "Az elmúlt ötven év szétzúzta azt a természetes tanulási folyamatot - mondta Beke Pál -, amelyben apáról fiúra szállt a tudás. A mai népművelőknek ezeknek a kapcsolatoknak a helyreállításával kell a munkájukat elkezdeni, a kormánynak pedig azzal, hogy a közművelődési normatívát csak azoknak szabadna folyósítania, akik foglalkoztatnak egy népművelőt, akár úgy is, hogy a tanárokat képeznék ki erre az értékmentő hivatásra."